Kijózanító háborús sokk Nagy-Britanniában: bezárhat a brit kocsmák háromnegyede
Miközben a németek azért aggódnak, hogy az energiaválság miatt megfagynak télen, egy sokkal nagyobb volumenű katasztrófahullám vette kezdetét az Egyesült Királyságban – amit, úgy tűnik, a britek nagy része nagyobb tragédiaként él meg, mint a bevándorlást, a totális identitásvesztést és a képmutatást. Úgy néz ki, karácsonyig be fog zárni a brit kocsmák háromnegyede. Ennek oka, hogy a sok esetben hosszú történelmi múltra visszatekintő helyek képtelenek kifizetni a számláikat. Az áremelés nem opció, a rolók lehúzásának következményei pedig a brit néplelket ismerve szó szerint beláthatatlanok. Nem mellékesen közel egymillió ember válhat hirtelen munkanélkülivé, nem is beszélve arról, hogy mi lesz a családokkal, ha a brit férjek nem kapják meg a délutáni társaságot. Még akár rá is jöhetnek emiatt, hogy hatalmas hiba volt a béke helyett Ukrajnát támogatni?
És mindez cseppet sem túlzás. A brit kocsmák, pubok nemcsak a lerészegedést, a sört és a meccset jelentik a helyieknek, hanem örökséget, társaságot, közösséget. Néhány kocsma több száz éve ugyanazoknak a családoknak a tulajdonában van, a kocsmakultúra maga pedig közel ezer évre nyúlik vissza, ami persze nagyban köszönhető annak, hogy a világ legrosszabb dolga lehet egy szigeten bezárva élni úgy, hogy hát a nők, meg a kaja... na mindegy, talán ebbe ne menjünk bele. A lényeg viszont marad: a brit kocsmakultúra kis túlzással túlélte a vikingek támadását, a fekete himlőt, a világháborúkat, de még a koronavírus alatti brutális bezárásokat is. Most viszont úgy tűnik, nem fogja túlélni az Európai Uniót és a libsiket, na meg „az éppen aktuális dolgot, amit támogatni kell”.
A brit kormány szóvivője az energiaárakról a következőt mondta:
Egy nemzeti kormány sem irányíthatja azokat a globális helyzeteket, amelyek megemelik az energiaárakat és más üzleti kiadások költségeit.
Ez igaz, de vannak dolgok, amiket igenis kontrollálhatnak a nemzeti kormányok (lásd: magyar kormány), ez pedig nem más, mint a külpolitikájuk. Jelen esetben talán nem kellene a béke helyett a háborút támogatni, nem fegyvereket és adófizetők fontjainak csilliárdjait kellene küldeni, hanem arra kellene törekedni, hogy a hadviselő felek leüljenek a tárgyalóasztalhoz. De el mernék merészkedni ennél messzebbre is: lehet, hogy a briteknek lehetne akkora szava, hogy az USA-ra is hatással legyenek? Nem állítom, csak kérdezem.
A háztartásokkal ellentétben a brit vállalkozások egyébként nem részesülnek semmiféle támogatásban; a szolgáltatók annyit számíthatnak fel a gázért és az elektromos áramért, amennyibe az szerintük kerül, vagyis nincsen a kormány által meghatározott felső ár, így sok cég állami beavatkozás nélkül marad és ezáltal a csőd szélére kerül. Ha megvalósul ez a forgatókönyv és a brit kocsmák kétharmadát bezárják, akkor egymillió ember marad munka nélkül – ezt állítja legalábbis a Brit Sör- és Kocsmaszövetség (British Beer and Pub Association), mert igen, a dolog annyira komoly, hogy ott, náluk ilyen is van. Chris Jowsey, az Admiral Taverns (egy nagy franchise-kocsmalánc) vezérigazgatója a következőt mondta a Guardiannek:
Az egyik üzemeltetőnk szomorúan jelezte jelezte, hogy bezárja a kocsmáját, miután az áram ára 450%-kal emelkedett, ami lehetetlenné tette a nyereséges működést. Ne felejtsük el, hogy a legtöbb üzemeltetőnk számára a kocsma nemcsak a vállalkozása, hanem a családi otthona is.
Ennek oka, hogy sok esetben a pubok fogadóként is működnek, amelyeket általában nagyobb családi házakból alakítanak ki, és ez az adott család első és legfontosabb megélhetési forrása.
A történet első hallásra elhanyagolható apró problémának tűnhet, de nem az. Egyrészt, mert kocsmákról van szó, másrészt pedig azért, mert ebből is jól látszik, hogy a válság hogyan szedi szét szép lassan a társadalom szövetét úgy, hogy először a családi vállalkozásokat teszi tönkre, majd onnan lesz hirtelen akkora, hogy a teljes gazdaságot is bedöntheti akár. Egymillió munkanélküli, plusz az érintett családtagok már nem gyerekjáték – talán karácsony este rájönnek azok is erre, akik eddig a kertjükbe büszkén húzták fel az ukrán zászlót tavasszal, most viszont nem tudnak majd összegyűlni a törzshelyükön. Biztos vagyok benne, hogy ez jobban ki fogja kiakasztani őket, mint az, hogy hány ártatlan fiatal vesztette életét eddig Ukrajnában, teljesen feleslegesen. És ez szomorú, de legalább egyszer valahogy őket is homlokon csapja a rideg valóság.
Forrás: The Guardian; Fotó: Facebook
