Újabb óriási leleplezés! És ismét a titkosszolgálat, a nem kormányzati szervezetek és a sajtó összjátékával...

Pikáns, hogy ismét a média birtokába kerültek olyan nemzetbiztonsági és bűnüldöző szervezetek által összeállított, titkos dokumentumok, melyek még véletlenül sem a nyilvánosság számára készültek. A Pegazus után most itt van a Pandora-botrány, a szelencéből ezúttal tizennégy offshore vállalkozás tulajdonosainak és képviselőinek, illetve az ezekhez kapcsolódó tőkemozgásoknak az adatai szivárogtak ki, méghozzá hatalmas mennyiségben: 12 millió dokumentum látott napvilágot. Ahogy a Pegazushoz – már ha tényleg hitelesek az adatok – egy vezető kiberbiztonsági cég és több ország rendőri és titkosszolgálati szervereit kellett feltörni, úgy törték most fel – már ha igazat írnak – 14 cég szervereit és loptak el hatalmas mennyiségű dokumentumot. Lehetséges-e ez külső – valószínűsíthetően titkosszolgálati – segítség nélkül? Aligha. Hasonlóság a két eset között, hogy külső, független szervezet egyik ügy valóságtartalmát sem vizsgálhatta és nem is igazolta, hiszen ugyanaz az érdekkör fér csak hozzá az állítólag megszerzett anyagokhoz. A 12 millió dokumentumból semmit nem hoztak nyilvánosságra, csak arról számoltak be, hogy mi van bennük.

Sajnálom, de már megint Soros

Melyik ez az érdekkör? Már szinte unalmas leírni, de a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány által pénzelt sajtóról van szó. Most az ICIJ (Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma) égisze alatt folyik a dolog, gyakorlatilag ugyanazon újságok részételével, mint a Pegazus-ügyben. Nekik adták ki a megszerzett anyagok egy részét, hogy központilag egyeztetett időben és módon közzé tegyenek belőle részleteket. Az ICIJ és Soros alapítványa több mint 3600 közös említéssel szerepel a Google-n, ezek között a pénzügyi támogatás és a személyi összefonódások dokumentumaival. Másik finanszírozójuk a Ford Alapítvány, amelyről úgy tartják, hogy együttműködik a CIA-val. Az ICIJ magyar médiapartnere médiapartnere a Direkt36, hazai tagjai Pethő András, a Direkt36 portál egyik alapítója és Bodoky Tamás(dolgozott a Magyar Narancsnál, az Indexnél, az átlátszó.hu egyik alapítója).

Az amerikai külpolitika és Soros szolgálatában

Milyen részleteket tesznek közzé? Nos, amelyeknek a közzététele az amerikai külpolitika és Soros céljait egyaránt szolgálja! Így újra fókuszban Szaúd-Arábia vezetése, valamint a jordániai uralkodó, mert az Obama-féle Irán-barátság újramelegítésének az útjában állnak. Obama a szunnita arab államokkal kötött hagyományos szövetségét és Izrael támogatását fel akarta cserélni a síita Iránnal kötendő szövetségre, ezzel veszélybe sodorva korábbi szövetségeseit. Trump ezt visszacsinálta, és sikerrel korlátozta a gazdasági szankciókkal Irán atomfegyverkezését és befolyásának a kiszélesítését. Biden most újra Iránnak udvarol, több szankciót felfüggesztett, így mentve meg az ajatollák bukás határára jutott rezsimjét. Célkeresztbe került egy sor izraeli vállalkozó és politikus, ezzel is megismételve a Pegazus forgatókönyvét. Természetesen mindannyian szinte kivétel nélkül Putyin köréhez kapcsolódó emberek, sőt, az orosz elnök állítólagos szeretője is felbukkan a papírokban. Célpont volt Babiš cseh miniszterelnök, aki az újraválasztásáért küzdött, mert „populista”, és néhány magyar, kormányközelinek mondott vállalkozót is célba vettek. Ez a visegrádi négyek együttműködésének a gyengítését, esetleg felrobbantását szolgálja, ami szálka az EU-bürokrácia és Soros szemében is. Babiš pártja 34 század százalékkal maradt alul, az akció tehát e tekintetben sikeresnek mondható. Azerbajdzsán elnöke a muzulmán többség ellenére Izraellel fenntartott jó kapcsolatok és Iránnal szembeni ellenségessége miatt kerülhetett a levadászandók közé, Zelenszkij ukrán elnöknek pedig a kiszolgáltatottságát erősítheti a sajtókampány. Venezuelai és nicarugai politikusok Amerika-ellenességük miatt kerültek a listára.

A kriminalizálás jó, ha mi csináljuk

Propagandaszempontból ügyes húzás, hogy bűncselekményekből, kétes üzletekből származó pénzek útját is követik. Így a semmilyen törvényt, előírást nem sértő célszemélyeket – politikusokat – egy kalap alá lehet venni bűnözőkkel, az adóoptimalizálást össze lehet mosni a pénzmosással. Ezt hívják kriminalizálásnak, ami miatt a "jogvédők" annyira tudnak berzenkedni, ha a védenceikről – pl. az illegális migránsokról – van szó. Ha már a "jogvédőket" említettem: rettenetesen fel voltak háborodva, hogy állítólag újságírókat is lehallgattak a Pegazussal. Az viszont nem éri el az ingerküszöbüket, ha újságírók titkosított szerverek feltörésével jutnak üzleti és magántitkokhoz, és ezeket közzé is teszik. De próbálná csak valamelyik állam kinyomozni, hogyan is jutottak illetéktelenül ezekhez az adatokhoz – akkor újra magasra csapnának a hőbörgéshullámok!

Önmagában az offshore adózási lehetőség igénybe vétele tehát nem tilos és nem törvénytelen. A törvénytisztelő polgár, akitől eleve vonják a jövedelemadót és a kasszánál az áfát is be kell fizetnie, persze húzza az orrát, és éppen erre épül a manipuláció. Az „offshore-lovagok” listájának a nyilvánosságra hozatala ugyanis egyáltalán nem az adózási fegyelem vagy a közteherviselés erősítését szolgálja. Akkor ugyanis elsősorban a legnagyobb halakkal foglalkoznának, a nagy technológiai cégekkel, amelyek közismerten az adóoptimalizálás mesterei, és sokmilliárd dolláros bevételük ellenére alig valamit adóznak. Ehelyett egy gondosan szűrt listát kapunk, amin még véletlenül sem szerepelnek a Biden-kormányzat vagy Soros elvbarátai és üzletfelei. Sehol egy német vagy amerikai offshore-ozó, hiszen ott boldogan szaladnak befizetni a magas adókat… A nagy leleplezés tehát színház, matiné hiszékeny újságolvasóknak.

Törvénytelen? Nem baj!

Ami a színfalak mögött van, az ennél komorabb: az első a képesség demonstrálása. Igen, hozzájutunk titkos adatokhoz, bármit fel tudunk törni, és ezt a képességünket használjuk is. Ezzel hatalmas zsarolási potenciálhoz jutnak azok között, akik szintén rajta vannak a listán, de nem hozták nyilvánosságra a nevüket. A bűnözésből származó pénzek ügyében sem a rendőrséghez fordultak, csak érzékeltették, hogy mindent tudnak. Ez a tudás is jól jöhet még, ha a bűnözői hálózatok szolgálataira lenne szükség egy állam destabilizálásában vagy egy lejáratási akcióban. Mellesleg, ha a rendőrséghez fordultak volna, sem lehetne sokat kezdeni az adataikkal: nincs az a bíróság, amelyik ne kérdezné meg, mégis hogyan jutottak az adatokhoz. Törvénytelenül megszerzett bizonyítékokat egyetlen jogállamban sem fogadnak el büntetőügyben, és a hitelességüket sem tudnák bizonyítani. Sajtókampányokhoz viszont gátlástalanul használják ezeket.

A második a nyílt beavatkozás a politikába, magyarán a választási manipuláció. Bűnözőkkel egy lapon említenek regnáló, „populista” miniszterelnököt. Bizalmatlanságot kelthetnek, folyamatosan csepegtethetik az információkat, ahogyan a Pegazus esetében is tették. A joggal feltehető titkosszolgálati dezinformációs akció, a nemkormányzati, „civil” aktivistáskodás és a sajtó működése elválaszthatatlanul összefolyik.Különösen a sajtó szerepe az érdekes, amelynek a pártatlan, objektív tudósítás lenne a dolga, de a hagyományos újságírás hanyatlásával és az internetes, kattintásvadász média felemelkedésével ez a szerep eltűnt. A helyét az újságírói aktivizmus, a meggyőzésre, manipulációra törekvés vette át. Már nem azt akarják elmesélni, hogy mi történt a világban, hanem gondosan válogatott események kapcsán mindjárt a helyes véleményt, a keretet is szállítják, lehetőleg az indulatok felkorbácsolásával együtt.

A harmadik a hálózat szolgálatában álló sajtó hitelének helyreállítása. Az igazság lovagjaiként, bűnök, korrupt politikusok leleplezőjének állítják be magukat – noha ez csak az álcázó füstfüggöny a politikai célok, a törvénytelen eszközökkel folytatott manipuláció előtt.