Az új kanadai jobboldal lehet egyszer Trudeau veszte?
A kanadai politika nagyjából senkit sem érdekel, még a kanadaiak is csak akkor foglalkoznak vele, ha a nagyvilágban éppen nem történik semmi. Justin Trudeau 2015-ös győzelme után azonban a szokásossal ellentétben téma lett az észak-amerikai ország, amely a liberalizmus mintaképeként, egyfajta Hillary Clinton álmodta Amerikához hasonló gender-paradicsomként van elkönyvelve. Tény, hogy Kanada mindig is az egyik legbefogadóbb, legtoleránsabb ország volt és valószínűleg az is marad, viszont a liberalizmus klasszikus túltolása nyomán ismét megerősödni látszanak a konzervatív “erők”, amelyek jövőjét a májusra kitűzött szavazás határozza majd meg, melynek célja a Kanadai Konzervatív Párt (Conservative Party of Canada) új elnöknek megválasztása, és nyilván a következő választások megnyerése.
Ha szóba kerül Kanada, akkor ma már nem a klasszikus jávorszarvasos, sziklás-hegységes, lovasrendőrös, favágós kép ugrik be, hanem a mindig tökéletesre sminkelt miniszterelnök, aki Fidel Castro (a politikus vélt édesapja) halálakor tanúsított könnyekkel átitatott üzenetével, illetve a liberális eszmék végletekig történő támogatásával ismét híressé tette hazáját a Fraser és a farkas utáni világban. Ezzel alapvetően nincsen baj, Kanada mindig is egy toleráns, liberális, befogadó ország volt még a konzervatívok közel 10 éves irányítása alatt is, most azonban a túltolt baloldaliság elindított egy folyamatot, amelyben esélyes a konzervatív oldal újbóli megerősödése.
Meghatározó választások jönnek a jobb oldalon
Stephen Harper 2015-ös vereséget követően mondott le a Konzervatív Párt elnöki posztjáról, helyére ideiglenesen Rona Ambrose korábbi egészségügy minisztert ültették, és mivel a párt nem akarta elkapkodni az új végleges elnök megválasztását ezért a szavazást csak 2017. május 17-ére írták ki (a kanadaiak nem szeretnek sietni). A mezőny úgy tűnik kiélezett lesz, összesen 14 jelölt méretteti meg magát, akik több-kevesebb politikai tapasztalttal és egyedi szuperképességekkel rendelkeznek. A jelöltek a következők: Chris Alexander, Maxime Bernier, Steven Blaney, Michael Chong, Kellie Leitch, Pierre Lemieux, Deepak Obhrai, Kevin O’Leary, Erin O’Toole, Rick Peterson, Lisa Raitt, Andrew Saxton, Andrew Scheer és Brad Trost. Rona Ambrose ideiglenes vezérként nem indulhat a választáson.
De mit kell tudni ezekről a jelöltekről? Egyrészt azt, hogy mindegyiküknek a célja, hogy megreformálják a konzervatív oldalt, amelyből Harper sorozatos hibái (negatív kommunikáció, Obamával való rossz viszony, iraki háború, gazdasági szankciók, stb.) miatt sokan kiábrándultak. A 14 jelölt közül azonban csak néhánynak van valóban esélye (és ötletei) arra, hogy Trudeau kihívója legyen. Lehetőleg valaki, aki ki tudja használni majd az olyan előnyöket, mint az éppen most a miniszterelnök körül zajló adomány-botrány, amiről a BBC részletesen is írt.
Lecsapolni a mocsarat
Az egyik ilyen Kevin O’Leary, aki abban különbözik másoktól, hogy nem politikus, hanem médiasztár egészen pontosan a Shark Tank nevű reality műsorvezetője, emellett pedig az egyik olyan politikus, aki megpróbál Trumpra hasonlítani: twitter-bejegyzésekben ostorozza a liberálisokat, fel akarja számolni a „fővárosi bürokráciát” és az amerikai elnökhöz hasonlóan vélekedik az energetikáról, valamint a médiáról. Mellette fej-fej mellett halad Kellie Leitch, aki nem rég nagyon népszerű lett egy „kanadai értékek teszt” ötlete következtében, amit az országba érkező migránsokkal szeretne kitöltetni, a CBC-t is szét akarja szedni, és Kanadában továbbra se futnak jól a választóknál a túlzottan Trump kampányszövegeire hajazó mondatok, mint a „csapoljuk le a mocsarat”.
Náluk talán egy kicsit komolyabb eséllyel van versenyben a nyíltan libertárius, francia-kanadai Maxime Bernier, aki a gyenge államban, az individualizmusban, az egyén szabadságában hisz, a migrációt pedig főleg a terrorizmus miatt tartja veszélyesnek, nem a kulturális különbözőségek miatt, ami talán jobban beleillik egy kanadai világképbe, mint Leitch "radikálisabb" megközelítése. Az ígéretes jelöltek közé tartozik még a kínai felmenőkkel rendelkező Michael Chong, aki a megújuló energiaforrásokkal kampányol, vagy ott van még Lisa Raitt is, akinek a programjában a kanadaiak számára igen fontos természeti erőforrások szerepelnek, illetve nem szabad figyelmen kívül hagyni Chris Alexandert, aki különös módon a bevándorlásban látja Kanada jövőjét és nem kevesebb, mint 400 000 embernek adna letelepedési engedélyt. Ez persze lehet, hogy csak remek taktika a baloldali szavazók megszerzésére. Bárki is kerül majd a pártvezetői székbe, annyi biztos, kemény dolga lesz, tekintettel a Liberális Párt nem morzsolódó népszerűségére, illetve arra, hogy Trudeau megígérte, az egyik fő intézkedése az lesz, hogy átszabja a jelenlegi többségi (first past the post) választási rendszert egy arányosabbra.
Trump sokaknak szimpatikus, de északon mások a problémák
A kanadai konzervatív szavazók közül természetesen néhányan nagyon is szimpatizálnak Donald Trumppal, és Kanada élén is egy hasonló elvekkel bíró politikust tudnának elképzelni, aki nem engedné, hogy megépüljön a Keystone csővezeték (ami Amerikának hosszú távon jó, Kanadának viszont csak rövidtávon – a szerk.), és aki ellenzi a NAFTA-t, ami sokak szerint tönkretette a híres kanadai faipart. A fentieken kívül természetesen a migráció is fontos kérdés a jellemző multikulti ellenére: a kanadaiak a Rebel Media beszámolói szerint maguk sem boldogok, amikor szíriai menekülteket telepítenek az országukba, noha – papíron – meglehetősen szigorú szabályozás van érvényben.
Rebel Media, a kanadai Breitbart
A (megújuló) kanadai jobboldal egyik legmenőbb terméke jelenleg a 2015-ben alapított Rebel Media, ami nem titkoltan az amerikai Breitbart kanadai megfelelője, nem is akarnak a független média szerepében tetszelegni, hanem egyértelműen befolyásolni akarják a politikát, első lépésben tematizálni a konzervatív közéletet. Az egykori Sun News Network műsorvezetője, Ezra Levant az országban bekövetkezett változásokra való válaszként egy olyan platformot teremtett, amelyben olyan karakteres megmondóemberek magyarázzák a híreket, kommentálják az eseményeket, mint a már korábban is tárgyalt Lauren Southern, Gavin McInnes, David Menzies, Paige MacPherson, vagy Faith Goldy. A portál hamar meghatározóvá vált a kanadai közéletben: 2015-ben az egyik első akciójuk arról szólt, hogy bojkottálták az észak-amerikai ország legnagyobb kávézóláncát, a Tim Hortonst, válaszul arra, hogy ők kirekesztő hirdetési politikát folytattak. A nagy áttörést pedig az hozta meg nekik, hogy az ENSZ egyik éghajlatváltozással foglalkozó eseményéről sajátos hangvételben tudósítottak és kifejtették, a kanadaiakat félrevezetik. Azóta a csatorna célkeresztjében a migráció, a PC, a gender-problémák, illetve a Justin Trudeau van és a kirakatembereik egyre népszerűbbek Amerika-szerte is.
Vezető kép: shopify.com
