Nem vak, nem hülye, csak türelmes
Csak hullámot vetett a dzseki vesetájékon. Nincs itt semmi látnivaló. Nem úgy gondolták a brutális adóemelést, ahogy mondták, hanem ők valójában adót csökkenteni akarnak. Nincs itt semmi látnivaló. Nem is Perintfalvi szerepel a videón, az a nő nem is hasonlít rá / csak odahamisították mesterséges intelligenciával egy 20 évvel ezelőtti felvételre. Nincs itt semmi látnivaló. Vajon ilyen gátlástalanul néznek hülyének bárkit a globalisták, vagy ennyire hülyének látszanak a patrióták?
Mindkét eshetőséget érdemes megvizsgálni. Arról már mindenki értesült, aki nem csak a címig és a nyitóképig olvassa az újságcikkeket, hogy megérkeztünk a posztigazságok korába. Ez a kor a legbigottabb vallási fanatikus időket és helyeket idézi, hiszen teljesen mindegy, hogy ott van sokak szeme előtt a valós helyzet, a hit felülír bármilyen tapasztalást. Mégcsak nem is összeegyeztetik a hitet a tapasztalással, hanem simán felülrétegezik vele. Biztos vagyok benne, hogy sokan elhitték, Ruszin-Szendinek valóban csak a dzsekije vetett feszes, hasáb alakú gyűrődést vesetájékon. Sőt, abban is biztos vagyok, hogy sokan még mindig ezt hiszik, még azután is, hogy maga az érintett és a pártelnöke is elismerte a fegyverviselést. A saját szememmel láttam, mennyien elhitték, hogy a videón nem perintfalvi Rita szerepel, hiába néz ki ugyanúgy. Abban is biztos vagyok, hogy sokan máig rendületlenül elhiszik, hogy a Tisza valóban adót akar csökkenteni 15%-ról 33%-ra. Sőt, sokan még egy esetleges Tisza-kormány adóemelése után is elhinnék, hogy nekik csökkentették az adójukat.
Ezért az egészért amúgy eredendően az Európai Unió a felelős, mert ott emelték nagypolitikai szintre a gátlástalanul szembehazudást. Korábban az emberek, de még a politikusok is igyekeztek úgy hazudni, hogy a másik fél ne vegye észre, hogy hazudnak neki. Ennek vége.
A migrációs válság 2015-ös kezdetével jött el az a kor, amikor a mindenkinek a saját szemével látható valóságot kezdték el letagadni az Európát túlnyomórészt irányító politikai erők.
Akik ezekkel a politikai erőkkel egy világnézeti talapzaton álltak, azok pedig ekkor kezdtek el rászokni arra, hogy a szemük helyett a politikusoknak hisznek. Ennek már tíz éve, úgyhogy a cselekvés mostanra berögzött szokássá vált, már fel sem tűnik a kognitív disszonancia. A tömeges bevándorlás nem okoz biztonsági kockázatokat, nem okoz terrorizmust és társadalmi széthullást. Az, hogy nem mernek este kimenni az utcára, az nekik nem a tömeges bevándorlás miatt van, hanem a nagyvárosi lét természetes velejárója. Bármiben lehet hinni, ha az ember igazán erősen akarja. Még kimagaslóan művelt emberek teológiai és kánonjogi vitáinak több száz évnyi sorozata sem szükséges a hit végső alakjának kimunkálásához, ahogy a kereszténység tette a Krisztus kereszthalála utáni évszázadokban. Elég, ha csak bemondja a szimpatikus politikus, vagy csak annak a pártnak a politikusa, amelyikre szavazni szoktunk, és kész is van az újigazság.
Itt kezdődött, és voltak ennek lelkes felkarolói. Amikor Hollandia bemondta az embargó alatt álló Oroszországból náluk kikötött hajóra, hogy az fontos szállítmány, úgyhogy nem vonatkoznak rá a szankciók, az már egy minőségi edzés volt a semmi-nem-jelent-semmit világra. Kicsivel később Csehország azzal védte meg magát az embargó alatt álló Oroszországból érkezett szállítmánnyal kapcsolatban, hogy arra tulajdonképpen nem is volt szükségük, ezért ez így nem a szankciók megszegése. Magyar Péter belemondja a kamerába az érkezése reggelén Nagyváradon, hogy „ott kinn, román földön”, majd amikor egy újságíró rákérdez nála pár órával később erre, akkor azt mondja: „Nem mondtam ilyet, különösen reggel.” Láttuk, hallottuk, de ő akkor se mondta.
A példa tehát ragadós, egyre többen próbálják ki, és tetszik nekik úgy belehazudni a másik fél szemébe, hogy az pontosan tudja: hazudnak neki.
Az európai jómodor még mindig tart olyan szinten, hogy a megdöbbent másik félből ilyenkor ne szakadjon ki valami ordas trágárság. Mondjuk valami olyasmi, hogy „elmész a picsába, te patkány, hát pontosan látom, hogy hazudsz, ennyire ne nézzél már debilnek!”. De Európa még nem ilyen. Persze efelé is haladunk, mert ha elég sokáig csinálják ezt a szemérmetlen hazudozást, ha elég sokszor fog idős szerzeteseket vegzálni a saját templomuknál a bolsevizált csőcselék, ha elég sokszor fognak olyan bénán kivitelezett, pillanatok alatt darabokra hulló, ám annyira gátlástalanul harsogott lejárató kampányokat indítani, mint a napokban, akkor előbb-utóbb szertefoszlik a jómodor is.
Mert nem hülyék vagyunk, csak türelmesek. Sőt jámborak. Mert szeretjük azt a rendezett, kiszámítható, nyugodt életet, amelyre hihetetlenül hosszasan vágyakozott ez az ország, és legalább egy icipicit belekóstolhattunk a közelmúltban. Annyira szeretjük, hogy még akkor is próbálunk ragaszkodni hozzá, amikor már nincs, mert a woke–antifa lelki és szellemi vírusokkal folyamatosan fertőzött, bolsevizálódó társadalmunk már nem ilyen.
Ideje tehát nekünk is felébrednünk, mert az az élet, amelyre vágyakoztunk, csak egy szempillantásig tartott, és máris itt van a következő háború, amit a legkevésbé sem akartunk.
Lehet, hogy emiatt naiv hülyének látszottak a patrióták. De nem vagyunk hülyék, csak lassan állunk neki ténylegesen, mert tudjuk, hogy ha felfordulás van, az mindig pusztulással jár. Pusztulni pedig csak olyasmi fog, amit mi építettünk fel, mert mi szoktunk építkezni. Pontosan tudjuk viszont, hogy kivel állunk szemben. Ti vagytok a sátánisták. Egy ideje már leplezetlenül mutatjátok, úgyhogy nincs ebben semmi titok. Tudjuk, látjuk, hogy sok embert magatokkal tudtok ragadni, de sose lesztek elegen, és sose lesztek elég erősek a végső győzelemhez.
