Pesti Srácok

Elmebajos bevándorláspártiság: szavazati jogot adtak a skótok a migránsoknak

Elmebajos bevándorláspártiság: szavazati jogot adtak a skótok a migránsoknak

Hol vannak már azok az idők, mikor a demokrácia ünnepéhez, a szavazáshoz állampolgárság kellett? A múlt héten a skótok engedélyezték, hogy a menedékjoggal rendelkező bevándorlók is beleszóljanak a belpolitikába, függetlenül attól, hogy van-e állampolgárságuk vagy letelepedési engedélyük.

Februárban a skót parlament elfogadott egy javaslatot, amely új fejezetet nyitott az Európát sújtó migrációs válság immáron több, mint öt éves történelmében. Ők az elsők ugyanis, akik addig mentek az illegális bevándorlók felkarolásában, hogy már szavazati jogot is adnak nekik. A migránsoknak nincs szüksége állampolgárságra, csak egy letelepedési engedélyre, és máris az urnákhoz járulhatnak. A bevándorlók nemcsak a helyi szintű választásokba szólhatnak bele, hanem lehetőséget kaptak arra is, hogy országosan (itt a skót törvényhozásra kell gondolni) is leadhassák voksaikat, még akkor is, ha épp gőzük sincs arról, kik is a jelöltek.

A skót kormány már 2018-ban felvetette, hogy meg kellene reformálni a választási rendszert; erre került pont az előző hónapban. A most elfogadott változtatáshoz a Skót Menekültügyi Tanács nevű szervezet lobbizott leginkább.

PestiSracok facebook image

– közölte Lorna Gledhill, a nyíltan bevándorláspárti szervezet képviselője.

Ha már szavazhatnak is, egyre többen jönnek

Alig egy héttel azután, hogy a skót parlament megszavazta a szavazati jogról szóló javaslatot, egy skót portál arról írt a helyi statisztikai hivatal adataira hivatkozva, hogy egyre többen vannak olyanok, akik a Brit-sziget északi részében telepednének le. A jelentések szerint jelenleg 373 ezer olyan ember él Skóciában, akiknek nincsenek skót felmenői és csak a jobb élet reményében költöztek oda nagy részük lengyel munkavállaló vagy délkelet-ázsiai állampolgár; utóbbi régióból több mint 110 ezren mentek Skóciába.

Nem mindenkinek jön be a skót progresszivitás

Végigpörgetve a Twittert, rengeteg olyan bejegyzést találni, amiben elítélik a skót parlament döntését és elfogadhatatlannak tartják, hogy a bevándorlók is ilyen súllyal szóljanak bele a politikai életükbe.

foglalta össze egy twitterező. Mások azon elmélkedtek, hogy az új szavazók vajon melyik pártot támogatják majd, a Munkáspártot vagy a Skót Nemzeti Pártot, és vajon ki húzza ebből a legnagyobb hasznot.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.