Ijesztő, hiperszónikus fegyverarzenált fejlesztett ki Oroszország
Oroszország hamarosan megkezdi a hiperszonikus fegyverek hadrendbe állítását, amelyek ellen jelenleg semmilyen védekezés nincs. Kifejlesztettek egy olyan technológiát, amilyen senkinek sincs a világon és tulajdonképpen azt se tudjuk, hogy miként csinálják. Úgy tűnik, hogy az oroszok a nukleáris fegyverkezés terén fényévekkel megelőzték az USÁ-t.
Az oroszok nagy előrelépése az úgynevezett hiperszonikus technológia. Ez azt jelenti, hogy a támadó rakéta a hangsebesség sokszorosával repül, és olyan gyors, hogy az ellenséges rakétavédelem képtelen rá reagálni. Ez idáig nem tűnik olyan nagy ügynek, hiszen az emberiség már jó régen átlépte a hangsebességet, és repülőgépek is tudnak ennek a többszörösével repülni.
El kéne párolognia a rakétának - de mégsem
Ám a légkörben való repülésnek van egy nagy előnye a hagyományos, légkört túllépő rakétákkal szemben. Addig, amíg egy tárgy a légkörben repül, addig kormányozható szárnyakkal, mint egy repülőgép. Egy ballisztikus rakétával, amely a világűrben halad, ezt nem lehet megtenni, hiszen csak az előre kijelölt pályán tud mozogni.
Ha azonban egy rakéta gyors és a légkörben kormányozható, akkor tetszőleges pályán repülhet, és kijátszható vele a légvédelem. És itt van a kutya elásva, hiszen a nagy sebességű repülés a légkörben a súrlódás miatt olyan hőt generál, amiben minden ismert anyag elég, plazma állapotúvá válik és lényegében elpárolog. Azaz a rakéta belsejében élesített nukleáris bomba még használat előtt megsemmisül, mert mai ismereteink szerint semmilyen anyag se bír ki több ezer fokot.
Az oroszok valamit kitaláltak
Pontosabban ez idáig így volt, de a ruszkik kitaláltak valamit, hogy a rakéta működőképes maradjon plazmaállapotban is. A plazma a negyedik halmazállapot a szilárd, a folyékony és a gáznemű mellett, amely például a Nap belsejében létezik, vagy nukleáris robbanások során, rövid időre keletkezik.
A legutóbbi kísérletük alkalmával - éppen a karácsony második napján -, amikor egy Avangard rakétát lőttek ki az Uralból Kamcsatkába, akkor elérték a 30000 km/h sebességet, a hang 27-szeresét. Eltaláltak vele egy gyufásdoboznyi nagyságú célpontot, miközben a rakétát nagyon látni se lehetett, hiszen egy tűzgömbben repült. Elképesztő, amit műveltek, és az amerikaiaknak sejtelmük sincs, hogy miként csinálták. Egyébként senki másnak sem.
De ez nem minden: ugyanezt a trükköt megcsinálják a víz alatt. Van ugyanis egy torpedójuk, ami irtózatos sebességgel száguld a víz alatt, miközben össze-vissza cikázik és a hagyományos radar nem is látja, hiszen képtelen belátni a tűzgömb belsejébe. Ha egy ilyen eltalál egy amerikai anyahajót vagy éppenséggel egy kikötőt, akkor nem sok marad belőle.
Egy igazi titokzatos orosz történet
Sokféle teória kering arról, hogy mi ennek a plazmamegoldásnak a lényege. Egyesek szerint még a hidegháborúban találták ki, és most akkori terveket valósították meg. A feltalálói nevét se ismerjük, azt se tudjuk, hányan voltak, sőt az égadta egy világon semmit se tudunk semmiről. Az egész olyan igazi titokzatos orosz történet. Kétféle megoldás lehetséges: az egyik, hogy felfedeztek egy olyan anyagot, amelyik kibírja a plazmaállapotot. Vagy a rakéta belsejében létrehoztak egy mágneses mezőt, amely egybentartja a szerkezetet. De az is lehet, hogy valamiféle harmadik trükköt eszeltek ki.
Kinzhal, a vitorlázó atombomba
Ezt a fegyvert elkészítették már említett nagy hatótávolságú formában, ez az Avangard, de létezik egy kicsi, mindössze 2000 kilométeres vitorlázó változata. Ennek a neve Kinzhal. Ezt egy Mig-31-es vadászgépről indítják és bármit eltalál, és képes atombombát célba juttatni.
Sátán, vagy R-28
De nem ez a legszebb benne. Hanem az, hogy ez a Kinzhal rászerelhető az RS-28-as új fejlesztésű interkontinentális rakétára, amely egyenesen 10 darabot képes szállítani. Vagyis ez a rakéta célba érés előtt elengedi a kis Kinzhal rakétákat, amelyek aztán hiperszonikus meghajtással érnek célba, az ott levők legnagyobb örömére. De ez még nem minden: az R-28-as, amelynek NATO-kódneve nemes egyszerűséggel Sátán, maga is egy új csodafegyver. Olyat tud, amit eddig más rakéták nem tudtak. A ma rendszerben lévő orosz interkontinentális rakéták az Északi-sark felett közelítenék meg az Egyesült Államokat, és az amerikai fegyverek szintén ezt az útvonalat használnák. Ám az R-28 olyan bődült nagy és erős, hogy képes a Földet a Déli-sark felől megkerülni. Ebben az a jó az oroszok számára, hogy az amerikai rakétavédelmet Alaszkába és Kanadába telepítették. Dél felől viszont szabad a bejárás, mert az USA-t semmi se védi abból az irányból.
Lézerük is van
A legrejtélyesebb fegyver az úgynevezett Peresvet-rendszer, amelyikről már vannak képek. Ez egy lézerfegyver, amelynek a működéséről semmit se tudni. Ez vagy egy zavaró berendezés, amely lebénítja az ellenség elektronikáját, vagy egy ágyú, amely képes lyukat égetni a páncélon. Ebből már egy biztosan működik, amit egy Moszkva környéki repülőtérre raktak ki, hogy mindenki láthassa. Van egy másik high-tech kütyű, amely egy mini tengeralatti drón, és állítólag egy mini atomreaktor hajtja. A Poseidon robot-tengeralattjárónak éppen ezért korlátlan a hatósugara, és évekig cirkálhat a tengerek mélyén.
Horizonton túli radar
Jövőre kezdik meg annak az új radarrendszernek a telepítését, amely az ionszféráról visszapattanó rádióhullámokra támaszkodik. Ebben az esetben a radar nem egyenesen bocsátja ki a jeleket, hanem felfelé lövi az olyan hullámokat, amelyek visszapattannak a toposzféráról a Föld felé. Ha ez a hullám egy tárgyhoz ér, például egy repülőhöz, akkor ismét visszapattan felfelé, amely aztán visszaér a radarhoz. Vagyis az amerikai lopakodó gépeket nem szemből éri el, amely irányból teljesen védettek, hanem felülről. Ez szintén egy hidegháborús technológia, amelynek telepítését akkoriban elvetették. Most azonban készen áll hozzá egy algoritmus, amely képes kiszűrni az összes zavaró jelet és egyszerre több ezer repülő tárgyat képes figyelni. Továbbá a Nap sugárzásából eredő interferencia kiszűrését szintén megoldották.
Ehhez rettentő nagy számítógépes kapacitás szükséges, amit úgy tűnik, kaphattak Kínától. Ebben az a legszebb, hogy korlátlan hatósugara van, és képes akár a Nevadában felszálló B-1-es bombázók észlelésére.
Az amerikaiak és kínaiak a pálya széléről figyelnek (még)
Ezek talán a legfontosabb orosz fejlesztések, amelyek alaposan felülírják a nukleáris fegyverkezés szabályait. Olyasmik, amik nincsenek az amerikaiknak, akik a jelek szerint fényévekkel el vannak maradva. Sőt, tegyük hozzá, hogy a kínaiknak van legalább egy darab hiperszonikus bombázójuk. A Boeing szintén megkezdte ennek a fejlesztését, és az első tesztrepülést 2023-ra ígéri.
Az amerikai válasz ezekre az elmúlt évtizedekben megszokott arrogáns hőzöngés. Bejelentették, hogy felmondják a rövid hatótávolságú fegyverekről kötött megállapodást (INF). Emellett szép csendben elindítottak 6 olyan fejlesztési projektet, amely képes válaszolni az orosz kihívásokra.
Az amerikaiknak igazuk van abban, hogy ezeknek a fegyvereknek a telepítésével az oroszok megszegik a rakétarendszerekről kötött megállapodásokat. Ám az is tény, hogy például a Romániába vagy Lengyelországba telepített Patriot-rendszerek szintén sértik a nemzetközi egyezményeket. Egy biztos, akármi is lesz, mi, európaiak a két nagyhatalom közé szorulunk majd. Mind az oroszok, mind az amerikaiak atomfegyvereket fognak Európába telepíteni, ami azért nem túl szép kilátás a jövőre nézve.
ÚJ RAKÉTAELHÁRÍTÓ RENDSZEREK. Oroszországban jövőre hadrendbe állítják az Sz-350 Vityaz típusú rakétaelhárító rakétarendszert, amely már egy régi tervnek megfelelően az elavult Sz-300-as rendszert fogja felváltani - jelentette be vasárnap az orosz védelmi minisztérium. Az Sz-350 Vityaz rövid és közép-hatótávolságú föld-levegő rakétákból áll. A minisztérium szerint megtörtént a Pancir-Sz típusú rövid hatótávolságú légvédelmi rendszer újabb egységének telepítése a Krímbe, amint ezt novemberben már ígérték. Akkor közölték, hogy előtte már hadrendbe állították a félszigeten az Sz-400-as, "Triumf" típusú légvédelmi rakétarendszer negyedik harccsoportját. A Pancir-Sz és az Sz-400-as rendszerből telepítettek még a közelmúltban az Északi-sarkvidéken, a Balti-tenger partján fekvő Kalinyingrád exklávéban és a távol-keleti Habarovszkban. Az új telepítésekkel összefügghet, hogy Washington december 4-én közölte: 60 napos határidőt adnak Oroszországnak arra, hogy ismét megfeleljen az INF-szerződés előírásainak megállapodás előírásainak, ellenkező esetben felmondják az 1987-es egyezményt. Moszkva szerint Oroszország nem sértette meg a szerződést, és nem hagyja válasz nélkül, ha az Egyesült Államok kilép abból. (MTI)
Forrás: Russian Today, Fox News
