Pesti Srácok

A Z-generáció valóságproblémája, ami mára már a magyar politikát is átformálta

A Z-generáció valóságproblémája, ami mára már a magyar politikát is átformálta
Fotó: Faludi Imre

A magyar politikába is beszivárogtak a virtuális világ trendjei, ami azt eredményezi, hogy a mostani kampány zajosabb, kuszább és átláthatatlanabb mint valaha. A késői huszonévesek, korai harmincasok valóságproblémája látszik visszatükröződni ebben az egész katyvaszban, vagyis az, hogy a valóságban helyüket nem találók, felmenekültek a virtuális térbe és fejvesztve kiabálják tele azt mindenféle őrültséggel. Itthon a politikában ezt fejelte meg Magyar Péter “eljövetele” s ezzel próbálják meg felvenni a ritmust a kormánypártok. A helyzet viszont az, hogy mindazok mindig is kisebbségben lesznek ebben a térben, akik nem csak helyet találtak maguknak a valóságban, de még jól is érzik magukat benne.

Érdekes videóval találkoztam a minap. Egy fiatal influenszer, Dóri, a 26 (27?) éves vlogger immáron a sokadik videóját posztolta ki arról, hogy ebben az évben már sokadjára költözik, de amúgy az elmúlt években is számtalan költözésen van túl, amelyek mind valamilyen külföldi országban mentek végbe. Kis háttérsztori: a lány egy hosszú párkapcsolatból lépett ki ebben az évben, saját bevallása szerint sem találja még önmagát, nem találja a helyét a világban, igazából úgy is leegyszerűsíthetjük, hogy a személyisége gyakorlatilag az lett, hogy külföldön él és utazgat. Legalábbis ez derül ki mindabból, amit a közösségi médiában prezentál. Úgy igazából a való világban karrierje nincsen, az influenszerkedést sok éve végzi, TikTokon, YouTube-on tevékenykedik és számol be az életéről a kis közönségének. 

Dóri megemlítette azt is, hogy „tart attól” mi lesz itthon áprilisban, de most kénytelen visszaköltözni szülőföldjére. Dóri nyilván nem jobboldali. (Ami persze nem baj). Dórinál azonban gyönyörűen érzékelhető a valóságprobléma, amit egyébként legfrissebb videója alatt kommentekben is jeleztek neki. Volt olyan, aki sok éves követés után jelezte számára, hogy lehet egy kis rendszer, állandóság, nyugalom kellene neki, egy kis „felnőttes élet”, tekintve, hogy tanulmányait már elvégezte, a húszas évei felén túl van, lehet, hogy már nem az állandó önkereséssel kellene foglalkoznia, hanem ideje lenne elkezdeni a valóságban valós életet élnie. Dóri és sokan a mi generációnkból ezt viszont egyáltalán nem értik. Ahogyan azok az elvakult tiszás hívők sem, akik idejük nagy részét jelenleg kommentekben kifejtett gyalázkodásokkal töltik, s minden kritika nélkül elhisznek mindent egy embernek, aki az esetek nagy részében totálisan hülyének nézi őket. (Ezt egyszer, egy őszinte pillanatában még meg is fogalmazta). Ezeknek az embereknek súlyos valóságproblémája van.

A Z-generáció valóságproblémája, ami mára már a magyar politikát is átformálta
A Z-generáció valóságproblémája, ami mára már a magyar politikát is átformálta / Fotó: Czeglédi Zsolt

A politika valóságproblémája, avagy háború nincs, de zebrák vannak

És itt térhetünk rá arra, hogy a valóság ilyen szintű torz érzékelése mennyire veszélyes akkor, amikor a valóságról kellene a valóságban döntést hoznunk, idén majd egy országgyűlési választáson. Mert tegyük fel a kérdést: mégis hogyan tud felelős döntést hozni egy olyan ember, aki szerint az ukrajnai háború nem létezik, aki szerint ebben az országban minden el van lopva vagy aki szerint az a releváns kérdés, hogy van-e zebra egy magánbirtokon vagy nincs? Nagyjából sehogy. Felelős döntés azok tudnak hozni, akik látják és meg akarják érteni a valóságot, mindezt úgy, hogy érzékelik is azt. Látják mi az, ami kézzel fogható, ami szemmel látható, ami lélekkel érezhető és tudnak különbséget tenni a virtuális világ és a való világ között. Az a helyzet, hogy mindazok, akik most telepakolják a virtuális teret zajjal (nem tartalommal, hanem zajjal), azok olyan emberek, akik sem nem akarják érteni, sem nem akarják élni a valóságot. És ebből egyszer még óriási gondunk lesz. 

Mert a virtuális világba menekülés egy valós probléma, a helyzetet pedig tovább súlyosbítja, hogy már nem csak menekülnek oda az emberek, hanem a valóságra ki is vetítik mindazt, amit ott érzékelnek. Azt gondolják, ha sok lájk van a poszton, akkor a poszt tartalma biztosan igaz. Azt gondolják, ha valaki kiír egy szöveget, akkor az feltétlenül meg is történik, azt hiszik, ha röhögő fejekkel bombáznak szét valakit, akkor az nevetség tárgya lesz. Pedig valójában mindez nem is létezik. A fotók, a posztok, a lájkok a valóságban nem léteznek. A valóságban érzelmekkel kifejezett arcok, tettek, siker és sikertelenség van. A politika valóságában pedig döntések, megegyezések, tárgyalások, diplomácia, beszédek és állásfoglalások vannak. Amik mindannyiunk életére hatással vannak a való életben.

A trendek követése tehát egy iszonyatos irányba vitte el a politika valóságát. Az emberek elkezdték azt hinni, hogy a politika csak a virtuális térben létezik, hogy a politikai döntések posztokban történnek, hogy a politikai sikerek lájkok számában nyilvánulnak meg. Sok ember szemében egy politikus akkor sikeres, ha sokan lájkolják, sokak szemében az a politikai irány a helyes, amely képviselői aktívabbak a virtuális világban. Pedig ez még mindig nem így van, ez mind csupán egy irtózatosan nagy illúzió, aminek itthon is sok százezren bedőlnek mindazok, akik valamilyen oknál fogva ebbe a nem létező világba menekültek valami elől a valóságból.

A végén pedig térjünk vissza Dórira, az önmagát kereső influenszerre, akinek kalandos élete eddig nagyon sok interakciót hozott a közösségi médiában. Csakhogy ez számára azt eredményezte, hogy addig kalandozott ebben a virtuális világban, hogy közben a valóságban elfelejtett fejlődni, és tenni azért, hogy ne csak a mátrixban találja meg a helyét, hanem a valóságban is. Mindez akkor jutott eszembe, mikor a kisfiam elringatása után, miközben a szobájából kihallatszik az altatódal, láttam Dóri videóját, s elgondolkoztam rajta, hogy mennyire szomorú az, hogy ő évek óta csak beszél egy kamerának, s közben fogalma sincs róla, hogy milyen jó is a valóságban megtalálni a helyed, alkotni, akarni, elfáradni és este elringatni azt, aki minden boldogság és öröm forrása. Mert a valóság valójában ez, s mert a valóság sokkal jobb annál, mint ahogy az idei évi messiás elvakult követői arról, a mindeszarizmust a csúcsra járatva írnak a virtuális világban.

 

Ajánljuk még

"Az árulók nem mi vagyunk, és nem én változtam, hanem Orbán" - Itt az exkluzív Csintalan-Vincze PS-interjú! (videókkal!)

Magyar ugar 2018 április 23.
Jajj, Istenem, ne hülyéskedj már, hogy Simicska Lajos záratta be a Magyar Nemzetet, meg a Lánchíd Rádiót. Értem én, hogy elzáratlan pénzcsapok özönével a hát mögött nehéz megérteni, de előbb, vagy utóbb mindenki megtanulja, hogy milyen ez, hogy adott esetben a hónap végén elfogyhat a lóvé és arról kell dönteni, hogy az egész család megy-e a levesbe - jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív páros interjúban Csintalan Sándor, aki lányával, a konzervatív értékeket valló és a Fidelitasban politizáló Vincze Emíliával beszélgetett portálunkkal. A Hír TV műsorvezetője, Simicska Lajos bizalmi embere elárulta, Simicska döntésébe nem volt beavatva, mert ilyen döntést neki kell meghoznia, de barátai és kollégái kerültek szörnyű helyzetbe. Csintalan szerint a G-napon az kockáztatott, aki a Magyar Nemzetnél, Lánchíd Rádiónál és a Hír TV-nél maradt. Szarvas Szilveszter ezzel kapcsolatban vitába szállt Csintalannal.

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.