Schmidt Mária a New York Times-ban: A régi, liberális világ letűnőben van, menthetetlen!
"Lehet, hogy egyesek még nem tudják elfogadni, de a régi világ letűnőben van. Menthetetlen. Amit meg lehet és meg kell menteni, az a nyugati (keresztény) civilizáció" – írja Schmidt Mária a New York Times-ban megjelent elemző cikkében, aki szerint a magyarok nagyon jól tudják, hogy senki nem képviseli úgy az érdekeiket, mint ők maguk. A Terror Háza Múzeum főigazgatója írásában azt is egyértelműsíti az olvasókkal, hogy "ahogy veszít erejéből a liberalizmus, úgy tér vissza Magyarországra a valódi többségi demokrácia és népképviselet". A populizmus védelmében című cikkében Schmidt Mária Orbán Viktor politikáját is elmagyarázza a külföldi olvasóknak, figyelmeztetve, hogy az emberek is elkezdték éreztetni az elittel, hogy nem kérnek az instabil liberális politikából.
Nekünk, magyaroknak ritkán volt könnyű életünk. Ugyanez volt a helyzet a többi országgal is, amelyek a Szovjetunió közvetlen dominanciája alá kerültek a XX. században. Nekünk meg kellett küzdenünk azért, hogy visszaszerezzük a nemzeti kultúránkat és az életmódunkat
– kezdi sorait Schmidt Mária a New York Timesban megjelent cikkében. A Terror Háza Múzeum főigazgatója írásában kifejti: a Szovjetunió hazánkon szociális kísérleteket végzett, miközben arra kényszerített minket, hogy kommunista társadalomban éljünk közel fél évszázadon keresztül. A szerző kifejti azt is, hogy 1956-ban a szovjetek által támogatott rezsim ellen lázadtunk fel, azért, hogy visszanyerjük a nemzeti függetlenségünket.
A forradalmunk elbukott, és mi nagy árat fizettünk érte. A felszabadulás évtizedekkel később érkezett csak meg, a szovjet birodalom összeomlása után
– olvasható a cikkben. A szerző kifejti: a politika akkoriban füstös szobákban készült, és az utca embere semmit nem tudott róla, hogy mi történik a színfalak mögött. Az információ kizárólag pletyka formájában jutott el az emberekhez. Hozzáteszi, hogy akkoriban a társadalom két részre szakadt: azokra, akik közel álltak a pártokhoz, és azokra, akik független életet akartak élni.
Elképzelhetetlen volt számomra, hogy a kommunizmus időszakában egy párttaggal mutatkozzak, vagy hogy barátságos szavakat váltsak a rendőrökkel, vagy a katonákkal. Ezek az emberek más világban éltek, mint mi
– fejti ki Schmidt Mária. Hozzáteszi, hogy "a mi oldalunkon" is megvoltak a hősök, akikre fel lehetett nézni: ilyenek voltak az "56-os hősök, költők, írók, illetve festők. A szerző szerint a helyzet a '80-as években kezdett megváltozni, amikor a kommunizmus régi arcai nyugdíjba mentek, az utódaik viszont már nem törődtek a párt régi ideológiájával, csakis a pénz és a hatalom mozgatta őket. Ez azt eredményezte, hogy a helyzet egyre bizonytalanabbá vált, közben az emberek pedig egyre szabadabbá. Schmidt Mária felidézi: Kádár János akkoriban megmondta Gorbacsovnak, hogy a döntései halálosak, és a végén igaza is lett. 1989-ben a vezetők elfogadták az elkerülhetetlent, és engedélyezték Nagy Imre újratemetését.
Ekkor történt, hogy a fiatal Orbán Viktor nyilvánosan szabad választásokat követelt, illetve a szovjet csapatok visszavonását
– írja a szerző. Schmidt Mária cikkében ír az osztrák-magyar határ megnyitásáról, a berlini fal leomlásáról, ezzel kapcsolatban pedig Helmut Kohlt idézi, aki annak idején kifejtette, hogy az első téglát ebből a falból Magyarországon verték ki. A cikkben említésre kerül George Bush, aki ellátogatott hazánkba akkor, és biztosított minket arról, hogy az Egyesült Államok nem fogja magára hagyni a magyarokat, mint 1956-ban. Szó van az első szabad választások megtartásáról is, amelynek során kiszavazták a régi vezetőket a hatalomból, és végre kivonták az utolsó szovjet csapatokat is hazánk területéről. Schmidt Mária a lapban azt is kifejti, hogy sajnos a szabad világ nem úgy bánt velünk, mint egy potenciális szövetségessel, hanem úgy, mint vesztesekkel; erőszakkal át akarták venni a hatalmat a piacunk felett és 15 évig várakoztattak az EU előszobájában. Hozzáteszi: a Nyugat elvárta, hogy mi alkalmazkodjunk hozzá, és eszükbe sem jutott, hogy esetleg ők idomuljanak hozzánk. Schmidt Mária kifejti: ez alatt az idő alatt a neoliberális gazdasági agenda megerősödött, ami azt eredményezte, hogy az emberektől elvették a jogot, hogy meghozzák saját döntéseiket, közben pedig a régi rendszer emberei közül néhányan hazánkban is megerősödtek, és újra befolyást kezdett gyakorolni a politikában. A főigazgató emlékeztet: ezek az emberek nagy csapást szenvedtek el 2010-ben, amikor Orbán Viktor és pártja elsöprő győzelmet aratott, ami az embereknek és új reményt adott.
A cikkben szó esik arról is, hogy Orbán Viktor szembement az EU bürokratáinak akaratával, miközben Magyarország érdekeit helyezte előtérbe. A szerző 2014-ről is ír, amikor is Orbán Viktor elhatározta, hogy szakít a XXI. századi liberalizmussal, ami 2008-ban, a válság idején tönkretette az országot, és inkább "illiberális" államot kezdett építeni, ami a keresztény szolidaritáson alapul. Schmidt Mária cikkében részletesen sorolja az Orbán-kormány elmúlt 9 évének eredményeit: kifejti, hogy a harmadik kétharmad azt jelentette, hogy az emberek maximálisan elégedettek a politikájával, mindez pedig a liberalizmuson belüli bizonytalanságnak is köszönhető. A szerző cikke végén kifejti, hogy Európában is hasonló dolgok történnek: a populista pártok egyre erősödnek, miközben az emberek nyíltan mutatják, hogy nem kérnek az instabil liberális politikából.
Az eredeti cikk ITT olvasható.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PS
