A francba, nem volt balhé Kötcsén...

Hogy az egész elveszítse a nimbuszát, hogy mindenkinek szar érzései legyenek. Mint amilyenek neki vannak évtizedek óta, amiért mindig csak nőkön (előbb az anyján, aztán a feleségén) keresztül felkapaszkodva (közben persze akit tudott, azt tiporva) jutott bárhova is. Például Kötcsére, ahol korábban az első sorban tapsolt; de valójában őt nem hívták meg. Alanyi jogon sohasem. Csak a feleségét. És ő mint házastárs, ott lehetett vele. Most pedig, gondolta, jól megmutatja. Eljött a selejt bosszúja...
 

Kötcse a miénk

És őszintén szólva, mi is féltünk egy kicsit. Nem az esetleges konfrontációktól; azok az eddigi években is előfordultak. Hibbant aktivisták, ellenzéki propagandisták (bocsánat, kétszer mondtam ugyanazt) minden évben ott zaklatták az érkező vendégeket a bejáratnál.
Hanem attól féltünk, hogy tényleg az egésznek a hangulatát sikerül szétverni, feszültséget teremteni, elvenni a kedvünket az egésztől. És volt is, akikét sikerült: vannak olyan celebek/művészek, akik nem mertek eljönni, mert idén először nyilvános közvetítés volt az eseményről. És féltek, hogy ha meglátják őket, és ne adj’ Isten, nyer a Tisza jövő tavasszal, akkor bukják a bulit. Mármint a szerepléseket. Hát, igazából őket eddig sem kellett volna hívni...

Szóval tényleg volt egy ilyen kis szorongás bennünk, hogy most a szokásosnál is több kellemetlen fráterrel kell majd megküzdenünk a bejutás során. És ehhez képest... Én nem tudom, kivel akart kibaszni a Manöken Istenkirály, de max. saját magával meg a seggnyaló lakájmédiájával sikerült. Mert az utóbbiaknak minden évben sztori volt ebből, videókat lehetett föltenni arról, ahogy odatolják az arcunkba a mikrofont, és felkérdeznek az aktuális toposzokról. És mindig volt valaki, akit sikerült felpöccinteni. És válaszolt valamit, amit aztán lehetett virálisan terjeszteni.
Idén viszont ebből semmi sem jutott nekik. Mert olyan példásan biztosította a rendőrség a helyszínt, olyan kiválóan elválasztották egymástól a Piknikre érkező vendégeket és a messiástapsoló úttörőtáborba odautaztatott aktivistákat, hogy még csak találkozási pont sem volt. Mindenhol jól elhelyezett kordonok, rendőrök. A telexes Simor Danika ugyan egy „Jeszi, Jeszi, egy interjút!” kiáltással bepróbálkozott volna a szokásos hazug, csúsztató, demagóg kérdései egyikével, de hála az új beléptetési-forgalomterelési rendszernek, csak az ablakot kellett felhúznom, hogy még a kellemetlenkedő hangját se halljam. A parkolótól a bejáratig aztán úgy ment minden, mint szar a libán át. (Mivel a korábbi évekkel ellentétben itt már nem álltak a FüggetlenObjektívek.)

Szóval ahhoz képest, hogy szét akarta cseszni az egész kötcsei feelinget, ehhez képest sikerült elérnie, hogy minden eddiginél kellemesebben, békésebben, atrocitásoktól mentesen tölthesse el a pár száz meghívott vendég ezt a napot. Ami valóban egy több évtizedes hagyományokkal rendelkező, kellemes, baráti találkozó volt mindig is. OK, a miniszterelnök itteni beszédei (is) komoly politikai üzenetet hordoztak, és még inkább: óriási intellektuális élményt jelentettek. Különösen azoknak, akik szeretik „összekötni a pontokat” (ahogy a rendezvény – számomra - meglepetésvendége szokta fogalmazni), értelmezni a nagy képet, kicsit belelátni Orbán Viktor fejébe (legalábbis a politikafilozófiájába; még ha nem is John Malkovich menetet menni.). Mindig erről szólt Kötcse. Találkozásokról, régi és új ismeretségekről, közös értékrendről. Pörköltről és halászléről. Semmi kafkai kastély jellege nem volt sohasem; hiába próbálta ezt a hamis képet is sugallni a FOS (Függetlenobjektív Sajtó).
 

Oké, az is igaz, hogy így nem tudtam bemutatni a legújabb pólómat a kameráknak és a szektásoknak; illetve a szektavezérnek, aki idegrángást kapott volna tőle. Ahogy minden alkalommal, azt kap, amikor csak felbukkan a volt felesége. Bármilyen formában. Úgyhogy ide most beteszem a pólót. Persze, hogy kapható a Hobbista Webshopban is. ☺