Ne bántsátok a papjainkat!
Fotó: Hatlaczki Balazs
Ki gondolta volna, hogy harmincöt év szuverenitás, vallás-és szólásszabadság után ismét bántják a papjainkat. Ahol kommunisták, liberálisok, globalisták vannak, ott keresztényüldözés zajlik. Ki gondolta volna azt, hogy a bolsevista Rákosiék, Péter Gáborék, Gerő Ernőék, Farkas Mihályék és a szovjet katonák által megkínzott, megölt papmártírjaink, mint Apor Vilmos püspök, Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek, Meszlényi Zoltán püspök, Páter Kiss Szaléz... után ismét veszélyben érezheti magát 2025-ben a keresztény egyház?
Ugye az egyértelmű, hogy Magyarország több mint ezer éve keresztény ország- katolikusok, reformátusok, evangélikusok, görögkatolikusok, unitáriusok- a történelmi egyházak összessége a zsidó vallási felekezettel együtt. A rendszerváltással, 1990-től szabadon és félelem nélkül gyakorolhatják vallásukat. Vagy mégsem múlt el a keresztényüldözés ideje?
A liberálisoktól ugyanúgy nem idegen a keresztényüldözés, mint a kommunistáktól
A balliberális ellenzék ismét megmutatta valódi énjét. A napokban Hadházy száz fős szektája Budapesten letámadta a ferences templomot (IV. Béla ,,ferences király” építtette) és egyik papját, Reisz Pál atyát a Ferenciek terén, miután Hadházy beszéde közben a téren található templom, a szertartásoknak megfelelően misére hívta a híveket, megkongatta a harangját. Ez viszont zavarta a tiszások, Magyar Péterék szekerét toló csürhét s ennek kapcsán Hadházy kijelentette, szándékosan zavarják a tüntetést. A balhézók közül páran betörtek a templomba, köztük az egyik zebra jelmezes résztvevő. Majd megjelent az idős ferences szerzetes egy Bibliával a kezében a templom ajtajában.
Reisz Pál atyát, a Hadházy által felhergelt tömeg ordítozva, lökdösődve inzultálták azt kiabálva a papnak: „szégyelld magad!”. Emellett egyház ellenes, gyalázkodó rigmusokat is skandálták, „Mocskos Fidesz” kíséretében. Megjegyzem a sok évtizedes tanári, nevelői munkával a háta mögött, a kommunista állambiztonsági megfigyelés alatt álló esztergomi ferences gimnázium volt igazgatóját méltatlan támadás érte egy polgári demokráciában. Igaz, Hadházy országgyűlési képviselő úr csürhéje nem igazán nevezhető polgárinak. Schiffer András ezt így fogalmazta meg:
,,...A csőcselék berobban egy templomba, hogy felkérdezze a plébánost, majd, amikor kijön egy idős, ferences szerzetes, a B-közép hangnemében skandálják neki, hogy ›szégyelld magad‹. (...) Ez az 1919-es Lenin-fiúk és az 1944-es nyilasok tempója.”
Igen, nekem is ez jutott eszembe.
A bolsevizmus, ami először 1919-ben jelent meg Magyarországon Kun Béla vezetésével, rögtön célul tűzte ki szovjet mintára a keresztény egyházak megsemmisítését, tönkretételét. Sok más népbiztosság mellett a véres kommün létrehozta a Országos Vallásügyi Likvidáló Bizottságot – utódja 1945-től Állami Egyházügyi Hivatal –, melynek vezetője Fáber Oszkár lett. Engesztelhetetlen egyház gyűlölete, antiklerikális magatartása biztosíték volt Kun Béláéknak, Szamuelyéknek, Lukács Györgyéknek, Vágó Béláéknak, Pogány Józseféknek..., hogy a likvidálás könyörtelen és kegyelmet nem ismerő lesz. Így 670 egyházi intézményt (plébánia, egyházközség, hitközség, zárda, szerzetes rend stb) zártak be, anyagilag is tönkretéve őket, úgymond köztulajdonba vették ingatlanjaikat, kegytárgyaikat, pénzüket, összesen 204 millió 504.933 korona értékben. Ez az első világháború után hatalmas összeg volt. A Tanácsköztársaság véres terrorja nem kímélte a zsidó hitközségeket sem, tulajdonukat éppúgy elvették, mint a keresztény egyházakét. A bolsevisták a hitoktatást is betiltották.
A 133 napig tartó rémuralom alatt a kommunista terroristák nemcsak a vagyonokat, ékszereket kobozták el, hanem életeket is elvettek. Dr. Váry Albert koronaügyész- helyettes kimutatása szerint szerint a négy és fél hónapos vörös terror alatt 590 ártatlan embert gyilkoltak le, nem beszélve azokról a százakról, akiket a börtönben agyonvertek, Dunába, Tiszába, Körösbe lőttek vagy kétségbeesésükben öngyilkosok lettek. A meggyilkoltak közül sok keresztény pap az áldozatok között volt. Lukács György oktatási népbiztosnak még ez is kevés volt. A véres kommün már végnapjait járta, de Szamuely és Cserny, a Lenin-fiúk kivégző osztagai tovább üldözték a keresztényeket. 1919 július végén lőtték agyon Vermes Gyula hittanárt, akasztották fel Wolhmuth Ferenc katolikus plébánost Korvin Ottó belügyi népbiztos utasítására. Nem különben felakasztották a dunamócsi Trubinyi János katolikus plébánost. Külön kiemelem, hogy amíg a vörös vezetők Kun Béla, Szamuely Tibor, Pogány József és társai ékszerekkel, pénzzel teli bőröndökkel menekültek Ausztria felé 1919 augusztus első napjaiban, addig egy vérszomjas Lenin-fiú, Mayer Lajos a lovászpatonai plébánián agyonlőtte Nagy Jenő katolikus plébánost.
Megint ezt akarjuk, az országvesztő Károlyi Mihályhoz, a Kun Béláék idejéhez hasonlókat?
Történelmi tapasztalat bizonyítja, hogy a kommunista, neoliberális, globalista, woke-ista ideológia erőszakot szül, ez egy pusztító fertőzés keletkezésük óta, a rend, a jogállam, a nyugalom ellenségei több mint száz éve. Ezeknek a képviselői, szellemi utódai újra itt vannak közöttünk például Gyurcsányné Dobrev Klára, Hadházy Ákos, Magyar Péter és társaik képében.
Éppen ezért nem szeretném, ha megint üldöznék a keresztény egyházakat, a vallásukat gyakorlókat. Nem szeretném, ha újra visszatérne a Rákosi-korszak, amikor az ÁVÓ, az ÁVH belügyi szervei üldözték, gyilkolták a papokat, feloszlatták a szerzetes rendeket, bezárták az egyházi iskolákat és büntették a templomba járókat. Nem szeretném, ha a családomnak újra bújtatni kellene a gellérthegyi házunkban az ÁVH elől menekülő jezsuita szerzeteseket. Nem szeretném, ha visszatérne a kádári megtorlás, amikor az MSZMP első titkára 1957-ben így fogalmazott:
,,...meg kell érteni, hogy mi a klerikalizmus ellen tűzzel, vassal, golyószóróval és börtönnel is harcolunk…”
Ez az egyenes beszéd. Ez az úgynevezett munkás-paraszt hatalom igazi arca, csak éppen nem voltak benne munkások és parasztok. Hanem benne voltak a szovjet kommunista párt kiszolgálói, quislingjei, a hazaárulók, akik feltétel nélkül kiszolgálták Moszkvát, feladva Magyarország függetlenségét. A leninista-marxista eszmékért kellett meggyilkolni- az ötvenhatos megtorlás több mint 400 áldozata mellett- papokat, lelkipásztorokat. A többi között bestiálisan meggyilkolták ekkor a fiatal Brenner Józsefet, rábakethelyi káplánt 1957-ben, a meggyilkolt Kenyeres Lajos tiszavárkonyi plébános testét a Tiszába dobták, de a pufajkások, s kádári politikai rendőrség lelkén szárad Szekuli Pál ösküi káplán agyonverése is és hosszú a sor. A balliberálisok, a brüsszeliták ezt a világot szeretnék visszahozni. Többen ezen dolgoznak, a hatalom megragadásáért minden eszközt bevetnek.
Nem volt elég, hogy a Tisza Párt, a Demokratikus Koalíció, a Momentum, a Párbeszéd, Hadházy csürhéje akasztással, börtönnel fenyegeti a nemzeti politikusokat, újságírókat, most már a keresztény papokat is bántalmaznák? Reisz Pál ferences rendi szerzetest még csak verbálisan bántalmazták, lökdösték. Így kezdődött 1919-ben a véres kommün idején, majd folytatódott 1948 után, amikor a kommunisták csellel hatalomba kerültek, először Rákosi Mátyás, aztán Kádár János. A verbális fenyegetőzés végül gyilkosságokkal, megtorlásokkal, internálásokkal, hosszú börtönévekkel végződött. Ezeket, az egykor Moszkvát, most Brüsszelt kiszolgáló vérbeli-és szellemi leszármazottakat nem szabad még egyszer Magyarországon hatalomba engedni.
A könyvtáramból kikívánkozott egy megsárgult füzetecske, az 1940 körül megjelent Ferences Himnuszok, amit egy antikváriumban vettem. Az első lapon a szép kézírásra lettem figyelmes, ugyanis a kis könyvet P. Somogyváry Hetény ajánlással egy hittanár tanítványának ajánlotta 1960-ban ezzel a szöveggel:
,,Szorgalmadért szeretettel: Szentendre, 1960 június 20."
Kiváncsiságból a Katolikus Lexikonban utána néztem Somogyváry Hetény Béla szerzetes életrajzának. Kiderült, hogy Somogyváry Gyula író (Gyula diák) unokaöccse volt. A felszentelt pap részt vett a Demokrata Néppárt szervezésében. 1947. december 31-i szentbeszéde miatt 1948 elején letartóztatták, rendszerellenes izgatás vádjával 2 év börtönre ítélték. Szegeden, majd a Gyűjtőfogházban raboskodott. 1950-ben szabadulásakor a kistarcsai internálótáborba hurcolták. Ott a papi szobába került, ahol a bebörtönzött teológusok titkos továbbképzésében vett részt. Kistarcsáról 1953-ban szabadult, az esztergomi, majd a szentendrei ferences gimnázium hittanára, Szentendrén buzgóbb diákjait fölvette a ferences harmadrendbe.
Eredményes pasztorálásáért a titkosrendőrség 1961 tavaszától szinte naponta kihallgatásra rendelte be a budapesti Gyorskocsi utcába. A verésekkel, megaláztatásokkal tarkított vallatásokat az az ÁVH-s nyomozó vezette, aki 1948-an kihallgatta. 1961. július 13-án éjjel a Gyorskocsi utcából a titkosrendőrség két tagja vitte vissza a Mártírok úti ( Margit krt.) börtönbe félig agyonvert, eszméletlen állapotban. Azok távozása után fölakasztva találták cellájában. A boncolási jegyzőkönyv szerint a halált a nyaki ütőerek elzáródása és ennek hatására bekövetkezett szívbénulás okozta.
Nagybátyja, vitéz Somogyváry Gyula frontharcos, a ,,Rongyosgárda” tagja, Sopront és számos falu felszabadítója, író szintén a kommunizmus áldozata lett, őt Rákosi pribékjei gyilkolták meg 1952-ben. A ferences rendi pap tehát mindössze egy évvel élte túl a tanítványának ajánlott középkori ferences himnuszok csokorba kötött énekes gyűjteményt. Somogyváry a zsoltárokat olyan tavaszi csokornak tartotta, amelyek mindig frissen maradó virágokból voltak válogatva. Méltán nevezték Szent Ferencet Krisztus Tavaszának. Az énekeket többet között Babits Mihály és Sárközi György fordította. Az 1250 körül élő Speyeri Julián ferences pap ezt a verses zsolozsmát írja:
,,… Sokat vívódik Szent Ferenc:/ mint éljen? Tanácsért eseng-/ és szól hozzá a Lélek:/ nem önmagának élve csak,/ de megsegítve másokat/ szolgáljon Istenének…”
Az ének békességre, a szeretetre, a segítség nyújtásra ösztönöz. Nem a gyűlöletre, az erőszakra, a háborúskodásra bátorít. A Magyarországot ért XX. századi tragédiák sora tehát intő jelnek kellene lennie, hogy ezek ne ismétlődjenek meg. A felelősök, a gyilkosok a legtöbb esetben eddig mindig megúszták. Éppen ezért idéztem ezt az egyházi éneket kedves olvasóim, hogy akit illett, annak érdemes magába nézni, magában keresni a bajt. Persze tisztában vagyok vele, hogy akik ott gyülekeztek a Ferenciek terén, s trágárságokat ordítottak a harangozó pap felé, betörtek a templomba, azok nem olvasnak ilyen hívságokat. S meg sem fogadják a jó tanácsokat. Nekünk az a feladatunk, hogy lefogjuk a kezüket és a fiatalságot időben figyelmeztessük a veszélyekre. Addig is: el a kezekkel a papoktól, a békés magyar polgároktól.
