Uszítók és gyűlölködők, vége a jó időknek

Hogy dörzsölhették a tenyerüket a füstös szobákban konspiráló baloldali mamelukok. Mekkora ötletnek és zseniális mestertervnek tűnt a politikai ellenfél aljas besározása, sőt, még azt is kéjes örömmel képzelhették el, hogy ők lesznek a könnyes szemű jófiúk, akik amúgy másodállásban valóban a pedofilok megértését és simogatását tűzték ki célul, ahogy sokszor ki is bukott belőlük az elmúlt években. Próbáltak jó kommunista módjára fordítani egyet a valóság kerekén és abban bíztak, hogy sokat nem is kell erőlködni, a társadalmi reflex majd maga alá borítja a kormányt, csak be kell dobni a kavicsot a tóba. Kapkodtak az uszítók, mert megint bajban voltak, de mégis úgy érezhették, hogy így is nyert ügyük van. Nagyon elszámították magukat.

Az uszítók saját csapdájukba estek

Olyan sokan álltak be a taposók sorába, a cselédsajtóhoz tartozó koloncok, kivagyi gyűlölködők, politikusok, vagy magukat annak tekintő filléres hazaárulók. Azt hitték, hogy majd a koncon lehet osztozkodni, de most már szűkölnek és bánják, hogy belekezdtek a nagy kalandba. Ahogy kiderült, hogy ez az aljasság az utóbbi évek egyik legelhibázottabb támadása volt, már körön kívül próbált kerülni a sok önkéntes jóemberkedő. Persze, ahogy szokott ez lenni, vannak, akik a valóságot végig tagadni fogják és még nekik áll feljebb miután lelepleződtek, ők a bolsevik iskola legharcosabb példányai. Ilyen Juhász Péter is, aki volt már minden, csak rendes ember nem, és a nagy "leleplezőnél" már járt is a rendőrség, hogy bizonyítékokat foglaljon le. Ahogy kiderült, egy valódi elmeháborodottal szűrhette össze a levet és együtt találhatták ki a Zsolti bácsis történetet, de szorul a hurok. Bizony, ilyen az, amikor a tetteknek következményei vannak, ezt a baloldali elvtársak azonban nem szeretik, és ilyenkor jön az áldozatpóz. Előtte kellett volna gondolkodni, elvtársak, csak hát csúnyán elvitt benneteket a vérszomj és a bosszúvágy, ennek pedig ez a csúnya lebőgés lett a vége.

Az erkölcsi nullák természetesen nem abban mérik a megszólalásaik rőfjét, hogy valami igaz-e, hanem csak a politikai haszonszerzés hajtja őket, bárkin áttaposnak és bárkit az út szélén hagynak, ha érdekeik úgy kívánják, közben pedig érzékenynek és szolid lelkű szamaritánusnak mutatják magukat. A Szőlő utcai botrány azonban akkora hiba volt, hogy nehéz lesz kimagyarázni, a teljes baloldal hitelessége úszott el végleg akkor, pedig már nem is nagyon volt becsületük jó ideje. A „bölcs” Magyar Péter is egyből beleállt a témába, lemondásokat követelt, aztán rendkívül gyáva módon most már keni a kulimászt, menekül a téma elől és általános problémákról hadovál.

Elnézést kérni? Azt ne is várjuk ezektől az alakoktól, még nekik fog feljebb állni és még őket kell majd sajnálni, hogy ha megkapják a súlyos rágalmazás miatt a büntetésüket. Mert higgye el mindenki, ez fog történni. Szép kis névsor van itt, Jámbor Andrások, Stumpf Andrások és ugyan Dobrev Klárától sem nagyon várhatunk mást, hát hozta is a kötelezőt. Kijelentette, hogy Juhász Péterrel szolidáris, hiszen ők egy alomból jöttek és hasonló módszerekkel élnek és éltek. Eszébe se jut egyiknek sem, hogy egyszer feltegye a kezét, elnézést kérjen, vagy legalább csöndben maradjon. Ők beszélnek gyermekvédelemről, amikor ezek a gyerekek számukra csak játékszerek, eszközök, hogy újból a hatalom közelébe kerüljenek. A kiüresedett, erkölcstelen baloldal végleg saját csapdájába került, az uszítás, gyűlöletkeltés pedig már csak a végső kétségbeesés vergődése.