Putyin-interjúk: Majdnem kiderített valamit az orosz elnökről Oliver Stone - 2. rész
A Putyin-interjúk című négyrészes dokumentumfilm-sorozat második részében is folytatódik Oliver Stone és az orosz elnök látszólag baráti beszélgetése. A folytatásban végre elkezdenek a smúzolásnál komolyabb témákba is belemenni, Stone azonban még mindig cukormázas stílusban próbálja magát Putyin legnagyobb cimborájának beállítani, miközben a biztonságos zónán belül marad. A hosszadalmas udvarlás közepette majdnem kiderülnek fontos dolgok, Stone viszont elrontja ezt is.
Az Oscar-díjas rendező és neves összeesküvés-hívő Oliver Stone Vlagyimir Putyin orosz elnökkel készített egy igen masszív interjú-sorozatot, amelyet a Showtime amerikai tévécsatorna vetít június 12-étől, összesen négy részben. A sorozat első része nem volt túl meggyőző: Stone szinte egyszer sem állította igazi kihívások elé Putyint, de még csak provokatív kérdéseket sem tett fel neki, ami az egészet szinte feleslegessé tette. A második részben sem számíthatunk forradalmi titkokra, de egy-két dologba azért mégis majdnem belemennek, majd mégsem.
A nyugati fenyegetés
Az epizód egy komoly témával kezdődik, az orosz elnök a ballisztikus rakéták elleni védelmi rendszerről beszél, arról, hogy ő tett már javaslatot egy közös amerikai-orosz-európai védelmi rendszerre, és elmondja, hogy mennyire fontosnak tartja az erők egyensúlyát. Putyin itt az Oroszország elleni legnagyobb fenyegetésekről is beszél.
Oroszország számára szerinte két veszély létezik. Az egyik a rakétavédelmi rendszer telepítése a határaink közelébe a kelet-európai országokba. A másik veszély ezeknek a rakétáknak a kilövőállomásai, amelyeket órák alatt át lehet alakítani támadóállásokká
- mondja az orosz elnök. Hozzáteszi, ha ezeket a rakétákat elhelyezik Európában, a tengereken, illetve Alaszkában, akkor Oroszországot tulajdonképpen körülveszik ezzel. Ez egyébként igazolja azokat az orosz célokat, amelyekről a PestiSrcáok.hu már korábban is írt, vagyis, hogy Oroszország nem megtámadni akarja a világot, csupán egy preventív külpolitikát folytat. Ennek eredménye természetesen egy újabb fegyverkezési verseny.
Fontos az egyensúly
Az atombombával kapcsolatban Putyin belemegy egy igen érdekes monológba, mely szerint, amikor az amerikaiak kifejlesztették az atombombát és a szovjetek is elkezdték a sajátjukat megalkotni, akkor nem csak a szovjet és német tudósok járultak hozzá a sikerhez, hanem azok az amerikai kutatók is, akik az USA-ban dolgoztak az atomprogramon. Putyin szerint ők adták az információ egy jelentős részét az oroszoknak azért, mert megértették: fontos, hogy az erők egyensúlyba legyenek a világban. Az orosz elnök szerint most a nyugat ezt a balanszot próbálja tönkretenni. Putyin arról is beszél, hogy a rakétavédelmi rendszer nem tudná egy éles helyzetben megvédeni az Egyesült Államok egészét, hiába gondolják ezt az amerikaiak. Úgy véli a biztonságérzet csak még több agressziót szül. Amikor az ember azt gondolná, hogy végre majd komolyabb vizekre eveznek végre, akkor Oliver Stone hirtelen mindent elront azzal, hogy megnézeti Putyinnal Stanley Kubric 1964-es Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni című háborús szatíráját, mely közben Stone végig az orosz elnök legjobb barátjaként próbál pózolni és folyamatosan azt figyeli, hogy az elnök mire, hogyan reagál. Úgy tűnik, Putyin maga sem értette, hogy miért kell ezt megnéznie, de végig udvarias marad.
A melegek és a jégkorong különleges kapcsolata
Ez után egy ennél is szánalmasabb jelent következik: Oliver Stone elmegy megnézni Putyint jégkorongozás közben, ahol szerelemes tekintettel csodálja az orosz elnököt, akiről kiderül, hogy 60 évesen kezdett el jégkorongozni. Ezt persze Stone csodálatosnak tartja. A baráti beszélgetés hosszasan elnyúlik, a riporter éppen csak meg nem csókolja Putyint, akivel kötelező rátérni a melegek ügyére is. Stone azt kérdezi az elnöktől, hogy mi lenne, ha a hokicsapat egyik tagja beismerné, hogy meleg. Ne hagyjuk persze, hogy megtévesszenek, erre a kérdésre azért volt szükség, hogy Putyin elmondhassa, hogy őt az ilyesmi nem zavarja, neki csak a teljesítmény számít. Elmondja, hogy a homoszexuális propagandára vonatkozó törvény is csak a gyerekek védelméről szól. Az egészből persze csak Stone jön ki rosszul, Putyin érthető módon csak szimpatikusabb lesz. Ezzel egyébként nincs semmi baj, a családi értékek és a hagyományok védelmét tiszteletben tartani fontos dolog.
Putyin megjegyzi: Isten eldöntötte a gender kérdést, hiszen az azonos neműek házasságából nem szoktak gyerekek születni. A továbbiakban még egy kis dorombolás történik: Stone csodálattal adózik Putyin sportolási szokásai Irán, és alig hiszi el, hogy az elnök heti hét alkalommal jár edzeni. A második epizódban szóba kerülnek az ukrajnai, és a grúziai események is, de semmi nem hangzik el, amit ne írt volna már meg a Russia Today, a beszélgetés innen pedig megint éles kanyart vesz a NATO irányába. Putyin ismét kifejti, hogy a Szovjetunió összeomlott, nem fenyegeti már veszély a nyugatot és Amerikát, tehát nem érti miért van szükség a katonai szervezet bővítésére.
Lehallgatni, csak szépen, törvényesen
Később szóba kerül Snowden, aki Putyin szerint nem oka annak, hogy az Obama-adminisztrációval megbomlott a jó kapcsolat. Elmondja, hogy Snowden soha nem adott az oroszoknak információt, csak biztatta őket, hogy harcoljanak együtt az alapvető emberi jogokért. Ezt persze nem könnyű elhinni, még akkor sem, ha az ember kedveli az orosz elnököt. Snowden egyébként Putyin szerint nem áruló, mert nem adott információt külföldre, és mindent nyilvánosan tett. Hozzátette: az orosz titkosszolgálatok mindig a törvény szerint járnak el és kitűnően végzik a munkájukat. Stone nem kérdőjelezte meg az elnök állítását.
Ezután egy huszáros vágással másra terelődik a téma: Putyin hétvégi házában az ortodox vallásról beszélgetnek egy kicsit. Itt Stone kicsit lejáratja magát, hogy fogalma sincsen az egészről, pedig a neten utánanézhetett volna. Majd ismét egy kis dorombolás következik: kiderül, hogy Putyin szereti a családját és sajnálja, hogy keveset játszik az unokáival. Stone folyton csak mosolyog, legszívesebben megölelné Putyint. Ezt követően egy kis lovaglás következik, majd megint egy kis muszlimozás, ami egy kicsit itt indokolatlannak hat.
A végén már arról van szó, hogy a híresztelésekkel ellentétben Oroszország egy demokrácia, és a média működését sem befolyásolják. Oliver Stone szinte egy percre sem hagyta abba a mosolygást.
Fotó: Intelligence Post
