Pesti Srácok

„Nem élhetünk egy országban mi örmények és az azeriek”

„Nem élhetünk egy országban mi örmények és az azeriek”

Egyszülött fia a fronton elveszítette az egyik lábát, kiterjedt családja ismét földönfutóvá vált, és még midig bízik abban, hogy a nagy múltú nemzete talpra áll – ez hangzik el abban a hangüzenetben, amit egy obsitos örmény katonatiszt, Szaro Szarjan küldött Hegyi-Karabahból a PS-nek és a magyar olvasóknak. Eddig menekültekről gondoskodott, mára pedig maga is száműzötté vált. Úgy gondoljuk, hogy sorsa és érzései most jellemzőek számtalan örmény nemzettársára, ezért közöljük szavait.

Erdélyi E. Péter írása

– sorolja veszteségeit meglepően nyugodt hangon az egykori múzeumigazgató. Pedig sok minden indokolná, hogy az idegei felmondják a szolgálatot, hiszen nemcsak, mint egykori katonatiszt viseli nehezen – ahogyan ő fogalmaz – a katonai vereséget és otthona újbóli elvesztését, hanem a fronton önkéntesként harcoló fia is súlyosan megsebesült, amputálni kellett az egyik lábát.

PestiSracok facebook image

– fogalmaz Szaro Szarjan. Az egykori partizán, majd megalakulását követően az arcahi reguláris hadsereg katonája Hegyi-Karabah Köztársaság önállóságáért küzdött, végül nyugállományba vonult, polgári foglalkozást talált magának. A szeptember 27-én kirobbant újabb háborúban az Arcahi Azerbajdzsáni Menekültek Szövetsége elnökeként az örmény menekültekről, továbbá az óvóhelyek biztonságáról gondoskodott, végül ismét fegyvert fogott szűkebb hazája védelmében.

– értékeli a háború hátterét úgy Szaro Szarjan, ahogy azt most az örmények látják. Az újra mundért öltő nyugdíjas katonatiszt azért fogott fegyvert, mert nem kívánt örményként élni Azerbajdzsánban, a „második Törökországban”.

– írja le a helyzetet a veterán katonatiszt.

Az első napokban a támadók bekerítő hadműveletei nem voltak elég eredményesek, hiszen nem verték szét az „Hegyi-Karabah Köztársaság” haderejét és elhúzódó háború vette kezdetét.

– hangzott el még az üzenetben.

Szaro Szarjan fia Mardakesz falu környékén sebesült meg és vált hadirokkanttá.

– ez utóbbi mondat fejezi ki leginkább az örmények jelenlegi érzéseit.

Ajánljuk még