Egy kaliforniai bíróság átpofozta a zoológiai rendszertant: a poszméhek tulajdonképpen veszélyeztetett halak
Ezzel a címmel jelent meg a Daily Caller cikke és bármennyire is abszurd az állítás, van benne némi „jogi igazság”. Az amerikai jogrendszer és jogi gondolkodás sok érdekes dologra képes, ez a jogi megoldás pedig nagyon amerikai. A történet még 2019-ben kezdődött azzal, hogy egy ilyesmiben illetékes kaliforniai bizottság megszavazta, hogy négy poszméhfaj (dongó) a veszélyeztetett fajok közé tartozzon.
Ez felbőszítette az állam mandulaiparát képviselő Mandulaszövetséget, amely megtámadta a besorolást, és azzal érvelt, hogy a poszméhek védelme hatalmas pénzügyi terhet ró a növényvédő szereket használó diófélék – úgymint a dió, kesudió, paradió, pekándió, mandula, pisztácia, földimogyoró – termesztőire. Ezentúl ugyanis csak drágább „méhbarát” növényvédő szereket használhatnak és az eddigieknél sokkal jobban vigyázniuk kell a termés betakarításakor, mert még véletlenül sem ölhetnek meg egyetlen dongót sem, ha az veszélyeztetett állat.
Pedig valóban kár lenne értük. Ellentétben a méhekkel, a poszméhek még hűvös, esős, borús időben is repülnek. Felkeresik többek közt a paradicsom, a paprika, a tojásgyümölcs, a cukkini virágait. Hozzáférnek azok központi termőrészéhez is, így sokkal tökéletesebb beporzást végeznek, mint a méhek. Munkájuk eredményeként nagyobb, sokmagvú paradicsom, vastagabb falú, egyenletes felületű paprikatermésünk lesz. Még szorgalomban is túltesznek a méheken. Egy-egy dongó naponta mintegy kétszáz háziméh munkáját végzi el.
Ám ez nem hatotta meg a tőkeerős Mandulaszövetséget. Arra kérték a tagjaikat, hogy 100, 500 vagy akár 5000 dollár nagyságrendben adakozzanak az ügy peresítésére és a megfelelő színvonalú jogi képviseletre. (Az adakozók úgyis levonhatják majd az adóalapjukból...) 2020. november 13-án – a jól megfizetett ügyvédeik segítségével – sikerrel is jártak. Akkor a Sacramento-beli városi bíróság úgy döntött, hogy a szóban forgó méhek nem vehetők fel a veszélyeztetett fajokat felsoroló úgynevezett CESA-jegyzékbe. A bíróság arra hivatkozott, hogy a CESA listájára csakis veszélyeztetett madarak, őshonos emlősök, halak, kétéltűek, hüllők vagy növények vehetők fel, de a törvény nem vonatkozik a rovarokra, így a poszméhekre sem.
Ám a másodfokon, ezen a héten fordulat történt. Az ezúttal három bíróból álló testület úgy döntött, hogy a Kaliforniában élő négy poszméhfaj technikailag hal, mivel ugyanúgy veszélyeztetettek, mint a halak (vagy valami ilyesmi). A bíróság hozzátette, hogy a jogalkotás története támogatja a törvény liberális értelmezését és ezért a bíróság bármely állatot a veszélyeztetett fajok közé sorolhat. Továbbá: „a fogalomnak a vízi életre való korlátozása a törvény megszorító, nem pedig liberális értelmezését jelenti, ami szintén ellentétes törvények liberális értelmezésére vonatkozó kötelezettségünkkel”. Tanulságos érvelés. Az eredeti törvény szerint egyébként veszélyeztetett faj „az a madár, emlős, hal, kétéltű, hüllő vagy növény olyan őshonos faja vagy alfaja, amelyet elterjedési területe egészében vagy jelentős részében súlyos a kihalás veszélye fenyeget, beleértve az élőhely elvesztését is...”
Ezzel a határozat hatályon kívül helyezte a kaliforniai Mandulaszövetség és más felperesek által 2020-ban indított ügyben elsőfokú bírósági ítéletet, amely akkor még a felpereseknek kedvezett. A szorgos poszméhek a következő jogi „csűrcsavarig” megmenekültek, a földimogyoró és társai pedig egy kicsit drágábbak lesznek Kaliforniában.
Vezető kép: MTVA/Bizományosi/Róka László
