Danilov, az ukrán Jakab Péter
Azt ugyan már megszokhattuk, hogy az ukrán parlament tagjai szakmai hozzáértéssel nem vádolhatóak, vannak azonban mégis kiemelkedő személyek, akik mellett nem mehetünk el szó nélkül. No, nem feltétlen azért emelkednek ki, mert kompetensebbek lennének kollégáiknál, hanem azért, mert mindazt a badarságot, amit társaik csendben írnak be a pártprogramokba, ők jó hangosan kimondják. Ilyen az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) titkára, Olekszij Danilov is. Szemezgessünk a politikus legszórakoztatóbb kijelentéseiből és ismerjük meg közelebbről az ukrán nemzetbiztonság fura urát.
Olekszij Danilov politikai pályafutását Luhanszk polgármestereként kezdte, még 1997-ben – igaz, hogy akkor még Olekszandr volt, később ukránosított –, majd Julia Timosenko oldalán lépett be az országos politikai életbe. A gázkirálynőt később a mostani elnökre cserélte, jelenleg ő Zelenszkij pártjának elnöke. Így lett belőle a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára is. Ez a pozíció nagyjából a belügyminiszternek felelne meg rangban, ha Arszen Avakov nem birtokolná a címet már 2014 óta. Zelenszkijnek kellett egy saját ember, akivel az örökös belügyminisztert ellensúlyozni tudja, így kerültek a titkosszolgálatok külön igazgatóság alá, amit Timosenkótól örökölt emberének adott.
Danilov mindenképpen megbízható embernek számít, már csak azért is, mert nem ő a legélesebb kés a fiókban, így nem áll fenn a veszélye annak, hogy önerőből próbálna a csúcsra törni. Az RNBO titkára egyúttal azt a funkciót is betölti, amit Oroszországban Zsirinovszkij: fenntartja azt a retorikát, ami nem áll jól az elnöknek, de ideális a szélsőségesek megszólításához. Innen jön Danilov hírneve is, hiszen az ő aranyköpései még az ukrán politikában is váratlan szórakozáshoz segítik hozzá az érdeklődőt. Az persze Kijev központi narratívájába is belefért, amikor kikelt az ellen, hogy kettős állampolgárok köztisztviselők lehessenek. (Valószínű, hogy az ukrán–amerikai állampolgársággal rendelkezők kivételek, ha pedig mégsem, akkor a képviselők mintegy kilencven százalékától kellene búcsút venni.) Danilov meglehetősen furcsa választ adott arra a kérdésre, mégis hogyan készülnek ezt a törvényt kivitelezni, és nem tűnik-e túl drasztikus lépésnek? Az lb.ua egyébként meglehetősen segítőkész riporterének azt mondta:
Якщо ви – бізнесмен, інший паспорт допомагає вам у бізнесі – будь ласка, ми не поліцейська держава, ми не маємо вам це забороняти. Але зважайте на те, що виникнуть питання щодо того, де ви сплачуєте податки і чи перебуваєте на території країни передбачені законом 183 дні. (Ha ön üzletember, akkor egy másik útlevél segíti az üzleti életben – kérem, nem vagyunk rendőrállam, nem szabad megtiltanunk ezt önnek. De ne feledjék, hogy kérdések merülhetnek fel azzal kapcsolatban, hogy hol fizet adót, és hogy a törvény által előírt 183 napig tartózkodik-e az országban.)
Persze felmerülhetne kérdésként: hogyan lehetséges üzletemberek felbukkanása a tisztségviselők környezetében, de mivel Ukrajnáról van szó, egyértelmű, hogy a két szféra között nem túl éles elválasztóvonal húzódik. De Danilov a nemzetbiztonsági kérdésekben sem tud igazán nagyokat mondani.
Несмотря на то, что ко всему подготовиться невозможно – к основным вызовам, которые можно оценить, Украина готова. Сейчас у нас совсем по-другому. (Annak ellenére, hogy mindenre nem lehet felkészülni, Ukrajna készen áll a legnagyobb kihívásokra)
– mondta például az orosz fenyegetés kapcsán az rbc.ua-nak, külön kiemelve azt is, hogy a Krím megszállása óta az ukrán haderő annyira fejlett lett, hogy bármilyen fronton képes felvenni a versenyt Moszkvával, még az információs háborúban is(csak azt nem értem, a CIA miért nem Kijev bevonásával védekezik az orosz hackerekkel szemben). Danilov annyira határozott, hogy abban is biztos, Ukrajnának szövetségesekre sem lenne szüksége Oroszországgal szemben, hiszen kijelentette: Franciaország és Németország elárulták Ukrajnát, sőt egyenesen őket okolta a Krím elvesztéséért. Meglehetősen erős így fogalmazni a két utolsó európai államról, ami még komolyan veszi az országát. Azt is megszokhattuk, hogy az ukrán vezetés mindent megtesz azért, hogy az összes szomszédjuk megutálja országukat; lengyel barátainkat mindössze az tartotta ettől vissza, hogy kellemes ütközőpontként tekintettek a "kozákok hazájára" Oroszországgal szemben. Azonban Varsónak finoman szólva nem tetszik, hogy a lengyelek elleni népírtást vezénylő Ivan Banderát nemzeti hősként kezelik, amikor pedig ennek hangot adtak, Danilov nemes egyszerűséggel besorolta őket is az "ukrán nép ellenségei" közé. Így kell barátokat szerezni.
Danilov tehát az ukrán politikus tömény kivonata: nem ért semmihez, különösképpen a diplomáciához nem, de könnyen irányítható. Ilyen emberek kellenek a fontos beosztásokba. Apróbb elszólásai, mint hogy az országban már a kilencvenes években be kellett volna vezetni az angol–ukrán kétnyelvűséget, vagy hogy a Donbász elnevezés fasiszta, ezért Kelet-Ukrajnának új nevet kell adni, már fel sem tűnnek – tudjuk be valamelyik hárombetűs ügynökség fordítási bakijának, akitől a szövegeit kapja.
Forrás: RBC.ua, LB.ua, politic.karpat.ua; Fotó: RBC.ua
