A „megbízható”, „régi” dzsihádistákat nem ismerik a titkosszolgálatok
Izgalmas tanulmányt tett közzé a Migrációkutató Intézet az Iszlám Államhoz csatlakozó harcosokról. Az átfogó elemzésben Dezső Tamás egyebek mellett arra kereste a választ, hogy milyen problémákkal kell szembenézni az Iszlám Állam bukását követően. A kutatási vázlatból azt is megtudhatjuk, hogy a dzsihadisták az egyes országokban milyen számban jelentek meg az elmúlt években.
Általában a dzsihádhoz, konkrétan az an-Núszra Fronthoz vagy az Iszlám Államhoz való csatlakozásnak számos oka lehetett, amely okok feltárása – a hasonló jövőbeni jelenségek megakadályozása érdekében – a kutatás középpontjába került. A Migrációkutató Intézet oldalán megjelent tanulmányból kiderül: az okokat több csoportra lehet osztani, mint például a személyes okok, a kiábrándultság, csalódottság, kilátástalan, céltalan élet érzése; az ebből az élethelyzetből fakadó csalódottság, frusztráció; a szegregált közösség és a dekadens nyugati társadalom elhagyásának vágya.
Dezső Tamás azt írja, hogy sok új dzsihadista úgy szeretett volna kitörni a korábbi, kudarcosnak vélt életéből, hogy egy tartalmasabb élet reményében új életcélt keresett magának: elment egy magasztos ügy érdekében harcolni.
A 2011—2012 között Szíriába utazó idegen (terrorista) harcosok küldetéstudatában szerepet játszott az úgynevezett „fegyveres humanitarianizmus”, vagyis hogy fegyverrel védjék meg az Aszad-rezsim ellen harcoló „demokratikus ellenzék” ártatlan civil lakosságát. De szerepe lehet a bosszúvágy által való motiváltságnak és a státuszkeresésnek is. A tanulmány megemlíti az identitáskeresést, a kalandvágyat vagy éppen a mártíromság ígéretét is.
Fontos jelenségként sikerült azonosítani, hogy a személyes okok, sok esetben magasztos célok miatt a közel-keleti harcterekre érkező fiatalokat olyan ideológiai hatások érték, amelyek „továbbfejlesztették” vagy „magasabb szintre emelték” motivációjukat.
A közel-keleti dzsihadista szervezetek, elsősorban az Iszlám Állam ideológusai szinte tökélyre fejlesztették azon képességüket, hogy mindenkit fanatizálni tudjanak, és személyre szabott iszlám interpretációkkal győzzék meg őket arról, hogy a győztesek oldalán, az erkölcsi felsőbbrendűség teljes tudatában harcoljanak.
Az idegen (terrorista) harcosok beáramlásának folyamata már az Iszlám Állam megjelenése előtt elkezdődött
– állapítja meg a tanulmány, hozzátéve: Szíriában már 2013-ban 8500 és 11000 között volt azon külföldi harcosok száma, akik csatlakoztak a kormányerők elleni harchoz (helyi miliciákhoz és az an-Núszra Fronthoz). Az akkori adatok még 74 származási országról tudtak, és az idegen (terrorista) harcosok 80 százalékát a többi arab országból és Európából származók adták. 2013 decemberében a Szíriában harcoló idegenek 18 százaléka volt nyugat-európai.
A legfontosabb küldő országok a komoly muszlim populációval rendelkező Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, Belgium és Hollandia voltak.
Ha azonban a származási ország lélekszámához viszonyítjuk a számukat, akkor a leginkább érintett országok Belgium, Dánia, Hollandia, Svédország, Norvégia és Ausztria voltak. A közel-keleti hadszínterekre érkező idegen (terrorista) harcosok száma 2013-tól egészen 2016-ig folyamatos és dinamikus növekedést mutat. 2016 szeptemberére azonban a korábbi havi 2000 főről havi 50 főre csökkent azoknak az idegen (terrorista) harcosoknak a száma, akik Törökországból érkezve átlépték a szíriai határt. Az egyik legelfogadhatóbb becslés a szíriai és iraki hadszíntereken (nem feltétlenül egyidőben) megfordult idegen (terrorista) harcosok számát 35 ezer–40 ezer fő körülire teszi.
Az idő múlásával a világ titkosszolgálatai, az Interpol és az Europol egyre pontosabb képet kapnak arról, hogy mely országokból hányan és pontosan kik mentek idegen (terrorista) harcosként szolgálni a dzsihád ügyét, hányan tértek vissza, hányan estek el, hányan estek fogságba, és hányan hiányoznak (lásd alább). Meggyőződésük szerint néhány éven belül a mozaikkockák akár 90 százaléka is a helyére kerülhet, így pontosodhat a kép. Száz százalékos találati pontosságot azonban valószínűleg sohasem érnek el.
A rendelkezésre álló, a későbbiekben természetesen tovább finomodó adatok szerint Európa országaiból 6155 idegen (terrorista) harcos érkezett a közel-keleti hadszínterekre. A tanulmányt szerzője aggasztó statisztikának tartja, hogy a 2011 és 2015 között a közel-keleti hadszíntérre kiutazott, alsó becslések szerint 3922, a felső becslések szerint 4294 idegen (terrorista) harcos döntő többsége, 2838 fő négy országból, Belgiumból, Franciaországból, Németországból és az Egyesült Királyságból ment ki harcolni a dzsihád oldalán.
Az idegen (terrorista) harcosoknak 2016-ban 47 százaléka még a fronton volt, 30 százaléka már visszatért, 14 százaléka elesett, és 9 százalékának holléte ismeretlen volt.
Ezekből az adatsorokból jól látszik, hogy különféle forrásokból, különféle időpontokban, egymástól némileg eltérő számokat kapunk mind az idegen (terrorista) harcosok összlétszámára, mind országok szerinti megoszlására. Ugyanez vonatkozik a visszatérő, elesett, fogságba esett és a továbbra is a konfliktuszónában harcoló létszámra is.
Nincsenek megbízható adatok az Iszlám Állam katonáiról
Az európai biztonságpolitika szempontjából a legfontosabb kérdések egyike az, hogy mi történt az Iszlám Állam zászlói alatt egykor a Közel-Keleten (Szíria és Irak) harcoló idegen (terrorista) harcosokkal. A kérdéskör tisztázását jelentősen megnehezíti legalább három tényező, így az, hogy az Iszlám Állam gyorsan omlott össze – jellemzően irreguláris vagy paramilitáris erők által –, így az elesett vagy fogságba esett idegen harcosokról alig állnak rendelkezésre megbízható adatok. Az is problémás, hogy az Iszlám Állam minden harcosa mozgalmi nevet kapott, amely mozgalmi név alatt temették el, ha elesett, és el tudták temetni. Ha pedig tömegsírba került, akkor senki sem fogja kihantolni és újratemetni őket, mivel ezt a tisztességet ők sem adták meg az általuk megölt ellenségnek. A mozgalmi név alatt eltemetett harcosokról csak az exhumálás és DNS-vizsgálatok segítségével lehetne megállapítani a személyazonosságukat, amely jelen pillanatban szinte kivitelezhetetlen – olvasható a tanulmányban, amelyben a szerző azt is kifejti, hogy a harcokat túlélő és származási országukba vissza nem térő harcosok olyan sikeresen rejtőznek, hogy alig áll rendelkezésre információ az esetleges hollétükről.
Mindezek tükrében elég nagy lehet azon idegen (terrorista) harcosok aránya, akik a muszlim világban maradnak, és vagy fedett életet élnek, vagy pedig egy másik ország másik frontján (pl. Afganisztán, Jemen, Líbia) folytatják a dzsihádot. Ott viszont új stratégiára van szükség. A központi kormányok gyengesége nemcsak az Iszlám Államnak, hanem más, ezekben az országokban tradicionálisnak számító dzsihadista hálózatoknak is teret enged.
A migránshullámmal Európába érkeztek a dzsihadisták is
Már a menekült-, majd migrációs válság legkorábbi szakaszában is világos volt, hogy a nagy, jellemzően ellenőrizetlen tömegek Európába özönlését a dzsihadista terrorszervezetek és más, jellemzően bűnszervezetek is ki fogják használni. 2016. év eleji statisztikák szerint például a Németországba érkező menekültek mindössze 25—30 százaléka rendelkezett érvényes útiokmányokkal, és a német rendőrség a beérkezők mindössze 10 százalékától tudott ujjlenyomatot venni. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy például a Német Szövetségi Bevándorlási Hivatal adatai szerint 400 000 olyan menekült/migráns volt ekkor az országban, akinek a személyazonossága ismeretlen volt, és 130 000-re tehető azoknak a száma, akik eltűntek az országból.
Az Iszlám Állam amúgy már a válság kezdetén azzal fenyegette Európát, hogy Líbián keresztül félmillió migránssal árasztja el az uniót, Törökországon keresztül pedig 4000 dzsihadistát küld a kontinensre.
Ebben segítségükre lehet, hogy az Iszlám Állam a kelet-szíriai területek kormányhivatalaiban és az elfoglalt iraki területeken rengeteg (250 000 darab) üres útlevelet és eszközöket zsákmányolt további útlevelek előállítására. Ahogy a 2015. november 13-i párizsi terrortámadás után Bernard Cazeneuve, akkori francia belügyminiszter is utalt arra, hogy az Iszlám Állam ipari méretekben állított ki útleveleket ezekből a megszerzett biankó útlevelekből saját emberei számára.
Az Interpol még 2016 októberében informálta tagállamait annak a 6000 hamis útlevélnek az elérhető részleteiről, amelyeket az Iszlám Állam területén bocsátottak ki, és valószínűleg széles körben használtak a terroristák utazásaikhoz.
Ráadásul milliók menekültek el otthonaikból saját országuk békésebb területeire (internally displaced people) és külföldre – mind Szíriából, mind Irakból, amely folyamatos emberáradat könnyen lehetővé tette a dzsihadistáknak, hogy a menekültek közé vegyülve beszivárogjanak Európába. Az Europol a 2017-es éves jelentésében még azt prognosztizálta, hogy az Iszlám Állam bukásával nőni fog az Európába visszatérő idegen (terrorista) harcosok száma. Ez a jóslat azonban nem vált valóra, aminek az lehet a már általunk is elemzett oka, hogy rengetegen elestek a harcokban (Moszul és Rakka), és nagy számban estek fogságba és kerültek fogolytáborokba, majd bíróság elé Irakban, mivel, ahogy a szövetségesek gyűrűje szorult a dzsihadista területek körül, az idegen (terrorista) harcosok már nem tudtak átcsúszni a szigorú ellenőrzésen. Az Europol 2018-as jelentése szerint az „irreguláris migrációt”, mint utánpótlásforrást vagy beszivárgási lehetőséget felhasználó terrorizmus jelensége ugyan megfigyelhető, de a jelentés nem tartja azt módszeresnek/rendszeresnek.
Nem ismerik őket a titkosszolgálatok sem
Az Európára leselkedő terrorista fenyegetés egyik formája a visszatérő idegen (terrorista) harcosok, de talán náluk is nagyobb fenyegetést jelentenek azok a „régi dzsihadisták”, akik Szíriából és Irakból, vagy éppen valamely észak-afrikai muszlim országból származnak. A „régi” és az „új” dzsihadisták közötti különbséget úgy lehet a legjobban megfogni, ha figyelembe vesszük, hogy az európai idegen (terrorista) harcosok jelentős része „újmuszlim”, vagyis ősei hitéhez frissen megtért muszlim, míg az arab világbeli dzsihadisták végig egy muszlim államban éltek és gyakorolták a hitüket. Ezért volt megfigyelhető, hogy az európai idegen (terrorista) harcosok nem jutottak túl magasra a ranglétrákon.
Ezeket a helyeket a régi, megbízható muszlimok foglalták el. Ugyanakkor ezek a muszlim világbeli megbízható dzsihadisták szinte teljesen ismeretlenek az európai titkosszolgálatok számára.
Gyermekharcosok, a „Kalifátus oroszlánkölykei”
A hazatérő feleségek és gyerekek is komoly aggodalmat váltanak ki a befogadó közösségekben, mert az asszonyok jelentős része radikalizálódott és aktív szerepet játszott az Iszlám Állam hétköznapjaiban, az idegen (terrorista) harcosok fiúgyermekeinek jelentős része pedig ideológiai és katonai kiképzést is kapott a „Kalifátus oroszlánkölykei” alakulatok keretei között.
Az Iszlám Állam soraiban sajnos elég nagy számban felbukkanó gyermekharcosok a jövőbeli dzsihád kiképzett harcosai, akiket már gyermekkorukban, a legfogékonyabb időszakban arra nevelnek, hogy egyszer ők lesznek a hit védelmezői.
Toborzásuk és kiképzésük célja egyértelmű: fel kell készíteni, ki kell képezni a jövő dzsihadistáinak azon generációit, akik majd továbbviszik a dzsihád eszméjét, még szélesebb körben terjesztik, és végül győzelemre viszik azt. A különféle módokon besorozott gyerekek, mielőtt a katonai kiképzőtáborba viszik őket, összegyűlnek a mecsetekben, ahol aláírják a jelentkezési űrlapot. A korábbi időktől eltérően 2017-ben már nem kellett ISIS-tag ajánlása a jelentkezéshez. Megdöbbentő, hogy komoly sorbanállás volt a robbanóöves/mellényes és autós öngyilkos merényletek végrehajtásáért. A gyermekek öngyilkos merénylőként való felhasználása kétségkívül nyomás alá helyezte az Iszlám Állam ellen harcoló erőket, és a propagandában erősítette az Iszlám Állam harcának népfelkelés jellegét.
A kiképzés végén – a propagandavideók szerint – a gyermekeknek több táborban embert (általában megkötözött foglyokat) is kellett ölniük.
Ahogy fogyott az Iszlám Állam területe, a gyermekkatonákat egyre gyakrabban vetették be belügyi szerepkörben: utcai járőrözésre, erkölcsrendészeti feladatokra stb. A gyermekharcosok hadrendbe állítása azonban nemcsak az Iszlám Állam kiváltsága volt.
A kutatás jelen állása szerint természetesen nem lehet egy valójában teljesen még le sem zárt konfliktusról statisztikai mérleget vonni:
Az elkövetkező évek feladata lesz, hogy az egyre nagyobb mennyiségben felszínre kerülő részadatokból elkészüljön e háborús konfliktus statisztikai aspektusát megvilágító elemzés
– fogalmaz a kutatási vázlatot jegyző Dezső Tamás.
A teljes tanulmányt a Migrációkutató Intézet oldalán olvashatják el, ide kattintva.
Fotó: Militant Website
