Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk
Meglehet, hogy nem fektettünk elég energiát olan dolgokba, amelyekbe kellett volna. Sokáig például elnézően legyintettünk idegen hatalmak hazánkban tevékenykedő ügynökeire, akik az ismert kifejezés szerint fedésben dolgoznak – újságíróként, politikusként –, de jó ideje arra sem veszik a fáradságot, hogy a fedés mögé húzódjanak. Ugyanígy nem fektettünk elég energiát abba, hogy az európai jómodor szerint tárgyaljunk uniós partnereinkkel. Pedig elképzelhető, hogy nem is a hülye ötleteikkel szembeni ellenállásunk, az ismétlődő vétók zavarják őket, hanem csak némi – saját fogalmaik szerinti – udvariasságra, jó modorra vágynak. Némi kegyes hazugságra, európai hangnemben.
Nemrég kitárgyaltuk, hogy a háttérhatalom által kitartott, közvetlenül jellemzően az amerikai külügy, illetve az EU különféle csecsbimbóiról pénzt szopogató, onnan élő médiamunkás, az nem újságíró, hanem ügynök. Nincs ezen mit szépíteni, hiszen idegen pénzt kap azért, hogy idegen érdekekért dolgozzon Magyarországon. Korszaka és esete válogatja, hogy milyen elbánásban részesülnek a kémek és idegen ügynökök Magyarországon vagy másutt, de abban azért bizonyára megegyezhetünk, hogy az ügynök ügynöknek nevezése nem egy durva retorzió. Valódi pimaszságot jelentene, ha az ügynök (aki mellesleg gátlástalanul propagandistáz mindenkit, aki nem kollégája a háttérhatalmi fizetési listán) még azt is elvárná, hogy ne ügynöközzük le. Sajnáljuk, de csak demokráciát fogadtunk, vakságot nem.
Szóval idegen hatalom ügynökei vagytok, és ebben azelőtt is biztosak voltunk, hogy lebuktatok volna, de az elmúlt két évben többször le is buktatok vele. Nincs több kétség ebben.
Most, hogy egyszer s mindenkorra tisztáztuk, a magyarországi ellenzéki szerkesztőségek döntő része nem sajtó, hanem a háttérhatalmi soft power manipulációs ügynökségei, és a dolgozói nem újságírók, hanem ügynökök, jöhet a következő lépés: Magyarország uniós megítélése. Az a baj, hogy régóta félreértenek minket, és ez talán a mi hibánk is. Valószínűleg nem értettük meg pontosan, hogy milyen társaságba kerültünk, vagy még valószínűbb, hogy azt gondoltuk, rendes emberi értékrend szerint is lehet még a dolgokat intézni itt.
Hazudj!
Ideje megértenünk, hogy mosolyogva, szemrebbenés nélkül hazudni kell az EU-s kapcsolatrendszerben. Folyamatosan! Senkit sem érdekelnek az érvek, az észszerűség, de még a nyilvánvaló valóság sem. Ha lebuksz valami vállalhatatlan üggyel, hazudd, hogy az nem is úgy van, hanem teljesen máshogy, és mindenki rosszul látja! Ha tényleg sehogy máshogy nem lehet kimenteni a helyzetet, tagadj le mindent, hazudd, hogy az az ügy ott sincs, nem is létezik! Ha ezért lehazugozna valaki, akkor szólítsd fel a neveletlen bunkót, hogy ne rontsa a hangulatot, és ne veszélyeztesse az Európai Unió akarategységét, a szolidaritást meg az európai értékeket az akadékoskodásával!
Hazudni kell azokban az ügyekben is, amelyekért fújnak ránk, mert ideget szúrtunk velük a 4. Reich-projektnek.
Az EU-ban szinte mindenki teljesen átlátszóan hazudozik, olyan retardáltakkal telítődött mostanra a vezető politikusi réteg, akik talán már valóban nem is érzékelik a különbséget hazugság és valóság között. Egy láthatatlan kéz felhúzza a hátukban a tekerős kulcsot, és csak mondják-mondják a beállított szöveget. Fel kell hát vennünk az ő ritmusukat, magunkévá kell tennünk az európai értékeket (állandóan hazudj, és nézz hülyének mindenkit), és európai módra kommunikálnunk. Kicsit a japán etikettre emlékeztet ez, hogy sosem szabad nemet mondani, illetve nemet is úgy kell mondani, hogy mosolyogva igent bólogatsz.
– Segítsetek Ukrajnának!
– Segítünk, ígérjük!
…
– Miért nem segítettetek?
– Mi segítettünk. Minden tőlünk telhetőt megtettünk.
– Szavazzátok meg az újabb 9598974636443716596318463 milliárd eurós segélyt Ukrajnának!
– Megszavazzuk, ígérjük!
…
– Miért vétóztátok meg?!
– Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk.
Félig üres pohár helyett félig teli
Ez a kulcs: mi minden tőlünk telhetőt megtettünk. Felejtsük el, hogy nem küld(t)ünk pénzt, felszerelést, fegyvert Ukrajnának! Elküldtük mindenünket, amit lehetett. Minden tőlünk telhetőt megtettünk. Szó sincs arról, hogy ne fogadnánk be migránsokat! Annyi migránst befogadtunk, amennyit csak elbír az ország. Minden tőlünk telhetőt megtettünk. Az sem igaz, hogy megvétózzuk az EU parádés ötleteit. Minden ötletet megszavaztunk, amit csak az országunk helyzete megengedett. Minden tőlünk telhetőt megtettünk. Csak a tálalás a lényeg. Azon derpegnek az uniós fejesek, hogy Magyarország elrontja a vibe-okat, rossz hangulatot csinál a megbeszéléseken, merthogy mi mindig ellenkezünk, kifogásolunk, vétózunk.
Forrás: euractiv.com
Hát akkor egyszerűen csak fordítsuk meg, és legyen félig tele az a félig üres pohár!
Olyanná fog változni a párbeszéd a mi ügyeinkben is, mintha a bolondokházában beszélgetnének az ápoltak, de hát ez aligha a mi hibánk. Sajnos tarthatatlan, hogy Szijjártó Péter havonta többször tart gyógypedagógiai foglalkozásokat ezeknek a lerobbant elméknek, végtelen türelemmel elmagyarázza nekik a valóság nevezetű dolgot, de semmi hatása nincs, mert utána a hivatalos intézeti protokoll megerősíti őket a mentális zavaraikban. Akkor legyen nekik az igényeik szerint, jöjjön a bolondok párbeszéde!
Talán még izgalmas színfolt is lehet a magyar miniszterek munkájában, hogy amikor Brüsszelben beszélgetnek, akkor mindent ráhagynak a dedós idiótákra, eljátszva a joviális hülyét, amikor pedig idehaza szólalnak meg, esetleg Washingtonban, Moszkvában, vagy bárhol máshol tárgyalnak, akkor elő lehet venni a jól ismert diplomáciai modort és szellemi színvonalat, amelyet az épelméjű partnereknek tartogat az ember. És ha esetleg bárki elővenne két videót, amin ugyanaz a miniszter teljesen különbözőt mond ugyanarról a dologról Brüsszelben, illetve máshol, akkor több kiváló, modern válasz is rendelkezésre áll:
Én ilyet nem mondtam. Pláne ma reggel. Vagy régebben. Nézze meg még egyszer! Ne hazudjon! Manipulált a felvétel. Kiragadták a kontextusból. Összevágták. Milliárdos szoftver. Éjáj. Jó egészséget!
Ha az EU – a globalizmus meg a deepstate parancsára – megrokkant szellemileg, és nem is óhajt kikavarodni a katasztrófájából, akkor rá kell hagyni az agóniáját. Nekünk a saját egészségünkkel kell foglalkoznunk másoké helyett.
Ez a cikk eddig tartott. Minden tőlem telhetőt megtettem.
