"A haladáshoz szocialista forradalomra volt szükség" - vörös lázban égnek az amerikai liberálisok
Annak ellenére, hogy néhány éve elképzelhetetlen lett volna: bárki is szocialistának vallja magát Amerikában, sőt, a szó maga igen sértőnek számított, úgy tűnik, hogy egyre többen teszik magukévá ismét az irányzatot, különösen a fiatalok körében. A folyamatot remekül szemlélteti a New York Times egyik nemrég megjelent cikke, amely Lenint és a szocialista forradalmat dicséri óvatosan.
Mit gondolt Lenin a petrográdi állomásra vezető úton 1917-ben? Ezzel a címmel jelent meg cikk a New York Times webes felületén. Az írás a bolsevik forradalom gondolatáról szól, arról, hogy Lenin hogyan jött rá, miként állíthatja maga mellé a munkásosztályt, akikkel aztán világméretű változásokat visz majd véghez.
A haladáshoz szocialista forradalomra volt szükség. Nem volt más lehetőség. A cári berendezkedést gyökerestül el kellett pusztítani.
- írja a szerző, aki mindennemű kritika nélkül elemezte ki Lenin “legbelsőbb érzéseit”.
Új divat tombol az amerikai baloldalon
A szocializmus romantikája Amerikában ma már nem a gördeszkás punkok pólóján feszítő Che Guevarát, hanem lenini eszmét, mint a működésképtelennek és csődöt mondottnak vélt kapitalizmus komolyan gondolt alternatíváját jelenti. Bernie Sanders kampánya bebizonyította, hogy a demokrata szavazók nagyon is hajlamosak olyan jelöltre voksolni, aki magát szocialista-demokratának vallja, ezt pedig tetézi azt, hogy rengeteg olyan demokrata párti él Amerikában, aki magát is határozottan szocialistának tartja.
Erre különböző felmérések is bizonyítékul szolgálnak: A Boston Globe New Hampshire-ben elvégzett közvélemény-kutatása alapján például a helyi demokrata szavazók 31 százaléka mondta magát szocialistának, a bloombergé dél-karolinában jelzett 39 százalékat, New Yorkban pedig ez a számm 56 százalék.
De Sanders nem az feltétlenül a kiváltó oka a jelenségnek, könnyen lehet, hogy a szocialisták már eleve is ott voltak, csak kellett valami, ami kihozta belőlük az egyenlősítő társadalommérnököt. Ennek egyik bizonyítéka az igen széles körben támogatott Occupy Wall Street nevű mozgalom, ami színtiszta szocialista populizmst nyomott, amikor azt hangoztatták, hogy nincs rendben, hogy a társadalom 1 százaléka él csak jól a maradék 99 százalék kárára. Gyanús még, hogy Thomas Piketty A tőke a 21. században (Capital in the Twenty-First Century) című, 2013-ban kiadott könyve rekord sebességgel lett bestseller.
De mi a lényege a szocializmusnak egy olyan országban, amely ezidáig minden eszközzel küzdött a szocializmus ellen?
Ez nem világos, és valószínűleg nem is lesz az soha. Az viszont biztos, hogy az ottani szocik nem helyezkednek szembe a militáns liberalizmussal, ami az egyetemek kampuszain terrorizálja a konzervatívokat, pedig ez lenne a dolguk ugyebár, illetve az is gyanús, hogy a magukat szocialistáknak vallók számának növekedésével a magukat liberálisnak vallók száma is hasonlóan növekszik. A kettő összemosódásának a lehetősége szintén Sanders kampányának köszönhető, aki lehetővé tette, hogy a progresszív ugyanazt jelentse az USA-ban, mint a szocialista.
A szocialista gondolatot, mint megoldást az ország problémáira legjobban főként a fiatalok érzik magukénak: a Federalis írt róla korábban, hogy a 18-29 évesek 53 százaléka vallja magát szocialistának Amerikában. Ennek egyik lehetséges oka az, hogy életkoruknál fogva ezek az emberek már nem félnek a szocializmustól, sőt, az egész egyfajta romantikus lázadásként jelenik meg náluk. Az előbb említett cikk arról is ír, hogy a megkérdezettek nagy része, akik magukénak vallották az eszmét, nem tudták definiálni, hogy mit is jelent a dolog, és elsősorban a nagy, igazságos kormány, a kollektív egyenlőség, a kedvesség, a biztonság, illetve a tolerancia ugrott be nekik először a szó hallatán. Hillary Clinton egyébként szintén képtelen volt elmagyarázni a különbséget egy demokrata és egy szocialista között, ezek után pedig mit várunk az átlagembertől ugyebár.
De ha nem Sanders, akkor mi az oka?
A jelenség fő okaként a demokrata uralom alatt torzult amerikai kapitalizmust lehetne talán megjelölni, amely rekord mértékű adósságaknába taszította az Egyesült Államokat, ennek eredményeként pedig a tengerentúlon szép lassan eltűnőben van a középosztály, illetve egyre nő a gazdagok és a szegények közötti távolság. Ezen kívül fontos kiemelni, hogy míg a hidegháború alatt és után a szocializmus egyet jelentett az ellenséggel és az ellenség által gyártott rossz minőségű termékekkel, a szegénységgel, a szabadságtól megfosztott országokkal, addig ma már pozitív köntösben jelenik meg.
Persze nem kell attól tartani, hogy a szocialisták átveszik az uralmat, hiszen hiába vannak sokan és egyre többen, de még mindig nincs az Egyesült Államokban olyan szocialista mozgalom, ami az egyéneket egy platformra terelné. Ez egyébként elég nehéz is lenne, mert úgy tűnik, hogy ahány ember, annyi féle értelmezése van az “eszmének”.
Vezető kép: Reddit
