Az izraeli zászlót Berlin központjában is leszedik és felgyújtják
Németország hazai szemmel egy olyan hely, ahol a sötét múlt miatt fokozottan vigyáznak a zsidóság megóvására, jogaiknak tiszteletben tartására és igyekeznek a közösséggel szolidaritást vállalni. Legalábbis addig a bizonyos éjszakáig így is gondoltuk, amikor Berlin központjából, a CDU székház elől ellopták az előző nap felvont izraeli zászlót, amit nem mellesleg el is akartak égetni az elkövetők a berlini városházánál. Azt se felejtsük el, hogy Németországban az antiszemitizmus mindig szélsőjobboldali cselekmény, akkor is ha vallási okból követik el és akkor is, ha a szélsőbalosok a rosszfiúk.
Fehér Német írása
Paul Ziemiak a CDU főtitkára szerda este, még a rakétatámadások elején tweetelte azt a fotót, melyen a Konrad-Adenauer-Haus előtt felvonták az izraeli zászlót, hogy kifejezzék szolidaritásukat a közel-keleti terrorista rakétatámadások áldozataival. Posztját az IsraelUnderAttack, azaz Izraelt megtámadták és a Staatsräson, államérdek, címkékkel látta el. Kérdés az, hogy a kiművelt, vad kelet újnémet gyermekei melyik állam érdekét értették vajon ezalatt. A zászló péntekig, Izrael alapításának évfordulójáig maradt volna felvonva a tervek szerint. Viszont a demokrácia bölcsőjében úgy tűnik, ezzel kapcsolatban is vétójoga van egyeseknek. Ez a két nap túl nagy kérés volt a fővárosban, hiszen csütörtök éjszaka két, eddig ismeretlen, de bizonyosan nehéz gyermekkorú személy eltulajdonította a felvont zászlót. A berlini rendőrség felvételein látszik, hogy ismeretlenek a Vörös városháza előtt, ami Berlin szenátusának és mindenkori polgármesterének székhelye, megpróbáltak egy izraeli lobogót meggyújtani. Az égetést egy szemeteskuka alatt próbálták meg végrehajtani, ami végül nem sikerült. De miért is lepődnének meg a németek ezen? Lehet hogy csak a fagyosszentek ellen szerettek volna védekezni és megmelegedni valaminek a lángjánál egy kuka mellett. Ezek a keresztény hitvilágból szabadult szentek nem elég, hogy léteznek, még hideget is hoznak Európába. Ez egyértelműen idegengyűlöletre vall, hiszen a meleg éghajlatról érkezettekre egyáltalán nincsenek tekintettel.
Ahogyan eddig ismertük a németeket, a sötét 20. század után, nem valószínű, hogy ilyen tettre vetemednének, legalábbis ezt reméljük. Az viszont előfordulhat, hogy az új német „igaz hitűek” nem tolerálják az izraeliekkel való barátságot és Németország zsidósággal való jó kapcsolatát. A rendőrség országosan megerősítette a zsidók által használt épületek védelmét, mivel azokban a napokban nem a berlini eset volt az egyetlen eset, más "nyugat-német" városokban, is történt ilyesmi. Remélhetőleg a rendőri jelenlét hatására nem fognak elfajulni az események, régi elfeledni vágyott történelmi eseményeket felidézve. Stefan Müller, a CSU politikusa szerint:
Annak, aki az izraeli zászlót egy zsinagóga előtt égeti el, nem csak a vak gyűlölete miatt kell szégyenkeznie, hanem szembe kell néznie az ilyenkor maximálisan kiszabható két év börtönnel is.
A politikus jogértelmezése szerint az izraeli zászló égetése antiszemita gyűlöletnek minősül, tehát súlyosabban büntetendő, mint más zászlók égetése. Bízzunk benne, hogy ez a jogszabály a németeken és a jogászkodókon kívül másokat is fog érdekelni. Az észak-türingiai Nordhausenben az izraeli és a német zászlóval egyszerre volt gondja valakiknek. Három sötét ruhás elkövető megpróbálta a nordhauseni városházára kitűzött lobogókat felgyújtani ugyanazon időpontban, mint amikor a berlini eset történt. Tettük nem járt sikerrel, viszont az épület falán a tűz nyomai szemmel látható károkat okoztak. Lehet úgy gondolták, hogy színben nem passzol a két zászló és ezen akartak a sajátos módjukon változtatni. A kérdés az, hogy hol marad a véleménynyilvánítás szabadsága, ha nem lehet szabadon zászlót égetni?
A zászlók elégetését, ellopását megelőző napokban Münsterben, Bonnban és Düsseldorfban a zsinagógák előtt égettek izraeli zászlókat. A bonni esetben kiderült, hogy három elkövető szír állampolgár volt, akik letagadták az esetet és közölték, nem a zsinagógáról leszedett zászlót égették el, hanem azt saját maguk vásárolták nem sokkal az eset előtt, ami nagy különbség valljuk be… A münsteri esetet tizenhárman követték el. Ez a csoport, mily meglepő, többségében muszlim országokból származó tagokból állt, illetve volt közöttük két német és egy izraeli résztvevő is. Ali Baba és a negyven rabló is valahogy így kezdhette a pályafutását. Csak itt Merkel nyitotta ki a kincseskamra ajtaját. „Szezám tárulj!” helyett „Willkommenskultur!” Vagy már megkezdődött a németek alkalmazkodása az új viszonyokhoz.
A palesztin-izraeli konfliktus kiéleződött az utóbbi napokban. Érezhetően izzik a levegő nyugaton, hiszen sorra szervezik az Izrael-ellenes tüntetéseket, és egyre gyakoribbak az antiszemita megmozdulások is. Idáig jutott Németország. Berlin kellős közepéről el lehet lopni egy zászlót majd azt egy másik belvárosi épület előtt fel lehet gyújtani. Hiába a kamerák, azonnali intézkedés nincs. Miért is lenne? Mi van, ha az elkövetőnek rossz volt a gyermekkora és agresszív mintát tanult a környezetétől? Milyen dolog lenne azonnal megállítani és számon kérni? 2015 óta azt látjuk, hogy felhígult a társadalom, romlik a közbiztonság, fél a német zsidóság és egyre nagyobb a káosz. A német államnak pedig jól láthatóan nem sikerül megrémíteni az elkövetőket és megvédenie a zsidókat.
