Higgy valamiben! Akkor is, ha azért fel kell áldoznod mindened! Kivéve a profitot!
A világ legundorítóbb cégeit tömörítő listában elfoglalt előkelő helyezését féltve őrző sportszergyártó gigász, a Nike könyörgő levelet írt Trump elnöknek, hogy ne emelje meg a Kínában legyártott sportruházati cikkekre kivetett vámokat. A végén még az is kiderül, hogy Colin Kaepernick csak egy fakezű irányító, aki nem az időt, hanem a szerződését próbálta meg kitérdelni, és a Nike a profitban hisz, nem a társadalmi igazságosságban.
Ami idén az Amazonas megégett tapírmalaca, az tavaly Colin Kaepernick és a Nike volt. A libsi könnyek megállíthatatlanul ömlöttek a San Francisco 49ers korábbi irányítójáért, aki mindössze egy darab, alapszakaszban nyert meccsel a háta mögött búcsúzott csapatától, majd egy évre rá kitalálta, hogy igazából az amerikai társadalom mélyrétegeiből kiirthatatlan rasszizmus miatt szabadultak meg tőle. Egy olyan városban, ahol hamarabb talál az ember boszniai piramist, mint fehér, heteroszexuális, republikánus szavazót. Az utolsó két idényét himnusz alatti térdepléssel, ócska futási kísérletekkel és rengeteg eladott labdával letudó félvér fiatalember ezután elmerült a ligával való pereskedésekben, amíg egyszer csak meg nem jelent a színen a neves amerikai sportszergyártó vállalat, a Nike, aki rá építette 2018-as reklámkampányát, mely szerint „ha hiszel valamiben, akkor mindent feláldozol érte”. Igaz, Kaepernick csak abban hitt, hogy teljesítmény nélkül is ki lehet bekkelni teljes szezonokat, de erre a hitére legalább tényleg rááldozta karrierjét. A kampány rövid úton az amerikai politika egyik legmegosztóbb kérdésévé vált; a reklám üzenetét, miszerint az USA társadalma bunkó és rasszista, a republikánus érzelműek cipőégetéssel honorálták, míg az üzenettel egyetértő liberálisok vásárlással fejezték ki önmagukat a közösségi médiában. Kaepernick pedig boldog volt, hiszen megint teljesítmény nélkül vihetett haza egy rakás pénzt.
Jóemberkedés versus profit
Eltelt egy év, és kiderült: a Nike mégsem hisz annyira a „valamiben”, hogy a profitot feláldozza érte. Sőt, annyira nem hisznek, hogy a „bunkó, rasszista Amerika” első számú jelképe, azaz Trump előtt is képesek letérdelni, könyörögni neki, hogy nehogy 10-ről 15 százalékra emelje a Kínában, olcsó bérmunkában legyártatott sportszerek vámját.
Trump múlt héten jelentette be a Kínával folytatott kereskedelmi háborújának újabb lépését, hogy 10-ről 15 százalékra emelné 300 milliárd dollárnyi kínai import termék vámját, többek között a Kínában gyártott cipőkét is. Az új vámok szeptember elsején, vagyis vasárnap lépnek életbe, igaz sok termék ennek ellenére vámmentes marad december 15-ig, nehogy elmaradjon a nagy őszi vásárlási boom
– számol be a rettenetes kilátásokról a Nike-ért és Kaepernickért tavaly még rajongó Index.
Minél nagyobb a büszkeség, annál nagyobb a bukás
Egy év hosszú idő, nemcsak egy amazóniai tapírmalacnak, hanem a haladó sajtónak is, ezért talán már nem is emlékeznek arra, milyen örömittasan számoltak be a Nike sportszergyártó cég és Trump elnök között kitört twitterháborúról. Sokat és hangosan heherésztek azon, hogy Trump felháborodott tweetjei ellenére a Nike kampánya elképesztően sikeresnek bizonyult: a reklámot (és a reklám üzenetét) kritizálókat kigúnyoló másodlagos médiamegjelenéseket számolva – egyes számítások szerint – 43 milliárd dollárt kaszáltak. Talán érdemes lett volna ebből a rengeteg pénzből tartalékot képezni a rosszabb időkre, és akkor most nem kellene letérdelni és könyörgő levelet írni az amerikai elnöknek. Aki – remélhetőleg – a levelet úgy kezeli, ahogy az Egyesült Államok hivatalban lévő elnökéhez illik: azzal gyújtja meg a győzelmi szivart.
