A francba, nem volt balhé Kötcsén...
Fotó: Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán
... pedig a kiskakas/öszvér/bütyök nagyon szerette volna, hogy legyen. Világos, hogy ezért szervezte pont oda, pont akkorra az aktuális hergelő buliját. Mert ha sikerül valami jó nagy balhét csinálni, akkor mindenki arról beszél, nem pedig az adóemelési terveiről. Meg úgy egyáltalán: szerette volna jól hazavágni Kötcsét.
Hogy az egész elveszítse a nimbuszát, hogy mindenkinek szar érzései legyenek. Mint amilyenek neki vannak évtizedek óta, amiért mindig csak nőkön (előbb az anyján, aztán a feleségén) keresztül felkapaszkodva (közben persze akit tudott, azt tiporva) jutott bárhova is. Például Kötcsére, ahol korábban az első sorban tapsolt; de valójában őt nem hívták meg. Alanyi jogon sohasem. Csak a feleségét. És ő mint házastárs, ott lehetett vele. Most pedig, gondolta, jól megmutatja. Eljött a selejt bosszúja...
Kötcse a miénk
És őszintén szólva, mi is féltünk egy kicsit. Nem az esetleges konfrontációktól; azok az eddigi években is előfordultak. Hibbant aktivisták, ellenzéki propagandisták (bocsánat, kétszer mondtam ugyanazt) minden évben ott zaklatták az érkező vendégeket a bejáratnál.
Hanem attól féltünk, hogy tényleg az egésznek a hangulatát sikerül szétverni, feszültséget teremteni, elvenni a kedvünket az egésztől. És volt is, akikét sikerült: vannak olyan celebek/művészek, akik nem mertek eljönni, mert idén először nyilvános közvetítés volt az eseményről. És féltek, hogy ha meglátják őket, és ne adj’ Isten, nyer a Tisza jövő tavasszal, akkor bukják a bulit. Mármint a szerepléseket. Hát, igazából őket eddig sem kellett volna hívni...
Szóval tényleg volt egy ilyen kis szorongás bennünk, hogy most a szokásosnál is több kellemetlen fráterrel kell majd megküzdenünk a bejutás során. És ehhez képest... Én nem tudom, kivel akart kibaszni a Manöken Istenkirály, de max. saját magával meg a seggnyaló lakájmédiájával sikerült. Mert az utóbbiaknak minden évben sztori volt ebből, videókat lehetett föltenni arról, ahogy odatolják az arcunkba a mikrofont, és felkérdeznek az aktuális toposzokról. És mindig volt valaki, akit sikerült felpöccinteni. És válaszolt valamit, amit aztán lehetett virálisan terjeszteni.
Idén viszont ebből semmi sem jutott nekik. Mert olyan példásan biztosította a rendőrség a helyszínt, olyan kiválóan elválasztották egymástól a Piknikre érkező vendégeket és a messiástapsoló úttörőtáborba odautaztatott aktivistákat, hogy még csak találkozási pont sem volt. Mindenhol jól elhelyezett kordonok, rendőrök. A telexes Simor Danika ugyan egy „Jeszi, Jeszi, egy interjút!” kiáltással bepróbálkozott volna a szokásos hazug, csúsztató, demagóg kérdései egyikével, de hála az új beléptetési-forgalomterelési rendszernek, csak az ablakot kellett felhúznom, hogy még a kellemetlenkedő hangját se halljam. A parkolótól a bejáratig aztán úgy ment minden, mint szar a libán át. (Mivel a korábbi évekkel ellentétben itt már nem álltak a FüggetlenObjektívek.)
Szóval ahhoz képest, hogy szét akarta cseszni az egész kötcsei feelinget, ehhez képest sikerült elérnie, hogy minden eddiginél kellemesebben, békésebben, atrocitásoktól mentesen tölthesse el a pár száz meghívott vendég ezt a napot. Ami valóban egy több évtizedes hagyományokkal rendelkező, kellemes, baráti találkozó volt mindig is. OK, a miniszterelnök itteni beszédei (is) komoly politikai üzenetet hordoztak, és még inkább: óriási intellektuális élményt jelentettek. Különösen azoknak, akik szeretik „összekötni a pontokat” (ahogy a rendezvény – számomra - meglepetésvendége szokta fogalmazni), értelmezni a nagy képet, kicsit belelátni Orbán Viktor fejébe (legalábbis a politikafilozófiájába; még ha nem is John Malkovich menetet menni.). Mindig erről szólt Kötcse. Találkozásokról, régi és új ismeretségekről, közös értékrendről. Pörköltről és halászléről. Semmi kafkai kastély jellege nem volt sohasem; hiába próbálta ezt a hamis képet is sugallni a FOS (Függetlenobjektív Sajtó).
Oké, az is igaz, hogy így nem tudtam bemutatni a legújabb pólómat a kameráknak és a szektásoknak; illetve a szektavezérnek, aki idegrángást kapott volna tőle. Ahogy minden alkalommal, azt kap, amikor csak felbukkan a volt felesége. Bármilyen formában. Úgyhogy ide most beteszem a pólót. Persze, hogy kapható a Hobbista Webshopban is. ☺
