A képmutató New York Times: rabszolgatartó felmenők, Soros mint szerző és részvényes, a vélemény nem szent – Néhány vezetőnek elege lett
Ahogyan arról már a kora reggeli órákban beszámoltunk, a New York Times (NYT) többségi tulajdonosa, az Ochs-Sulzberger-család felmenői között rabszolgatartók is voltak. Erről a New York Post számolt be hétvégi oknyomozó riportjában. Ez márcsak azért is szép, mert pont a NYT volt az, amelyik nemhogy felkarolta a George Floyd halála utáni tüntetéssorozatot és promózta azt ott, ahol csak tudta, hanem a liberális lap az, amelyik el sem ítéli, hogy a fehérellenes tüntetők leverik a korábbi fehér feltalálók/költők/kereskedők szobrait világszerte. Erre mondják azt, hogy visszanyal a fagyi.
Michael Goodwin a The New York Post újságírója szerint az Ochs-Sulzberger családdal kapcsolatban előkerültek olyan bizonyítékok, amelyek szerint a liberális lap mostani tulajdonosainak felmenői nemcsak rabszolgatartók voltak, hanem sok családtag az amerikai polgárháború idején (1861-1865) a déli konföderációs erőket és a rabszolgatartókat segítette. Példaként említette Adolph Ochsot, aki mielőtt megvásárolta a The New York Timest, a Chattanooga Times című lap tulajdonosa volt. A lapban 1900-ban olyan vezércikk is megjelent, amely amellett foglalt állást, hogy az Ochs által is támogatott Demokrata Pártnak
talán ki kellene tartania amellett, hogy a négerek ördögi szavazati jogát szeszélyből terjesztették ki”.
A zsidó gyökerekkel rendelkező Adolph Ochs szülei mindketten Németországból költöztek a tengerentúlra. Apja 1846-ban hajózott át Bajorországból az Egyesült Államokba és az Ohio állambeli Cincinnatiben telepedtek le. Az Ochs által kiadott Chattanooga Times később a konföderáció elnöke, Jefferson Davis századik születésnapján a lap nagyszerű déli vezetőnek titulálta a konföderációs elnököt. Ochs anyagilag is támogatta két konföderációs tábornok, Robert Lee és Stonewall Jackson emlékművének elkészítését a déli Georgia államban. Később a testvére, George Ochs pedig az 1930-as években – miközben a The New York Timesnál dolgozott -, a Konföderáció Veteránjai Fiainak nevű egyesület New York-i egyletét is vezette. Ha ez még nem lenne elég, Adolph Ochs anyjának minimum öt rabszolgája is volt Mississippiben.
Már az újságírók és a szerkesztők sem bírják ki
Bombaként robbant a hír a múlt héten, hogy távozott a New York Times véleményrovatának szerkesztője, Bari Weiss a lap egyoldalúságára hivatkozva. Bari Weiss szerdán saját honlapján tette közzé a lap kiadójához, A. G. Sulzbergerhez intézett lemondó levelét, amelyben élesen bírálta az újság irányvonalát. Azt írta, hogy 2017-ben azért hívták őt a laphoz, hogy sokszínűbbé tegye, és hogy a New York Times többféle véleménynek adjon hangot, akkor, amikor a 2016-os választási eredmény előrejelzésének kudarca bebizonyította, hogy a lap nem képes határozottan megérteni azt az országot, amelyről tudósít.
A szerkesztőségben a választásokat követően nem vonták le a szükséges következtetéseket arról, hogy az amerikaiakat megértsék, fellépjenek a törzsi ellentétekkel szemben, és felismerjék az eszmék szabad áramlásának központi szerepét egy demokratikus társadalomban. Ehelyett olyan újfajta konszenzus alakult ki, amelyben az igazság keresése nem közös felfedezés, hanem csak egy szűkebb kisebbségre tartozik
– utalt vissza a 2016-os választásokra Weiss.
Azt írta a levélben, hogy a történeteket úgy választják ki és mondják el, hogy azok csak a legszűkebb közönséget elégítik ki, ahelyett, hogy inkább azt tennék lehetővé az érdeklődő olvasóknak, hogy megismerkedjenek a világgal, majd aztán maguk vonják le a következtetéseiket. Állítása szerint hátrányos megkülönböztetéssel, zaklatással, antiszemitizmussal is szembe kellett néznie a szerkesztőségben és nem lenne szabad, hogy egy amerikai lapnál bátorságra legyen szükség a centrista álláspont kifejtéséhez.
De nem Weiss volt az egyetlen. A nyár elején távozott James Bennet is, a publicisztikai rovat vezetője. Bennet távozásával egyidejűleg leváltották a publicisztikai rovat helyettes vezetőjét, Jim Diaót is, akit hírszerkesztőségi munkára helyeztek át. Az új, megbízott rovatvezető Katie Kingsbury lett. A kiadó elnök-vezérigazgatója, A.G. Sulzberger dicsérő szavakkal szólt Bennet eddigi munkájáról, és nem tett említést a személyi változások okáról. A rovatvezetőnek azért kellett távoznia, mert megjelentette Tom Cotton, Arkansas állam republikánus szenátora véleménycikkét az Egyesült Államokat megrázó tüntetéssorozatról. A Vessétek be a katonákat című cikkben Cotton amellett foglalt állást, hogy az erőszakos tüntetőkkel szemben keményen kell fellépni, akár a katonák bevetésével is.
A nemzetnek helyre kell állítania a rendet. A katonák erre készen állnak
– írta a szenátor, amin rendkívül felbőszült a tulajdonos.
A New York városában fosztogatókat úgy írta le, mint “az izgalmat kereső gazdagok és más bűnöző elemek tobzódása”, és kifejtette, hogy a tüntetők közé beszivárogtak a magát antifasisztának nevező Antifa mozgalom aktivistái is. Az Antifa jelenlétét a tüntetéseken a The New York Times “álhírnek” minősítette, noha William Barr igazságügyi miniszter sajtótájékoztatón leszögezte, hogy a kormányzatnak bizonyítékai vannak, hogy az Antifa mozgalom aktivistái is szítják a gyűlöletet és a megosztottságot.
A fehérüldözés központja lett a New York Times
Korábban beszámoltunk róla, hogy a Soros György által előre hajtott Black Lives Matter mozgalmat nagyban támogatja a NYT is, amelyik arról írt, hogy két fehér aktivista lemerészelték festeni feketére a kaliforniai Martinez városban található gigantikus Black Lives Matter feliratot. A cikkben többször is leírják, hogy az elkövetők fehérek voltak. A lap úgy fogalmaz, hogy a rendőrség két fehér embert keres, akik “megrongálták” az úttestre festett óriási Black Lives Matter “freskót”, mindössze egy órával azután, hogy azt aktivista “művészek” odafestették. Azt írták, hogy a képeken jól látszik, hogy a fehér férfi egy piros sapkát és pólót visel, amelyeken “Trump” és a “még négy év” feliratok láthatóak. A videón emellett hallatszik az is, ahogy az egyik elkövető, egy férfi azt kiabálja, hogy “elegünk van már ebből a narratívából”, mint írják, a férfi azt is mondja: hazugság, hogy rendszerszintű rasszizmus és rendőri brutalitás lenne az országban.
Ezek mellett a New York Times külön nagy cikksorozatot szentel annak, hogy népszerűsítsék az “1619 Project” című, Nikole Hannah-Jones által írt esszésorozatot, amely történészek szerint meghamisítja az Egyesült Államok történelmét és azt állítja, hogy az ország önálló története nem az 1776-os Függetlenségi Nyilatkozattal kezdődött, hanem 1619-ben, amikor Virginiába megérkeztek az első rabszolgák az afrikai kontinensről. A New York Times szerkesztőségének élén álló vezetők nemrég arra utasították az újságírókat, hogy a jövőben a „fekete" kifejezést, amennyiben az személyre vonatkozik, mostantól nagy kezdőbetűvel kell írni. Kitéretek arra is, hogy a fehér embernél a fehér szó szigorúan kisbetű kell, hogy maradjon. Helyesnek tartják az „afroamerikai" szót is, magától értetődően nagy kezdőbetűvel, ahogy eddig is szokás volt leírni. Állításuk szerint amennyiben nagybetűvel írnák a fehért is, akkor az a fehér felsőbbrendűségre utalna.
Soros bevásárolta magát a biztonság kedvéért
Két évvel ezelőtt Soros György vagyonkezelője, a Soros Fund Management LLC több mint 3 millió dollár értékben vásárolt New York Times részvényeket. Dan Gainor, a konzervatív Media Research Center vezetője azt állította akkor, hogy naivitás lenne különválasztani a milliárdos politikai irányultságát a befektetéseitől. És ha már Soros bevásárolta magát, ezt ki is használja, azóta sorra jelennek meg tőle véleménycikkek a portálon és újságjában. A vásárlást követően nem sokkal fiával, Alex Sorossal közösen publikált egy cikket, amelyben azt a nézetüket fejtik ki, hogy a Balkánon esély mutatkozik Európa stabilizálására. A cikk annak kapcsán foglalkozik a Balkánnal és Európával, hogy – mint a szerzők írják – csaknem 25 évbe telt, amíg Athén és Szkopje megállapodott a volt jugoszláv tagköztársaság, Macedónia nevének megváltoztatásában.
Sorosék hazánkat is rendszeresen ócsárolják. A New York Times amúgy a Nyílt Társadalom Alapítvány vezető tisztségviselőiként mutatja be Sorost és fiát, arról nem számolnak be, hogy ők az egyik befektetők a lapban.
A transzatlanti szövetség egysége a második világháború óta mélypontra süllyedt, és az Európai Unió egységét minden egyes nemzeti választáson kihívások érik
– írják. majd azzal folytatták, hogy az Európai Unió “csatlakozási fáradtságtól2 szenved és arra a következtetésre jutnak, hogy a legbonyolultabb problémákat – mint fogalmaznak – éppen a 2004 után csatlakozott országok jelentik. Ezzel összefüggésben megemlítik a Horvátország és Szlovénia közötti, régóta húzódó határvitát, Törökország ciprusi jelenlétét, és utalnak Lengyelország és Magyarország “antidemokratikus lépéseire”. Ezzel kapcsolatban milyen érdekes, konkrétumot nem említenek.
Régi csalások, kamucikkek
2003-ban közröhej tárgya lett a The New York Times. mivel a lap újságírója, a 27 éves Jayson Blair beismerő választ adott egy texasi újság kérdésére, hogy plágiumot követett-e el, amikor Jessica Lynch, az Irakban eltűnt és "hősiesen" kiszabadított amerikai katona családjáról írt. Később az is kiderült, hogy Blair több mint 70 írásából 36 — köztük a washingtoni sorozatgyilkossal foglalkozó riportja — hamis interjúk, idézetek és kitalált történetek alapján készült. Miután lelepleződött, Blair távozott a Timestól. Néhány héttel később követte őt a Pulitzer-díjas Rick Bragg, akit amiatt menesztettek, mert kiderült, hogy egy, a floridai osztrigahalászatról szóló cikkét egyedül írta alá, holott azt egy szabadúszó újságíróval közösen ütötte össze. A Jayson Blair által okozott botrányt Howell Raines főszerkesztő és Gerald Boyd szerkesztőségvezető még átvészelte, de Bragg lebukása után ők is elhagyták a Timest, mégpedig önként. (HVG)
Forrás: MTI, New York Times, Breitbart, PS
A kiemelt kép a Pulitzer-díjat nyert ausztrál Daniel Berehulakot, a The New York Times szabadúszó fotóriporterét és Arthur Ochs Sulzberger Jr.-t, a kiadó elnökét mutatja a New York-i szerkesztőség hírszobájában április 10-én. Berehulak a Fülöp-szigeteki kormány kábítószer-ellenes fellépését megörökítő, "Lemészárolnak bennünket, mint az állatokat."címû anyagával nyert.
