Mit kezdjünk azokkal, akik biztos tudomással bírnak egy gyermekbántalmazásról, de nem fordulnak a hatóságokhoz?
Fotó: Koszticsák Szilárd
A problémát tetézi, hogy jól láthatóan az egész ellenzék ilyen emberekből áll. Ezek azt állítják, hogy az idők kezdete óta mindannyian tudják, minden fideszes pedofil, viszont feljelentést, de még egy bejelentést sem tettek soha. Csak kiálltak a nyilvánosság elé és belehazudtak az emberek arcába. De a woke propaganda az óvodában az nem gyermekbántalmazás.
Dobrev Klárától Szabó Tímeáig, a rég elfelejtett Momentum elnököktől a teljesen jellemtelen autós influenszerig mindegyik pontosan tudott és tud mindent mindenféle gyermekbántalmazásokról, de soha nem tettek semmit. A saját bevallásuk szerint sem. Még most is mindegyik úgy tesz, mintha biztos lenne ebben, de a bizonyítékaival egyik sem siet a hatóságokhoz.
Gyermekbántalmazás, pedofília, az ellenzékieknek erről nem jut eszükbe semmi más
Juhász Péter is halálosan fel volt háborodva, hogy a hatóságok megkérdezték tőle, milyen alapon is vádol embereket mindenféle szörnyű bűncselekményekkel? Jelen esetben persze nem a címben szereplő emberfajtával van dolgunk, ezek semmiféle gyermekbántalmazásról, pedofil bűncselekményről nem tudnak semmit, vagy ha tudnak, akkor olyanokról bírnak információval, amelyeknek az elkövetőit, a régi barátság okán, semmiképpen nem akarják feljelenteni. De ez már egy másik történet lesz.
De a liberális ellenzék által felépített rágalomhadjáratnak lehetne egy olyan haszna, hogy valóban a gyerekvédelemre irányulhatna a társadalom figyelme. A baj csak az, hogy az emberek imádnak szörnyülködni, de nagyon nem szeretnek benne lenni a szörnyűségek felszámolásában. Még csak nem is félrenéznek, hanem tényleg nem veszik észre, amit észre kellene venni. Rengeteg módon lehet ártani egy gyereknek és a “szülők” egy része ki is maxolja az összes lehetőséget.
Minden gyermeknek a vér szerinti szülei szeretetére és normalitására lenne elsősorban szüksége, ezt semmiféle társadalmi szükségmegoldás nem pótolhatja. De az őrülteknek, a gonoszoknak és az ostobáknak is van gyereke, sőt azoknak is, akik mindegyikben érintettek.
A gyermekvédelem nem egy nagy rendszer, hanem aprómunka. A gyerekeket úgy általában nem lehet megvédeni, minden egyes gyereket aki segítségre szorul, azt külön kell megmenteni. Sőt és ez a legdrámaibb, egy rászoruló gyermeket csak egy-két önfeláldozó ember tud csak sok évnyi munkával megmenteni, ez nem részmunkaidő, ez nem munka, még csak nem is hivatás, annál sokkal több. Minden nehéz sorsú gyermeknek külön főállású megmentő kell. Na erre a számtalan állásra van nagyon kevés jelentkező. 15 évi gyerekvédelmi tapasztalattal mondom, bennem sem volt meg ez az elszánás, ez az önfeláldozás. Csak szólok, ne kívánjunk lehetetlent, biztos lehet jobban csinálni, de személyes elköteleződés nélkül nem megy. És kevesen áldozzák erre az életüket, mert manapság a segítő szakmák nem népszerűek, az életvitel szerű önfeláldozás nem trendi. Magyarul nem pofázni kell, ha valaki komolyan gondolja, csak egy kicsit is, mentorprogramok sorában segíthet egy gyereknek, fiatalnak személyesen. Persze ez egy sok éves elköteleződés, ha az ember nem akar majd a folyamat egy pontján a saját gyengeségével szembesülni és kimenekülni belőle. Itt adják talán a legnehezebben a sikerélményt.
A cím egy hazugságra utal, arra, hogy még közvetlen közelről sem lehet felismerni sokszor azt, hogy egyes felnőttek mit művelnek a gondjaikra bízott gyerekkel, fiatalokkal. Biztosat soha senki nem tud elsőre, még a szakember, a rendőr sem. Nyomozni kell. Sajnos az emberek, sokszor a gyerekek és a fiatalok is, elképesztő dolgokkal vádolnak meg másokat. Sok valódi ügy veszik el a hamis vádak ködében, az azokból eredő elbizonytalanodásból. És ezek azok az ügyek, amelyek normálisnak tűnő környezetben “keletkeznek”. Sokkal döbbenetesebbek és szövevényesebbek azok az esetek, amelyekben kvázi hivatásos pedofilok, emberkereskedők és egyéb pszichopaták használják a gyerekeket és fiatalkorúakat a saját céljaikra.
A pedofília sok esetben bűnszervezetben zajlik, miért gondoljuk, hogyha minden más bűnre összeszerveződnek a gazemberek, pont a legszörnyűbbek egyikére nem fognak? Ahol kiszolgáltatott gyerekek vannak, ott sokszor megjelenik ez a gonosz őrület.
A baj az, hogy most egyesek úgy tesznek, mintha az ilyen jelenségek felismerése, beazonosítása magától értetődő lenne. Olyan emberek teszik ezt érdekes módon, akik a gyerekek szexualizálását az LMBTQ témakörben a legfontosabb emberi jognak tartják. Mármint a gyerekek legelemibb elemi jogának gondolják azt, hogy minden létező emberi szexuális perverzióról még értesülniük kell az iskolás koruk előtt, még az óvodában, lehetőleg olyan emberektől, akik maguk is lelkes rajongói ezeknek. Na ilyen emberek vádolják pedofíliával a jobboldalt.
Minden magát komolyan vevő egyetemistának mentorálnia kellene egy hátrányos helyzetű gyermeket, ahogy minden harsogó emberbarát értelmiséginek is. Habár ez utóbbiak alkalmasságáról vannak nagyon erős kétségeim.
A gyermekvédelemben kell változás, de nem a jogszabályokkal van baj, hanem úgy általában nincsenek elegen azok, akik erre teszik fel az életüket, vagy akár csak hetente egy délutánjukat ilyesmire áldozzák. Ha pedig valakinek jó oka van azt gondolni, hogy egy gyermek bármilyen okból veszélyben van, akkor forduljon a hatóságokhoz, vagy legalább kérjen tanácsot egy szakembertől.
De aki csak botrányokat generál, az csak árt az ügynek, még az is lehet, hogy tudatosan.
Ugye azt mindenki érti, hogy azért nem lehet a pedofíliáról őszintén beszélni, mert az elválaszthatatlan az LMBTQ- mozgalom lényegétől, a gyerekek szexualizálásától és a 18 év alattiak érzékenyítéséről? A gyermekvédelem minden bősz liberális harcosától tessék minden találkozás alkalmával megkérdezni: hány éves kortól is akarják ráereszteni a drag queeneket a gyerekekre? És azok vajon miért is érdeklődnek annyira az óvodások iránt?
