Pesti Srácok

Egy jelentés utóélete: lemondott az Amnesty kijevi irodavezetője - Védi az ukrán mundér becsületét, Sorosékkal szemben

Egy jelentés utóélete: lemondott az Amnesty kijevi irodavezetője - Védi az ukrán mundér becsületét, Sorosékkal szemben

Meglehetősen érdekes fordulatot vett az ukrajnai háború kérdésében az Amnesty International. A Soros-szervezet ugyanis a konfliktus kezdete óta először tett közzé Kijev számára kellemetlen jelentést, miszerint az ukrán hadsereg civileket sodort veszélybe azáltal, hogy polgári létesítményekben állított fel katonai támaszpontokat. A szervezet ukrajnai irodavezetője válaszul kilépett a szervezettől, hiszen szerinte az ukrán hadsereg "jogosan járt el".

Az Amnesty felháborodást váltott ki Ukrajnában, miután csütörtökön kiadott egy jelentést, hogy az ukrán hadsereg civil létesítményekben hozott létre katonai támaszpontokat, ezzel potenciálisan veszélybe sodorva számtalan ártatlan életet. A hír nem újdonság, az orosz fél már korábban beszámolt ezekről az esetekről, azonban ezt a fősodratú média rendszeresen putyini propagandának minősítette. Ami igazán meglepő az az, hogy a Soros Györgyhöz köthető jogvédő szervezet éppen azt követően hozta le jelentését, hogy Tajvan körül fokozódni kezdett a feszültség. Látszólag tehát az NGO kezd kihátrálni Kijev mögül, hogy egy számukra fontosabb konfliktusra irányítsa a nemzetközi figyelmet.

Kijevnek azonban nem esett jól, hogy korábbi támogatói ezúttal nem csak az oroszok bűneiről számoltak be. Okszana Pokalcsuk – az Amnesty International ukrajnai irodájának vezetője – lemondott pozíciójáról, sőt élesen bírálta az Amnestyt. Pokalcsuk azzal vádolta a jogvédő szervezetet, hogy a "papagáj Kreml propagandájával foglalkozik" a vitatott jelentésben, sőt úgy érvelt, hogy aki jelenleg nincs Ukrajnában, az nem értheti, hogy a hadseregük mit miért tesz, tehát nincs joga beleszólni a hadicselekményekbe. Az ukrán jogvédő szerint tehát országa teljesen jogosan sodort veszélybe számtalan civilt, hiszen ez kell ahhoz, hogy megvédjék a hazájukat. Az utolsó ukránig érvelés etalonját adta tehát elő. Az Amnesty azonban továbbra is kiáll a beszámolója mellett.

Az is érdekes a jelentés körül kialakul vitában, hogy bár a 444, Telex és a baloldali orgánumok nagy többsége általában azonnal beszámolt az Amnesty által készített jelentésekről (különösen, ha azok hazánkat bírálják bármilyen kérdésben), az Ukrajnát elítélő dokumentumot valahogy napok óta nem sikerült szemlézniük. A Soros-féle jogvédő szervezet hirtelen pálfordulása tehát egyelőre nem érte el az ingerküszöbüket. Azonban tekintve, hogy a korábban diktatúraként beállított Azerbajdzsán megítélése is gyorsan változott, amint Brüsszel hozzájuk fordult az energiaválság megoldásáért, talán nem kell sokat várnunk arra, hogy a haza "független sajtó" is átértékelje azt, hogy mi az orosz propaganda, és mi nem az.

PestiSracok facebook image

Forrás: Amnesty.org, Index; Fotó: Twitter

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.