Gyűlölet és történelmi ostobaságok újévre Magyar Pétertől
Itt van ez a szép havas január 1-e, a boldog újév, amikor az öreges és szolid esti pezsgőzés után az ember csak szellőztetni szeretné a fejét, átgondolni az előző évet és kicsit rákészülni a következőre. Aztán elkövettem azt a hibát, hogy kicsit nézegettem a közösségi oldalakat, médiumokat, ahol szembejött vagy ezerszer Magyar Péter eszement újévi fröcskölésének számtalan kis darabkája. Kijózanító volt és egyben dühítő is.
Voltak, akik röhögtek rajta, sokan szétcincálták és persze jöttek szembe a szektások, akik a sok ellentmondást és brutális fenyegetéseket hatalmas szívecskékkel jutalmazták, közben pedig Szeretetországról deliráltak, amely náluk összefér a lincselési vággyal. Annyira skizofrén, annyira beteges ez a kettősség, hogy még mindig rácsodálkozik az ember: hogyan tudnak szeretetteljes, emberséges magyar jövőről beszélni úgy, hogy közben a mondatuk második fele börtönről, lincselésről, pusztításról és bosszúról szól. Olyan vérgőzös bosszútervekről, amelyeken elképed az ember. Nem kérdés, a főnöküktől vették a muníciót, ez pedig rávilágít arra, hogy milyen befolyásolási ereje van a gonosznak, aki az arra fogékony tömegeknek küld üzenetet és próbálja őket mozgatni. Előkerült a bolsevik, tanácsköztársasági attitűd, megint a megvezetett tömegeket akarják felhasználni személyes bosszúra. Kicsiny számú, ám annál hangosabb, harsányabb és vérszomjas gyűlölködő keménymaggal van dolgunk, akik mindig a többség nevében beszélnek, megpróbálják elhitetni hangosságukkal, hogy számbeli fölényben vannak, de mindig a törpe kisebbséget képviselik. Összeálltak újra. Sosem voltak ők jók semmiben, ezért bosszúvágyuk kimerül az általános rombolásban. Tégláról téglára, amolyan Magyar Péter módra.
Magyar Péter ígér és fenyeget, csak a szokásos
Az is hasonló a régi Kun Béla- és Szamuely-féle vörös iskolával, hogy a féktelen gyűlölet és pusztítási vágy együtt jár a boldog semmittevés és paradicsomi álom ígéretével, amihez sajnos el kell taposni mindenki mást. Most ugyanezek az alakok jöttek elő, a vezérük pedig a pannon Caligula. De nézzük ezt a szánalmas, történelmi alapokat nélkülöző zagyvaságot, amit Magyar Péter sorsdöntő újévi üzenetnek szánt.
A pannon Caligula 1526-al kezdte a patetikus, bádoghangú kántálást. Már itt belefutott a mocsárba, mert a magyarok összefogásáról beszélt és a széthúzás veszélyeiről, amit majd a tiszások oldanak meg. Az egy dolog, hogy fogalma sincs a mohácsi csata előzményeiről és problémáiról, ahogy a külföldi, akkor éppen Habsburg befolyás és zavarkeltés epizódja is kimaradhatott nála. De ha átültetjük 2026-ra, ahogyan ő tette, akkor pont saját magát leplezi le, mert amikor összefogásra van szükség, amikor sikerült egy olyan világpolitikai játszma stabil részeseivé válnunk a Trump-Putyin tengelyben és a globális átrendeződés viszonylatában, ami a jelenlegi háborús veszélyben nagyon komoly segítséget nyújthat, akkor Magyar Péter és bosszúszomjas, semmihez sem értő brigádja igyekszik felrúgni az elért eredményeket, szakadékba vezetni a nemzetet. Mindezt azért, mert nem róla szóltak a hírek, mert sérelmei vannak. Neki. Képes lenne mindent és mindenkit feláldozni. És van képe pont neki a széthúzásról beszélni és az összefogás erejéről, amikor éppen ezt akarja felrúgni és az elért eredményeket a szélbe szórni.
Aztán folytatja azzal, hogy ki kell maradni a háborúból. Az egy dolog, hogy nyitott kapukat dönget, mert a kormány éppen ezt tartja a legfontosabbnak, és harcol is érte ellenszélben, ellentétben az Európai Parlamentben ukrán pólóban üldögélő és a háborút támogató tiszás képviselőkkel, akik sunyítanak, de mindent megszavaznak, amit a gazdáik eléjük tesznek. Hogy lehet ezek után hinni abban, hogy Magyar Péterék szembemennek azokkal, akik a főnökeik, akiknek segítségével megtarthatta a mentelmi jogát, és akiket szolgai módon támogat. Hát pont ezek az emberek akarják elemi erővel ezt a nagy háborút. Nem esik le, hogy a Reuters nyíltan kimondja a 2026-os terveket elemezve, hogy a III. világháború kirobbanásához már csak Magyar Péter hatalomra jutása kell. Ennyire hülyének néznek minket? Igen. Ambrózy kolléga már foglalkozott a kiegyezésről is ostobaságot recsegő Magyar Péter tökéletes felkészületlenségéről, ám az, amikor labanc és orosz helytartókról beszélt a zsebmessiás, az annyira kiteljesítette a tökéletes ostobaság halmazát, hogy nehéz is megszólalni utána. A labancok ugyanis jelenleg Magyar Péter tartótisztjei, ugyanaz a társaság, mint a kuruc időkben, másrészt a labancok pont ezért a Rákóczi szabadságharc idején álltak szemben a magyarokkal, nem a románföldező Caligula által emlegetett 1848-49-es forradalom és szabadságharc során, de ezen már meg sem lepődünk. Még mi leszünk a rohadékok, hogy ezért szólni merészelünk.
Nem akarom tovább cincálni, mert volt szó itt 1956-ról, meg 1989-ról, el nem számoltatott kommunistákról, (itt szóba se került Magyar Péter családja), és persze jött a fenyegetés, hogy a tiszások majd nem felejtenek el elszámoltatni. Csak úgy, Szeretetország módra. Megint kilógott a lóláb, mert a düh, a bosszúvágy esélyt sem adott valami normális gondolatra, a látszatra se ügyelnek már. A magyar történelemre pedig jobb, ha nem hivatkozik olyan ember, akinek fogalma sincs róla, vagy ha van, akkor egyértelműen torzítja, és nem a magyarok oldalán áll. Aki nem érti meg a magyarság kárpát-medencei sorsfordító pillanatait az utóbbi bő ezer évből, az jobb, ha csöndben marad, mert nem hogy egy nemzetet, de egy munkaközösséget sem tud irányítani, csak zsarnoki módon önnön fényezésére felhasználni. Így hát maradtak a nirvána ígéretek, a földi kommunista mennyország, a régi baloldal által hangoztatott mindenszarista lózungok, mert most a régi arcok eggyé váltak ezzel a tiszás misunggal, ugyanazt harsogják és ugyanúgy. Egy tábor, egy a zászló. A valóság pedig a tanácstalanság, hozzá nem értés és a magyarok megsarcolásának vágya, vágóhídi baromként való letaglózása, a juhok megnyírása. Mindent csak elvenni akarnak, adni csak szavakban tudnak, olyanok, mint az elődjeik. Elborzaszt így az újév első napján ez az alantas színvonal, a semmitmondás, a gőzölgő gyűlölet, amikor Magyar Péter arról beszél, hogy nem a bosszúról szól a 2026-os választás, majd a következő mondatban Cattani felügyelőhöz hasonlítja magát, aki a régi, maffiáról szóló Polip sorozatban vadászta le a gonoszakat. Beteg és eszement dolog ez, önleleplezés mesterfokon, mi meg rágjuk az öklünket, hogy ez a sok ellentmondás, nyilvánvaló hazugság fel sem dereng a tiszás derékhadnak?
Közben befut Radnai Márk újévi posztja is, aki flegmán és cinikus képpel feszít egy pohár pezsgővel és közben narancsot facsar a másik kezével, ezt pedig ki is írja üzenetként és fenyegetésként. Megkeseredik az ember szájában a pezsgő, annyira buzog a Szeretetország.
