Magyar Péter és a Tisza adóprogramja: Halál a középosztályra!
Magyar Péter mindent mindenkinél jobban tud, ne ellenkezz vele.
Fotó: Havran Zoltán
Nem irigylem a mai fiatalokat, a technológiai fejlődés sokkal többet vett el tőlük, mint amennyit adott, de azzal mindenképpen jól jártak, hogy ép ésszel nem élték át a rendszerváltás után azt a 12 évet, amikor az országnak “balodali” kormánya volt. Akkor is mindig a középosztályt nyírták.
A balodali azért van idézőjelben, mert ez a baloldal már a rendszerváltás előtt összebútorozott a nyugati nagytőkével és a saját oligarcháin kívül kizárólag annak az érdekeit tartotta szem előtt. A társadalompolitikáját kizárólag a középosztály agyonadóztatására és rossz feltételekkel felvett külföldi hitelekre alapozta, hogy tökéletessé tegye az ország kifosztását és gazdasági önállóságának elvesztését. A külföldi tőke minden igényét viszont a leglátványosabban kiszolgálta. Természetesen annak a baloldali értelmiségnek a lelkes támogatása mellett, amely most a Tisza buzgó szekértolójaként tűnik fel 15 évvel a korábbi bukása után.
Petschnig Mária Zita, Magyar Péter kedvenc közgazdásza, nála jobban senki nem szereti nyomorgatni a középosztályt. Fotó: MTI Rt. Fotószerkesztõség
Magyar Péter a középosztálytól elszedett pénzből fizetné ki a külföldi finanszírozóit
Kis ország vagyunk, csak egy hazaáruló értelmiségünk van. A legkellemetlenebb az, hogy ez a társaság alapvetően a kádári diktatúrából eredezteti a gyökereit, akkor a szovjetek érdekében dolgoztak, a nyolcvanas évektől a nyugati tőke hazai térfoglalását készítették elő, hogy aztán a kilencvenes évek elején-közepén lehetővé tegyék a posztkommunista elit szabadrablását, majd MSZP-SZDSZ koalícióként elkövetett 12 éves pusztító országlását (két részletben).
Persze később kiderült, hogy miért is gyűlölték annyira Kádárt, már akkor sem tetszett nekik, hogy a puha diktatúra, persze a szándékai ellenére sok embert, családot emelt időlegesen az alsó-középosztályból fel az egyfajta hungarikumnak tekinthető szocialista középosztályba. Ezek az emberek rengeteget dolgoztak, kizsigerelték magukat, hogy ők és a családjuk jobban élhessenek és azért kellett hálásnak lenniük, mert a rendszer ezt nagyjából, az ideológiája ellenére, de hagyta.
Rendszerváltás után ezek az emberek zuhantak vissza a szegénységbe és zömében az ő becsapásukkal kerültek vissza a hatalomba a kommunista elit képviselői 1994-ben. Szociológiai szempontból a Horn-kormány országlása alatt derült ki, hogy a volt kommunisták pont annyira gyűlölik a magabíró középosztályt, mint kommunista korukban. A megszorításaik, amelyek szervesen következtek a rabló gazdaságpolitikájukból, mindig a középosztály sanyargatásáról, túladóztatásáról, gyengítéséről szóltak elsősorban.
Nem akartak olyan önálló akaratként megjelenő középosztályt teremteni, amely úgymond önálló egzisztencia, amely vállalkozik, amelynek szakmai tekintélye van, amely helyi közösségeket alkot. Azt akarták, hogy ezeknek az embereknek minden energiájuk a napi túlélésre fordítódjon, törődjenek bele abba, hogy ők nem részesülnek azokból a lehetőségekből, amelyet elvileg a kapitalizmus nyújt. A magyar liberálisok és (ál)baloldaliak koalíciója egyszerűen pont úgy “lenyúlta” a kapitalizmust is, mint 1945 után az egész országot.
Persze nem mindegy, hogy a megfeszített munka a jóléthez kell vagy a napi túléléshez, ez az összefüggés 1998-ra leesett a szavazók egy jelentős részének is, ez a felismerés segítette hatalomra az első Orbán-kormányt. A Fidesz egy igazán középosztály-barát politikát valósított meg, amely 2002-re negyven százalék fölé emelte a társadalmi támogatottságot és amely elkötelezettsége azóta is mindig elég volt 2 millió feletti, többször már 3 millió magyar választó megszólításához is. A nemzet a középosztályon nyugszik elsősorban, és a nemzeti politika egy anyagi és intellektuális értelemben is középosztálybéli életlehetőség és életmód támogatása.
Végül is ezért van a Fidesz 15 éve hatalmon és nem másért. Az alsóközéposztály a Fideszre szavaz, mert csak tőle remélhet igazi felemelkedést, a szavazatukat racionálisan megfontoló dolgozó emberek is ezt a biztonságot választják. A Fidesztől a gazdagodó középosztály azon magát illúziókba ringató része fordult el, amely a száz leggazdagabb magyar listáján szereplő emberekhez méri magát. Meglepően sokan hiszik el azt a marhaságot, hogy a pár milliárdos értékű termelő vagyonnal rendelkező emberek, tehát a magyar vállalkozói réteg középe, közbeszerzésekből gazdagodott meg. Miközben ezek a cégek az államtól sok esetben teljesen független piacokon teljesítettek jól. Persze minden mindennel összefügg, a kulturális tőke jelentőségét nem lehet túlbecsülni, a kapcsolatok minden gazdaságban sokat számítanak, de ez egyszerűen az üzlet része. Pont ez zavarja iszonyúan a liberális, progresszív elitet, hogy már nem csak ők rendelkeznek ilyen kapcsolatrendszerrel, hanem nagyon sokan mások is.
A Tisza Párt és Magyar Péter alapvetően a külföldi tőke és még inkább a nemzetközi tőke által kitartott brüsszeli elit támogatásával, ennek, az SZDSZ eltűnése utáni nagy gazdasági rablási lehetőségek nélkül maradt elitnek a projektje, a magára találó magyar középosztály kicsinálására. A külföldi tőke is sokkal többet akar kaszálni Magyarországon, a családilag kommunista oligarchák is vissza akarják szerezni a befolyásukat. Ebben az értelemben az összefogásuk természetes. Erre csatlakozott rá a bukott Jobbik nyilas mentalitású sleppje, akik mások kirablásával kívánnak bekerülni a gazdagok közé. A látszólagos tömeget egyébként ez a banda varázsolja Magyar Péter köré, ahol ott van mindenki, aki felfele nyal, lefelé tipor.
A brutális adóemeléseket egyébként minden fronton hangoztató, a liberális ideológiát mindig kiszolgáló közgazdászréteg is ugyanaz, minden embertelen és értelmetlen megszorítást ezek a gazemberek csináltak 1980 óta. A gerjesztett indulatok mind ennek a szabadrablásnak az előkészítését szolgálják. De ideje emlékeztetnünk minden potenciális Tisza szavazót, hogy olyan emberek hatalomra juttatásában gondolkoznak, akik azt ígérik meg, hogy rabolni fognak és a rablott javakat meg majd szétosztják a szegények között. A baj csak az, hogy a számtalan csatornán és formában kiszivárgó információk szerint a Kedves Olvasó, aki bérből és fizetésből él, nem a szegény, akinek osztogatnak, hanem az áldozat, akit kirabolnak. Magyar Péter sarcolási tervei fél év alatt 2009-be lőnék vissza a teljes magyar középosztályt. Magyar Péter 20 százalékos életszínvonal csökkentést ígér mindannyiunknak.
