Ez egy bonyolult béke lesz
Fotó: Yuri Gripas
Az utolsó utáni pillanatban azért talán az európai vezetőkben is felmerült, hogy nem kellene teljesen kimaradniuk az ukrán rendezésből. Nem tudjuk mekkora hatással voltak az eseményekre, de legalább elmondhatják, hogy ott voltak. De hogy mennyi közük lesz a béke létrehozásához?
A finoman és kevésbé finoman megfogalmazott üzenetek és az ilyen-olyan gesztusok erdejében nagyon nehéz kiigazodni, Zelenszkij nem tűnt boldognak különösebben, igaz legalább nem dobták ki. Az európai vezetők pedig továbbra is kitartottak azon retorikájuk mellett, hogy látványosan nem vesznek tudomást az oroszok jogosnak tűnő igényeiről sem. Pedig ennek a háborúnak legalább annyira oka az EU és az USA birodalmi terjeszkedése az orosz magterületek felé, mint az orosz birodalmi gondolkodás. Nem lesz béke az orosz biztonsági igények elismerése nélkül.
A béke mindig kármentés is
Az amerikai gondolkodás most valami olyan lehet, hogyha hagynak még időt az oroszoknak, akkor azok akár néhány héten vagy hónapon belül akár a jelenleginél sokkal komolyabb katonai győzelmet is arathatnak. Azt érthetően senki nem szeretné, de ha Zelenszkij beletörődik esetleg a komoly területveszteségbe, akkor abból megtudhatjuk, hogy ezt már ők is így tudják, vagyis őket is utolérte már a katonai realitás. Persze jönnek hírek sikeres ukrán ellentámadásokról, sorozatban gyártott csodafegyverekről, de érezzük, hogy ez nem a valóság.
Ha csak azt nézzük meg, hogy miket irkál nálunk a globalista liberális progresszív sajtó az eseményekről, akkor megérthetjük a konfliktus egyik alapját. Gyakorlatilag még félmondatokat sem találhatunk, még szakértői szinten sem, ezekben az orgánumokban arról, hogy az oroszoknak bármiféle joguk lenne a saját biztonságukkal törődni, például olyan politikai, gazdasági érdekszférákat építeni a saját határaik mentén, mint amilyen mondjuk az USA-nak van bárhol a világon. Ugyanis a progresszív “gondolkodásban” (elnézést kérek, hogy visszaélek a fogalom használatával és a liberális agyműködést gondolkodásnak nevezem) az orosz birodalomnak, és persze a kínainak sincs joga ilyesmire.
Trump és a republikánusok is rájöttek arra, hogy ha van megoldása az ukrán háborúnak a tárgyalóasztalnál, akkor az az orosz biztonsági igények elismerése. Ennek részletei nyilván iszonyatosan bonyolultak lesznek, mert a NATO, az EU mellett az összes európai ország külön is érintett benne. Hiszen a lengyelek pontosan emlékeznek a brit és angol garanciák értékére 1939-ből, és talán az is megvan nekik, hogy még az összes európai középhatalom sem olyan erős együtt sem, hogy az oroszokkal szemben bármiféle biztonsági garanciát adhasson.
De demográfiai, technológiai és főleg katonai okokból (és igazából mindegyik egyenként kizárja ezt), az oroszoknak semmiféle reális lehetősége nincs és nem is lesz évtizedekig arra, hogy Ukrajnán kívül nyugat felé terjeszkedjenek. Európa elfoglalásához és megszállásához 6-8 milliós orosz hadsereg kellene és a jelenlegi hadi termelésüket a 20-30-szorosára kellene felfuttatniuk. Az atomháború lehetőségéről nem beszélve, illetve arról sem, hogy a siker feltétele az is, hogy az ehhez szükséges hadseregépítés évei alatt az európai országok semmiféle ellenintézkedéseket nem tegyenek, tehát hagyják kialakulni a sokszoros orosz erőfölényt. Ja és persze a NATO-nak meg kell szűnni és az USA-nak ki kellene ehhez teljesen vonulnia Európából. És persze a jelenlegi katonatechnológiai helyzetet is változatlannak kell tekinteni ehhez a várakozáshoz, tehát miközben elképesztő sebességgel fejlődik a technológia, sem a droghadviselésben sem másban nem történik semmi új. A mesterséges intelligencia katonai alkalmazását is ki kell hagyni a számításból. Meg azt, hogy a Közép-Európa megszállásába legutóbb szovjetként belerokkanó oroszok mit kezdenének egy szétlőtt és megszállt teljes Európával? Vagy valahol a régi NSZK-NDK határon húzódó fronttal, ahol olyan háború folyik mint most Ukrajnában?
Ennél azért egyszerűbbnek és biztonságosabbnak tűnik, ha tárgyalunk, mi is, a közép-európai országok is, az EU is, a NATO is az oroszokkal, kereskedünk velük, járunk egymáshoz nyaralni, a politikusaink jóban vannak egymással és nem nevezzük őket emberevőnek. Ja és nem irkálunk olyanokat, hogy fel akarjuk őket osztani, főleg azok nem irkálnak ilyesmiket, akik teljesen egyetértenek Magyarország 1920-as szétrablásával, de most hiszti rohamot kapnak attól, hogy az orosz nemzetiségű lakosságát ocsmány módon vegzáló Ukrajnától az orosz dominanciájú területeket az oroszok elveszik. Majdnem az írtam, hogy visszaveszik. Ami nem is annyira vicces gondolat, ugyanis a mai hivatalos Ukrajna egy szovjet közigazgatási egység jogutódja, és a területének a bő harmadán nem kérdezték meg a nem ukránokat (mondjuk az ukránokat sem), hogy ők végül is hol szeretnének lakni. Iszonyúan bonyolult béke lesz ez, mert jelen állás szerint majdnem annyi nagyszájú “hadviselő félnek” kell békét kötnie, mint az első vagy a második világháború végén. Beszélhetünk az ukránok jogairól, ami nyilván nem azonos az ukrán elit érdekeivel, amelyik ott van a tárgyalóasztalnál, de tegye fel a kezét az, aki még akar áldozatot hozni Ukrajnáért.
A térképre nézve az ember simán gondolhatja azt, a második világháború analógiájára építkezve, hogy 2022-ben az oroszok indítottak egy megelőző háborút az egyesült nyugati hatalmak támadását megelőzendő. És az a szép benne, hogy semmivel sem kellene jobban meghamisítani hozzá a történelmet, mint ahogy általában a győztesek szokták. Szóval senki ne álmodozzon senki, nem szép béke lesz.
Szóval a probléma lényege az, hogy nagybetűs Nyugat nem hajlandó tudomásul venni az orosz birodalom létezését, de az erejét sem. Trump most azért tárgyal az oroszokkal mert az oroszok nem lettek legyőzve és Putyin is azért tárgyal Trumppal, mert nagyobb győzelemre nem számít vagy annak az árát nem akarja megfizetni. Mindenesetre adjunk újra hálát az égnek, hogy nem Kamala Harris lett az USA elnöke.
