Pesti Srácok

Elege van a píszíből az amerikai társadalom elsöprő többségének

Elege van a píszíből az amerikai társadalom elsöprő többségének

Úgy látszik, hogy a píszí hazájában sem lelkesednek az emberek a politikai korrektségért, mely inkább gúzsba köt, mint felszabadít. A törpe kisebbség persze főgonosznak tartja a píszít nem gyakorlókat, azonban egy új kutatás szerint a baloldali beállítottságúak és a kisebbségek nagyobb hányada is elutasítja a politikai korrektséget. A kutatást az amerikai The Atlantic készítette, a Mandineren pedig cikket közöltek az amerikai honlapon közzétett eredményekről.

Sokan úgy gondolják, hogy az amerikai társadalom két nagy táborra oszlik a píszí kérdésében, a konzervatív jobboldal támogatói alapvetően elutasítják, a baloldali, liberális szimpatizánsok pedig egyetértenek a polkorrekt beszéddel. A More in Common nevű szervezet által publikált kutatás szerint azonban egyáltalán nem ezt a képet látjuk. A felmérés alapjául 8000 mélyinterjú szolgált, ez pedig viszonylag világosan megmutatja nekünk az arányokat.

Nyolcvan százalék

A kutatás eredményei rávilágítanak arra, hogy az amerikai társadalom egészét tekintve 80 százalék körül van az a tömeg, amely igennel válaszolt a következő kérdésre:

PestiSracok facebook image

Ha azt nézzük, hogy ebben benne van mindenki - baloldali, jobboldali, fekete, fehér, ázsiai -, akkor talán sokaknak meglepő ez a rendkívül magas arány. A kutatás alapján a konzervatív népesség aránya 25 százalék, a baloldali, úgynevezett progresszív aktivisták aránya 8 százalék, a döntő többség pedig a politikából kiábrándult emberek halmaza. Az elkötelezett konzervatívok 97 százaléka véli problémásnak a politikai korrektséget, míg a hagyományos liberálisok között ez a szám 61 százalék. Egyedül a progresszív aktivisták állnak ki többségükben a píszí mellett, de közülük is 30 százalék úgy gondolja, hogy az gondot jelent.

Egy indián megmondta a tutit

A fehérek 79 százaléka ellenzi a píszít, míg az ázsiaiak 82, a spanyol ajkú (hispanic) amerikaiak 87, az őslakos amerikaiaknak pedig 88 százaléka. Még a píszít leginkább támogató feketék 75 százaléka is a polkorrektség ellen van. Az egyik megkérdezett őslakos indián a következőképpen mondta ki sokak gondolatát:

Valóban ez lehet a kulcs, mert az emberek már meg sem mernek szólalni, nehogy megsértsenek valakit. A túlzásba vitt egyenlőségesdi, a folyamatos polkorrekt igazodási kényszer felőrli a társadalmat, teljesen mindegy, hogy fehérek, feketék, indiánok, ázsiaiak, bal- vagy jobboldaliak.

A diplomás fehér gazdagok igazodnak

Az elemzés szerint a jövedelem már inkább meghatározó az igazodási rendszerben. Míg az 50 ezer dollárnál kevesebbet kereső válaszadók 83 százaléka ellenzi a politikai korrektséget, addig a 100 ezer dollár felett keresőknek csupán a 70 százaléka ellenzi azt. S míg a felsőoktatásban részt nem vettek 87 százaléka gondolja azt, hogy a politikai korrektség problémássá vált, addig a diplomásaknak csupán 66 százaléka véli így. Sajátos módon tehát a tőkeellenes baloldal érveit a gazdag amerikaiak inkább érzik a magukénak, mint a szegényebbek. A kutatás azt is megmutatta, hogy ezek az emberek nagyrészt diplomás, fehér és gazdag emberek.

Manapság ismét egyre népszerűbb a fehérek szidása Amerikában. A kedden esedékes félidős választásokat megelőző kampányban többször került elő a fehér férfi, mint az agresszió, a szélsőség egyik definíciója. Ez a felmérés viszont éppen azt mutatja, hogy a píszí nem az elnyomottak kiváltsága, hanem a gazdag fehér népesség nagyrészt homogén rétege jár élen a polkorrekt viselkedésben. Ehhez képest manapság a liberális szócsövek szerint fehér férfinak lenni egyenlő a bűnnel. Ezt a borzasztóan hamis és gusztustalan képet sulykolják a társadalom agyába, azonban egyre többen veszik észre, hogy valami nagyon nem stimmel és fölösleges önmagát utálni csak a fehér bőrszín miatt. Ami viszont egyértelmű rasszizmus, hiszen valakit a fehér bőrszínéért elítélni nem éppen politikailag korrekt hozzáállás.

A politikai korrektség (szokásos rövidítése PC , az eredeti angol political correctness kifejezés alapján) olyan nyelvezetet, politikát, viselkedést, eszmét, gondolkodást jelöl, amely igyekszik minimalizálni az egyes vallási, etnikai, kulturális vagy egyéb közösségek megsértését. Az angol kifejezés amerikai közvetítéssel terjedt el a világban. A politikai korrektség a tartós hatalom biztosításának az eszköze. A kritikai elmélet célja egy nemzeti öntudatától megfosztott, hiányos műveltséggel rendelkező, nyelvében korlátozott, történelmétől, és kultúrájától elidegenített, egymástól elszigetelt, saját véleménnyel nem rendelkező embercsoport kialakítása. Az ideális politikailag korrekt viselkedés ezek szerint a szűk hatalmi csoport üres jelszavainak vezényszóra történő ismétlése. A politikai korrektségnek nincs tényleges tárgya. A kisebbségeknek a munkahelyeken és a közéletben való arányos képviselete, és a sértő, és nyilvánvalóan kerülendő szavaknak a közhasználatból való kiiktatása minden további nélkül megvalósítható a társadalom általános gazdasági és kulturális felemelkedésének keretében. A másokra nyilvánvalóan sértő kifejezések száma egy meghatározott időben egyetlen kultúrában sem több, mint tíz vagy húsz szó. Mindennek ellenére a politikai korrektség ma a neoliberalizmus kultúrpropagandájaként terjed világszerte. (kdnp.hu)

Forrás: theatlantic.com, Mandiner; Fotó: globalgeopolitics.net

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.

Azt azért elismerte, hogy titkos úti jelentéseket írt – Vágó István külkeres kalandjai a droggal is kereskedő Medimpexnél

A Hálózat 2021 április 8.
Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést.