Halálosan unalmas kitérő – Filmkritika (videó)
Hollywood nem szórakoztat. Hollywood programoz. A filmipar kezdetben a jobbnál jobb filmekről szólt, legyen szó történetről, váratlan fordulatokról vagy éppen a kivitelezésről. Nem készült sok film, de több volt a mestermű. Ma pont fordítva történik. Futószalagon gyártják a filmeket, és nem minőségben, hanem politikai propagandában próbálják túllicitálni egymást a készítők. A Halálos kitérő (2021) pont egy ilyen alkotás (csakúgy, mint A kis hableány élőszereplős változata).
Hollywood megint remekelt. A nevetséges sztorivonalon túl már csak a finoman elrejtett woke üzenetek dühítőbbek. Középszerű alakítás, életszerűtlen jelenetek és még sok egyéb finomság.
Nem kell filmkritikusnak lenni ahhoz, hogy az ember rájöjjön: a készítők még a büdös életben nem léptek le az aszfaltról. Úgy írtak meg egy túrázókról szóló horrort, hogy a legerősebb halálközeli élményük valószínűleg az lehetett, amikor két sarokkal odébb kellett megvenniük a csokis muffint, mert a helyi Starbucks éppen felújítás alatt állt.
