Szintet lépett az őrület: állítólag nem a külső nemi szervek határozzák meg a nemet
Az idei év a különböző politikai viharok mellett sok szempontból a teljesen felesleges gender-jelenségről szólt, vagyis arról, hogy felnőtt, néha egyetemet végzett, magukat felvilágosultnak valló emberek vitatkoznak arról, a férfi és a nő alapvetően más-e. A témában idén született is egy agymosó „alapmű”, Nemek Forradalma címmel. A másfélórás dokumentumfilm már magyarul is elérhető, célja pedig nem más, mint hogy összezavarja a normálisan gondolkodó embereket a nemekkel, a szexualitással és a kettő egymáshoz való viszonyával kapcsolatban.
Melyek a nemek és mi határozza meg őket? Sajnos ez a dokumentumfilm egyik alapkérdése, amire egy gondolkodó ember számára egyértelmű a válasz – ám úgy tűnik, nem mindenkinek. Egy Sam Killermann nevű férfi, aki saját bevallása szerint nem meleg (manapság már inkább ez a különleges), rögtön a film elején kifejti, hogy a nemnek és a szexualitásnak semmi köze egymáshoz, aminek körülbelül annyi értelme van, mintha valaki azt mondaná, a YouTube-on nincsenek jó videók. A riporter nyilvánvalóan szabadon tudott beszélgetni ezzel a férfival a nemi dolgokról, hiszen egy másodpercig sem gyanakodhatott arra, hogy közelebb akarnak hozzá kerülni, vagy ki akarják használni a helyzetet. Így alaposan le tudták fektetni az alapokat, vagyis, hogy
a nemi tudat az, hogy definiálod a nemed, és ahogy látod önmagad, a nemi kifejezésnek végtelen sok módja van, a testi karakterisztika pedig nem egyenlő a nemmel.
Persze senkinek nem kell magát hülyének éreznie, aki már itt elvesztette a fonalat. A beszélgetés során egyébként még többször elismétlik, hogy nem a külső nemi szervek határozzák meg a nemet. Ez kicsit olyan, mint amikor nem az a lényeg, hogy valaki mit mond, hanem ahogy mondja. A filmben egy kis biológia órának is szemtanúi lehetünk; itt megtudhatjuk, hogyan fejlődik ki a spermából a magzat, a végén viszont alternatív irányt vesznek az események, és a női embrió tesztoszteronnak lesz kitéve, a fiú embrió pedig nem kap belőle eleget, vagyis kialakul az interszexualitás. Ez egyébként egy biológiai folyamat eredménye, és nincs sok köze a manapság divatos gender-őrülethez. Ennek kapcsán egyébként megismerkedhetünk egy eszközzel, az úgynevezett „fallométerrel”, amely annak idején automatikusan eldöntötte, hogy a meghatározhatatlan nemű gyerekeket mivé operálják majd.
A nevelésből adódó „nemváltoztatásnak” már annál inkább van köze a gender-őrülethez. A film egy ikerpár példáját hozza fel, akiknél az egyik gyermek esetében tönkretették a péniszt egy körülmetéléssel, és műtét helyett inkább egyszerűen csak lánynak nevelték fel. Ezt a módszert egy John Money nevű orvos találta ki, a legkevésbé sem meglepő módon a kanadai Winnipegben. A lányfiú lány, akin kísérleteztek később visszaváltoztatta a nemét, viszont annyira megviselte az eset, hogy később véget vetett az életének. Ezen a ponton jó, ha az embernek eszébe jut azoknak az angol gyerekeknek a példája, akiket a szüleik kiskorukban nemátalakító műtétekre hordanak, mert a liberális Nyugat elhitette velük, hogy ez teljesen rendben van.
A dokumentumfilm más emberkísérleteket is tárgyal, olyanokat, amikor orvosok és szülők mesterségesen és önkényesen nyúltak bele a biológiába. Ezzel a résszel egyébként azt próbálták legitimálni, hogy a nemi identitás valójában a születéstől független, és kizárólag belülről fakad. Hogy mi?
A transzneműség egészen más
Tízből egy gyermek úgy érzi, rossz nem identitásba van kényszerítve, interszexuálisnak viszont minden 1500-2000 gyermekből csak egy, ezért a téma tulajdonképpen csak előkészíti a terepet a transzneműeknek. Ez azt jelenti, hogy a személyisége nincs összhangban a születéskor kapott nemi identitással. Erre a film egy washingtoni család példáján keresztül vezeti rá a nézőt, ahol a 4 éves kisfiú rájött, hogy ő tulajdonképpen lány. Állítólag a gyerek egy ruhaboltban válogatott, amikor ráébredt, rossz nembe van kényszerítve, bár nehéz elhinni, hogy egy ennyi idős gyerek erre külső rásegítés nélkül jön rá. A szülők persze azonnal ugrottak, és lecserélték a kisfiú teljes ruhatárát, hogy a gyerek kislánynak érezhesse magát. Gratulálunk.
A film ezt is megkísérli biológiával magyarázni, ami persze nem hihetetlen, de akkor sem lehet kizárni a külső hatások befolyását. Az is kérdés, persze, mennyire sértődnek meg a transzneműek attól, hogy a National Geographicon kijött film azt állítja, biológiailag eltérnek a normálistól, és nem azért akarnak más neműek lenni, mert egyediek, vagy mert nagyon szabadok. A filmben elhangzik, hogy a gyermek az, aminek mondja magát. Azonban felnőttként az ember örül, hogy nem operáltatták át a szülei idő előtt Batmanné, vagy hegyi goblinná.
Természetesen a transzneműséget is lehet biológiai okokkal magyarázni, pontosabban a tesztoszteron (férfi „elnyomó” hormon) az, ami a legnagyobb mértékben tehet a dologról, de elmagyarázzák, hogy állítólag a genetika is sokat számít. Ez persze nem ad magyarázatot arra, hogy miért kell olimposzi magasságokba helyezni a különböző LGBTQFGZHD közösségeket azokkal szemben, akik nem születtek ilyesmi problémával, de a kanadaiak Justin Trudeau vezetésével ezt biztosan jobban tudják.
A film szerint az elmúlt években megduplázódott Amerikában azoknak a száma, akik transzneműnek vallják magukat. Ez, ha logikus következtetést akarunk levonni, akkor nem rímel a tudományos magyarázatokra, hacsak nem szórja Donald Trump és bandája folyamatosan chem-traillel az égboltot. Ám inkább a médiának és az amerikai egyetemek PC-kampányainak lenne logikus betudni a jelenséget. A transzneműség terjedése egyébként, mint kiderül, egy új szakmának is zöld utat adott, melynek neve:„transzneműek projektvezetője”. Vajon mikor indul ezzel kapcsolatos szak a CEU-n?
Pubertás-blokkolás
A filmben szó van a pubertás-blokkolókról is: ezek olyan pubertás-akadályozó szerek, amelyeket azért alkalmaznak, hogy az ellentétes nemhez tartozónak érezzék magukat a fiatalok. Természetesen, ők nincsenek tisztában azzal, hogy a gyógyszerek betegségállapotot idéznek elő – a pubertás elmaradását –, és gátolják egy előtte egészséges gyermek növekedését és termékenységét. Amerikában ezeket a gyógyszereket orvosok adják be, akiknek legjobb esetben is el kellene venni a diplomáját, de akár az internálásukon is el lehetne gondolkodni.
Az előbb említett transzneműek projektvezetője szerint a blokkoló azért csodálatos, mert a férfi hormonok kiiktatásával időt ad a gyerekeknek arra, hogy átgondolják, melyik nemhez szeretnének tartozni, ha pedig úgy döntenek, biológiai nemük szerint folytatják, akkor egyszerűen abbahagyják a blokkolót, és minden megy a régi kerékvágásban. Csakhogy orvosilag ez azért kicsit bonyolultabb, ugyanis a blokkoló szedése után a fiataloknak újabb hormonkezelésre lesz szükségük, ami pedig hosszútávon komoly egészségügyi kockázatot jelent. A filmből kiderül, ha egy transznemű gyerek pubertás blokkoló után is úgy érzi, a másik nemhez tartozik, akkor jön a hormonkezelés, hogy „közelebb kerüljenek nemi identitásukhoz”. Sokak számára, persze, nem a hormon az utolsó lépés, hanem a műtőasztal. Sok amerikai államban egyébként az ilyen beavatkozásokat fizeti a TB.
Itt szóba kerül a „holt névadás”: ez egy elmélet, mely szerint az ember régi önmaga, aki egy elkeseredett ember volt, tényleg meghal, és megszületik helyette egy új, boldogabb ember. Az is kiderült, a nem az nem biológiai, hanem amit az ember már gyermekkora óta legbelül érez, ezért az új divatos felfogás szerint ezek nem korrekciós, hanem megerősítő műtétek. Tény, hogy a transzneműek esetében nyolcszor magasabb az öngyilkosságok száma, és ezeknek az embereknek a fele fontolgatta már (vagy meg is tette), hogy megöli magát. De nem lehet, hogy ez éppen azért van, mert az ilyen beavatkozásokkal és hormonkezelésekkel még jobban összezavarják a testük és az identitásuk kapcsolatát? Mielőtt bárki belekötne, ez pusztán egy kérdés.
Egyéb bizarr példák
De más bizarr példákat is felsorakoztat a film, szerepel benne például egy pár, ahol a férj 45 évnyi házasság és 2 gyermek után vallotta be, hogy transznemű, és ezentúl köszöni, inkább nőként folytatná az életét. Nem tudjuk, hogy a határtalan szerelem, vagy az elmezavar eredménye-e, hogy a felesége ennek ellenére vele maradt, sőt képes volt arra, hogy a nemi életben is új utakra terelje a kapcsolatukat annak érdekében, hogy minden hasonlóan menjen, mint annak idején. A felség szerint a „szerelemnek nincs neme”. Ahogy manapság a gyerekeknek és az identitásnak sincs. Vajon minek nem lesz neme holnap?
A józan ész szerint…
Bárhogy is nézzük, érdemes elfogadni a természet törvényeit, melyek szerint az „XY” és „XX” az egészség genetikai jelzői, nem a rendellenesség genetikai jelzői. Az emberrel kapcsolatos terv normája az, hogy férfiként vagy nőként gondoljunk rá. Az emberi szexualitás terv szerint bináris, a szaporodás és a faj gyarapodásának nyilvánvaló céljával. Ez az elv magától értetődő. Senki nem születik genderrel. Mindenki biológiai nemmel születik. Azt is érdemes észben tartani, hogy senki nem születik annak a tudatával, hogy ő férfi vagy nő; ennek a tudatnak a kialakulásához idő kell, és mint minden fejlődési folyamatot, ezt is kisiklathatják a gyermek szubjektív percepciói, kapcsolatai és a gyermekkortól kezdődő kedvezőtlen tapasztalatai.
Vezető kép: McClure's Magazine
