Nicsak! Mégis jogállam vagyunk?

Most viszont az Egyesült Államok külügyminisztériuma 2024. évi „Country Reports on Human Rights Practices” című emberi jogi beszámolójában Magyarország kapcsán megállapította, hogy az ország emberi jogi helyzete stabil, és nem történt romlás az elmúlt évben. A jelentés nyomatékosítja, hogy „nem voltak hiteles jelentések jelentős emberi jogi visszaélésekről”, és a magyar kormány lépéseket tett azon kevés ügyben, ahol problémát találtak. Tehát mégis jogállam vagyunk. Amerika szerint Magyarország immár szabad ország és jogállam, írja elemző cikkében Zelenka Dóra és Dezse Balázs a PestiSracok.hu-n. A dokumentum hangsúlyozza, hogy Magyarország Alaptörvénye és jogszabályai biztosítják a véleménynyilvánítás szabadságát, beleértve a sajtót is. A kormány ezt a jogot általában tiszteletben tartja, és független médiumok széles spektrumon fejtik ki nézeteiket. Bár a kormányzati politika és a médiapiaci viszonyok hatással lehetnek bizonyos médiumokra, a jelentés egyértelműen rögzíti: a sajtó működik, és nincs rendszerszintű cenzúra.

Jogállam, vagy amit akartok

A jelentés szerint nem történt önkényes letartóztatás, kényszerabortusz vagy erőszakos eltüntetés. A rendőrségi és bírósági eljárások alapvetően megfelelnek a jogállami normáknak, a vádlottaknak joga van ügyvédhez és tisztességes eljáráshoz. Az amerikai külügyminisztérium megjegyzi: a hatóságok betartatják a törvényeket, és szükség esetén szankcionálják a jogsértő hivatalos személyeket.

Ennek kapcsán eszembe jut megboldogult Lovas Pista barátom, aki mennyit küzdött, hány írásában cáfolta meg a Freedom House jelentését, amely elfogultan támadta a nemzeti jobboldalt, - amikor hatalmon volt - a sajtószabadság megsértéséért. A rendszerváltás után az Antall-Boross kormány, majd az Orbán-kormány folyamatos támadásoknak volt kitéve. S ez csak erősödött, ahogyan Magyarországon sorban alakultak a balliberális NGO-k a Soros-féle Nyílt Társadalom eszméivel és más globalista erők támogatásával - Magyar Helsinki Bizottság, Amnesty International, Társaság a Szabadságjogokért, Ökotárs Alapítvány... - az úgymond civilszervezetek.

Az NGO : non-governmental organization, azaz nem kormányzati szervezet. Alapítói szerint az NGO-knak függetlennek kell lenni az adott kormánytól és más állami szervektől is. Magyarán autonóm szervezet. Ezek a felsorolt Magyarországon működő NGO-k csak önmaguktól függetlenek. Valójában függenek a külföldi megrendelőiktől, a demokrata, balliberális és egyéb háttérhatalmi pénzügyi intézményektől, amelyek hatalmas pénzekkel támogatják az adott országba kihelyezett ágenseket. Feladatuk olyan kormányzati erő hatalomra juttatása, amely feltétel nélkül kiszolgálja például Brüsszelt, az Európai Uniót, az USA demokrata pártját vagy a Soros-féle érdekeket. Hogy mennyire veszélyesek, azt bizonyítja a Majdanon (Ukrajna-euromajdan) vérbe forduló tüntetés megszervezése, az ukrán oroszbarát kormányok elzavarása vagy a lengyel globalista, nemzetietlen baloldal - Tusk-ék - hatalomba juttatása. Egyértelmű, hogy sem az ukrán elnök Zelenszkij vagy a lengyel miniszterelnök Tusk nem nemzetük érdekeit képviselik, hanem idegen érdekeket, amerikai és központosított uniós érdekeket. S ma a békét akaró, Trump vezette Egyesült Államok ellenére az uniós érdek az ukrán-orosz háború támogatása, folytatása, nem kímélve a pénzt, a fegyvereket és az ember életeket. Miután Magyarország az orosz-ukrán háború kitörése óta kezdettől fogva békepárti, nem szeretne harmadik világháborút, ezért nem szálka, hanem gerenda lett a brüsszeli uniós bürokraták szemében. Röviden összefoglalva: ezek az álcivilszervezetek aknamunkát folytatnak belföldön és külföldön a nemzeti kormányok vagy erők ellen: miközben tudja mindenki, hogy őket senki nem választotta meg, tehát nem legitimek. Miután az Orbán-kormány a nemzet érdekeit nézi, nem háborúpárti, nem csatlakozott az uniós fősodorhoz, ezért az Európai Unió legélesebb fegyvere Magyarország ellen, hogy nem nem tartja jogállamnak, szerintük nincs sajtószabadság, az emberi jogokat megsértjük. Ennek a hamis vádnak legfőbb képviselői a külföldről hazánkba telepített NGO-k és a hazánkban külföldi pénzekből működő balliberális politikusok, pártok ( Tisza Párt, Demokratikus Koalíció...), a dollár média, amelyek mindent elkövetnek, hogy Magyarország ne kaphassa meg a neki járó Európai Uniós forrásokat, a több milliárd eurót, valamint céljuk a jól szervezett lejáratasi kampányukkal, hazugságokkal, dezinformációkkal hazánk nemzetközi tekintélyének csorbítása. Ami a mi fogalmaink szerint nettó hazaárulás.

Majd a liberálisok megmondják, hogy mi az a jogállam

De térjünk vissza arra az időre, amikor a külföldi neoliberális, neomarxista, globalista mainstream szerint Magyarország nem volt jogállam, nem volt sajtószabadság. Ez három időszakra tehető, amikor nemzeti, keresztény, polgári erők voltak hatalmon: az Antall-Boross-kormány(1990-1994), az első Orbán-kormány (1998-2002) és a most regnáló Fidesz-KDNP pártszövetség Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével( 2010-2025...).

"Részben szabad a magyar sajtó", ezt akkor állapította meg az amerikai demokrata párt által támogatott Freedom House, amikor Magyarországon a konzervatív, nemzeti, jobboldali sajtó mindössze öt százaléknyi saját médiával rendelkezett, miközben a volt kommunista nomenklatúra sajtómunkásai és az SZDSZ 95 százalékkal uralta a médiát. Ekkor zajlott a médiaháború, egy maroknyi jobboldali újságíró próbálta megőrízni az újságírásban az objkektívitást, a sajtószabadságot. Mindenesetre a kommunista és neoliberális médiumoknak köszönhetően megbukott az Antall-Boross kormány, majd az első Orbán-kormány. A jobboldali politikusok is lassan rájöttek, hogy saját, nemzeti sajtó nélkül nemigen kerülhetnek hatalomba. Így 1997-től jöttek létre a konzervatív orgánumok, mint a Napi Magyarország, a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap, a HÍRTV, a Lánchíd Rádió és az Echo TV. De a magyar média helyzet ennek ellenére sem került egyensúlyba. Talán 2015-re értük el az 50-50 százalékot, miszerint a globalista, balliberális média és a nemzeti média hasonló médiafelületet kapott. De így is az internet, a digitális információ világában még mindig a neomarxisták, a neoliberálisok azaz a dollármédia az erősebbek.

A posztkommunisták az igazi demokraták

De mikor volt jogállam és sajtószabadság a Freedom House szerint Magyarországon? Természetesen akkor, amikor posztkommunisták és szabaddemokraták vezették az országot. S erről írt Lovas István, a Magyar Nemzet főmunkatársa a Nemzeti Hírforrásban 2016. június 6-án Arch Puddingtonnak -egykori barátjának-, a Freedom House kutatásért felelős alelnökének. Mit tehetett mást a publicista, hogy számonkérte Architól, hogy miért távolódott el az objektivitástól, miért szolgálja ki a liberális amerikai demokratákat, amikor újra Magyarországot bírálják. Emlékeztette az alelnököt arra, hogy a Horn-kormány második évében valósult meg Magyarországon igazán az a “totalitariánus demokrácia”, amelynek létrehozásával Tamás Gáspár Miklós, SZDSZ-es filozófus az Antall-kormányt vádolta. A Nyugat azonban ezt éppen úgy nem veszi, vagy nem akarja észrevenni, mint annak idején a hitleri és a sztálini diktatúra legszörnyűbb intézményeit. Az ex-kommunista-balliberális koalíció alatt sikerült elsorvasztani az ellenzéki jobboldali sajtót- emlékeztette Lovas az alelnököt. A félelem általános, és a pártdemokrácia is veszélybe került. Az emberi- és polgári jogokat a hatóságok rendre megsértették, olvasható Lovas István a new yorki Freedom House-hoz írott levelében. Itt Lovas nyilván gondolhatott arra, amikor a többi között a Horn-Kuncze kormányzat alatt bilincsbe verték a rendőrök a tüntető Pongrátz Gergelyt, az ötvenhatos Corvin-közi forradalmárt. Vagy 2006. október 23-ra, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kardlapozó, gumibotozó rendőrrohamot rendelt el a békésen tüntető magyarok ellen, majd könnygáz gránátokkal, gumilövedékekkel súlyosan megsebesített embereket. Ez volt akkor a kettős mércét alkalmazó Nyugat szemében a jogállamiság. 

Lovas István aztán így folytatja levelét a Freedom House alelnökének:

Ekkor volt az, amikor ti a Freedom House-nál a magyarországi médiát teljesen szabadnak értékeltétek. Kereszty – a kádári idők egyik washingtoni tudósítójának – példáján mutattam be a média összefonódásokat is. Azt, hogy ennek az embernek a volt felesége kulcsfontosságú pozícióban ül a közszolgálati rádióban, míg fia annak párizsi tudósítója, és hogy e MÚOSZ-főnök Kereszty – a Népszabadság korábbi főszerkesztője – szervezi Hornnak havi nemzetközi sajtókonferenciáit." Folytatva Lovas gondolatait ezeken a sajtókonferenciákon jómagam is néhányszor részt vettem, mint az Ez A Hét hetilap társfőszerkesztője. Próbáltam kérdéseket feltenni Horn Gyulának, de Kereszty András népszabadságos MÚOSZ elnök rendre elutasította a jelentkezésemet. Miután jobboldali újság abban az időben alig volt (Új Magyarország, Magyar Fórum, Demokrata), így azok a kollégák is csak ritkán jutottak szóhoz. No, ez volt a baloldali sajtószabadság. Egyébként az úgymond demokratikus sajtókonferenciákat egy év múlva berekesztették, főként a Bokros-csamag megjelenésével. Bezzeg manapság a heti kormányinfókon a dollármédia sajtómunkásai negyed-és félórákat kérdezhetik Gulyás Gergelyt, a miniszterelnökséget vezető minisztert. Komcsi trükk volt az is, hogy a posztkommunisták/SZDSZ tizenkét évnyi rémuralmuk alatt egyetlen állami hirdetést sem kaptak a jobboldali médiumok. Sőt sajtódiktatúrájuktól félve a vállalkozók sem mertek reklámokat adni a nemzeti oldal sajtójának. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Magyar Péterhez hasonlóan nem bírta a kritikát. Miután a jobboldali polgári Magyar Hírlap megírta, hogy az Európai Uniónak az eladósodott Gyurcsány-kormány hamis, kiszínezett költségvetést nyújtott be - rohantunk a gazdasági csőd felé-, erre letiltotta a Magyar Hírlap terjesztését az állami intézményekben, sőt a postákon is. Ez az akkori Nyugatnak rendben volt. A Gyurcsány-Bajnai szocialista- szabademokrata kormányzás alatt jogállam voltunk és sajtószabadság is volt. A globalisták, a neokonok szerint.

Meg kell védeni magunkat az NGO-któl

Ezért kell oda figyelni a külföldi milliárdokból élő NGO-kra, Brüsszelt kiszolgáló pártokra és a dollármédiára, mert dezinformációik, áskálódásaik iszonyú károkat tudnak okozni Magyarországnak. Ezt viszont egyetlen demokratikus jogállam nem tűrheti el, így hazánk sem. Függetlenségünk védelmére törvény is született.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal legutóbb közölte: az eddig feltárt információk alapján legalább 23 milliárd forintnak megfelelő amerikai kormányzati és EU-forrásról állapította meg, hogy politikai nyomásgyakorló szervezetek magyarországi tevékenységére fordították 2022 és 2025 között. Ez elsődlegesen az amerikai Demokrata Párthoz és a balliberális uniós fősodorhoz kötődő magyarországi ellenzék holdudvarát érintheti. Köztük olyan szervezeteket (például a Magyar Helsinki Bizottságot), amelyek érvrendszerét aztán a fősodor felhasználja a magyar kormány elleni érvelésében az európai intézményrendszerben is. Magyarországon is, számos fejlett demokratikus jogállamhoz hasonlóan a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény prioritásként kezeli az ország gazdasági biztonságának és pénzügyi helyzetének veszélyeztetésére irányuló külföldi szándékok és cselekmények kiszűrését. Hogy ez mennyire igaz, az Európai Unió bizonyos erői, például Ursula von der Leyen vagy az Európai Néppárt vezetője, Manfred Weber kívülről akar beavatkozni a magyar belpolitikába: kijelentették, hogy Magyar Pétert, a Tisza Párt elnökét akarják látni kormányfőnek Orbán Viktor helyett. Ez mennyiben jogállami? S akkor hol vannak a választók, a választók akarata?

Ezért megnyugtató az Egyesült Államoknak az a legutóbbi hivatalos jelentése, hogy Magyarország jogállam és sajtószabadság van. Legalább az új amerikai elnök, Donald Trump és csapata nem használ kettős mércét.