A rossz vibe-ok elkerülése miatt tört ki a háború Oroszország és Ukrajna között
Fotó: Szergej Ilnyickij
Az élet minden pillanatát habostortaként élvezni akaró kormányzati alkalmazottakat nyugodtan könyveljük el közveszélyes elmebetegnek. Legújabb üdvöskénk Amanda Sloat a Biden-érából, aki fenti tételt igazolja.
A Nemzetbiztonsági Tanács volt elnöki különleges tanácsadója és Európáért felelős vezető igazgatója egy „interjúban” elismerte, azért nem előzték meg egy sima és egyszerű kompromisszummal Oroszország támadását, mert attól kellemetlenül érezték volna magukat. Most biztos sokkal kellemesebb, tisztább és szárazabb érzés számolgatni a halottak és sebesültek millióit.
Kijelenthetjük tehát, hogy Oroszország ukrajnai inváziója minden volt, csak elkerülhetetlen nem. Sőt!
Tulajdonképpen nehezebb volt eljutni a háborúig, mint azt megakadályozni, csak néhány komoly és a feladatához felnőtt diplomatára, meg némi erélyre lett volna szükség. Egyszerűen komolyabban kellett volna venni a NATO ukrajnai terjeszkedésével kapcsolatos orosz aggályok kezelését, és ez lett volna a háború megelőzésének módja. Mindennemű magyarázat arról, hogy az oroszok azért támadtak, mert:
- Putyinnak leesett az egyik heréje;
- Putyin leesett a lépcsőn;
- Oroszország terjeszkedni akar, mert birodalmat épít;
- Oroszország nem tűr a szomszédban egy demokráciát,
közönséges hazugságok és önfelmentések. Amanda Sloat pedig mindezt elismerte – igaz, orosz humoristáknak, akik Zelenszkij embereinek adták ki magukat.
Ha a történelem egy alternatív verzióját akarjuk felvázolni, akkor az egyik lehetőség az lett volna, ha Ukrajna 2022 januárjában azt mondja: Rendben, nem lépünk be a NATO-ba, semlegesek maradunk. Ukrajna 2022 márciusában, áprilisában megállapodást köthetett volna az isztambuli tárgyalások során. (...) Természetesen felmerül a kérdés, hogy három évvel később vajon jobb lett volna-e ezt megtenni a háború kitörése előtt, jobb lett volna-e ezt megtenni az isztambuli tárgyalásokon? Ez minden bizonnyal megakadályozta volna a pusztítást és az emberveszteségeket.
Ukrajna biztonsági dilemmája
Épelméjű elemzők persze időben, a Majdan-puccs után jelezték, hogy minél erősebben törekszik Ukrajna a nyugati katonai védelmi szövetségbe, annál nagyobb fenyegetést fog számára jelenteni Oroszország. Ám mivel a 21. században a józan hangok és az értelmes gondolatok nem számítanak komilfónak, ezért mind a nyugat, mind Ukrajna lesöpörte az asztalról az aggodalmakat. Pedig, mint Sloat elismerte, amennyiben Ukrajna megerősíti a semleges státuszát, az valószínűleg oktalanná tette volna az orosz támadást.
Mindezt később, az isztambuli tárgyalások után is megtehették volna, de a Biden-kormányzat elvetette az ötletet. Felmerül a kérdés, hogy miért, hiszen akkor megállítják a további vérrontást csupán azzal, hogy feladják a nyugati katonai integrációt. A magyaráz egészen bravúrosra sikeredett.
Kényelmetlenül éreztem magam azzal a gondolattal, hogy az Egyesült Államok arra ösztönözze Ukrajnát, hogy ne tegye meg ezt, és ezzel implicit módon Oroszországnak valamilyen befolyási övezetet vagy vétójogot adjon. (...) Nem hiszem, hogy Biden úgy érezte, hogy az ő dolga lenne megmondani Ukrajnának, mit tegyen. Hogy megmondja Ukrajnának, ne törekedjen a NATO-tagságra.
Ukrajna veszte a rossz vibe-okban keresendő
Ezek szerint az érzékeny amerikai vezetők nem tudtak megbékélni azzal, hogy
- Oroszországnak köze van ahhoz, mi történik közvetlenül a határai mellett;
- kényelmetlennek volt számukra az Ukrajnára gyakorolt nyomás gondolata.
Az a fontos ugyanis, hogy ők jól érezzék magukat. A többiek véleménye nem számít. Se az amerikaiaké, sem az európaiaké, sem az ukránoké, pláne nem az oroszoké. Nem árt emlékezni arra, hogy amikor a a kétezres években felmerült Ukrajna nyugati bűv- és szövetségi körbe való bevonultatása, akkor ezt az akkori amerikai adminisztráción kívül senki nem tartotta jó ötletnek. Az európai NATO-tagok sikoltozva tiltakoztak, az amerikai nép nem tartotta fontosnak, hogy Ukrajnában ütközzenek az oroszokkal, Oroszország természetesen idegállapotba jött, az ukránok pedig nem is értették, hogy miért tologatják őket a térképen.
Aztán elmúlt a józan ész, az amcsikat belelkesítette a média, az európaiak meghülyültek, az ukránokat pedig megpuccsolták. És lőn nagy háború.
A valóság nem orosz propaganda. Talán mindenki jobban járt volna, ha az amerikai adminisztrációk nem kergetnek délibábokat, és nem arra költik a pénzüket és az idejüket, hogy mindenkit meggyőzzenek elméleteik helyességéről. Meg puccsot robbantsanak ki Ukrajnában. Mert az lehet, hogy akkor jobban érezték tőleg magukat, hiszen nem találkoztak rossz vibe-okkal a NATO-ban és Ukrajnában, de csináltak egy kurva nagy háborút cserébe.
