Szakértő a PS-nek: Az uniós szankciós politika konkrétan dilettantizmus, a szemünk láttára térdel le a német ipar
A diplomáciai látogatásoknak fontos üzenetei vannak, nem árt sokszor a mélyükre ásni. Olaf Scholz kínai útja sok mindent elárul a német gazdaság helyzetéről és arról is, hogy az orosz–ukrán háború miként segíti elő Kína egyre nagyobb befolyását az európai országokba. Németországban többen figyelmeztették a kancellárt: egyre erőteljesebben függ a gazdaságuk Kínától, jelenleg német munkavállalók millióinak állása forog kockán.
Li Ko-csiang kínai miniszterelnök november első napjaiban fogadta Pekingben Olaf Scholz német kancellárt, aki a két hatalom közötti gazdasági kapcsolatok elmélyítése érdekében érkezett a kínai fővárosba. Scholz villámlátogatása, találkozója a kínai miniszterelnökkel és az elnökkel kritikákat váltott ki Berlinben és Brüsszelben is, azonban Németország recesszióval néz szembe, így arra ösztönözte kollégáját, hogy a változások és az instabilitás idején működjenek együtt. Scholz az első G7-es vezető, akit a Covid-járvány kitörése óta Kínába hívtak. Az egy héttel előtti találkozó fontos mérföldkő az európai energiaválság tükrében, októberben ugyanis Németország sem kerülte el a rekordinflációt.
Baljós árnyak, rekordinfláció Németországban
Októberben az egy évvel korábbihoz képest az előzetes adattal megegyező 10,4 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak Németországban, de már szeptemberben is 10,0 százalékos volt az éves fogyasztói áremelkedés mértéke.
A magas infláció elsősorban az energia és az energiatermékek árának hatalmas emelkedésére vezethető vissza. Egyre inkább tapasztalható azonban az áremelkedés ütemének gyorsulása más árucikkek és szolgáltatások terén is. A magánháztartásokat különösen érzékenyen érinti az élelmiszerárak emelkedésének üteme – mondta Georg Thiel, a német szövetségi statisztikai hivatal, a Destatis elnöke.
Az energiatermékek árai 2022 októberében 43,0 százalékkal voltak magasabbak, mint az előző év azonos hónapjában. Szeptemberben 43,9 százalék volt az éves áremelkedés. A háztartási energia ára különösen erőteljesen, 55,0 százalékkal emelkedett éves bázison: a földgáz ára több mint kétszeresére, 109,8 százalékkal nőtt, míg a távfűtés ára 35,6 százalékkal emelkedett. A földgáz és a távfűtés áfájának 19 százalékról 7 százalékra csökkentését a harmadik mentesítési csomagban bőven semlegesítette a földgáz és a távfűtés árának további emelkedése. Drágult a fűtés más energiahordozókkal is: a tűzifa, a fapellet vagy más szilárd tüzelőanyagok ára 108,1 százalékkal nőtt, a könnyű fűtőolaj ára 82,8 százalékkal volt magasabb, mint az előző év azonos hónapjában. A villamos energia 26,0 százalékkal drágult. A fogyasztóknak az üzemanyagért is jelentősen, 22,3 százalékkal többet kellett fizetniük. Emellett az élelmiszerárak októberben 20,3 százalékkal emelkedtek az előző év azonos hónapjához képest, ami azt jelenti, hogy az áremelkedés itt majdnem kétszerese volt az általános inflációnak. Az élelmiszerek áremelkedése az év eleje óta fokozatosan erősödött.
A német gazdaság tehát bajban van, és ezt Olaf Scholz is tudja
Olaf Scholz német kancellár diplomáciai látogatásán a Kínával való folyamatos gazdasági együttműködés szükségességét is hangsúlyozta. Nem véletlen, hogy a kancellárt keleti útra a BioNTech, a Volkswagen, az Adidas, a Deutsche Bank és a Siemens vezérigazgatói is elkísérték. Tóth Máté energiajogász szerint politikai és gazdasági csapdahelyzet alakult ki a németek irányába, amit az is jól mutat, hogy a mikrofonoknak nyilatkozó német kancellárt a zártajtós tárgyalásokra a német ipar és pénzügyi szektor krémje is elkísérte.
Brüsszelben decemberben döntenek arról, hogy visszatartják-e a Magyarországnak szánt mintegy 7,5 milliárd eurós uniós forrást, gyakorlatilag politikai zsarolásra használva a forrásokat Magyarország ellen. Az EU eközben még mindig visszatartja Magyarország 5,8 milliárd eurós, a koronavírus okozta károk helyreállítására szánt pénzt is. Ezeknek a hazánk számára húsbavágó folyamatoknak még mindig Berlin az ura, ebből úgy látszik, mintha minden változatlan lenne. Az EU-n belül, befelé valószínűleg így is van. Viszont az EU-n kívülre, kifelé változik a német politika, és ebben fontos szerepe van Kínának
– mondta a PestiSrácok.hu-nak az energiajogász.
Tóth Máté hangsúlyozta: azt is látni kell, hogy a németek azért a kameráknak szólóan elsősorban a nagypolitikai, illetve az EU irányát meghatározó szerepükben is tetszelegve jelentek meg most Kínában. Ennek keretében a német kancellár a mostani személyes útján arra kérte Kínát, hogy az gyakoroljon befolyást Oroszországra az ukrajnai háború befejezése érdekében. Ugyanígy a Li Ko-csiang kínai miniszterelnökkel közös pekingi sajtótájékoztatóján azt üzente, elfogadhatatlan, hogy Oroszország atomfegyverek bevetésével fenyegetőzzön. Ez a szokásos német és EU-s narratíva, Németország pedig látványosan Kínától is e narratívát támogató szerepvállalást igyekszik elérni.
Kína és az EU kapcsolata az utóbbi időben látványosan megromlott, és ez egy sajátos csapdahelyzetben találja Németországot és az egész EU-t. Kína ugyanis az unió kulcsfontosságú kereskedelmi partnere, a kínai termékeknek és nyersanyagoknak egyik legfontosabb felvevőpiaca, egyúttal Németország, helyesebben sok európai nagyvállalat fontos profitforrása. Ezzel azonban egyidejűleg a legnagyobb versenytársa is az autoriter Kína az európai, amerikai cégeknek, egyúttal Amerika világpolitikai pozíciójának és ideológiai csendőrködésének is – Amerika hátsó kertje pedig ebben is az Európai Unió
– mondta lapunknak Tóth, aki szerint ezt a sajátos politikai és gazdasági csapdahelyzetet mutatja az, hogy a mikrofonoknak nyilatkozó német kancellárt a zártajtós tárgyalásokra viszont a német ipar és pénzügyi szektor krémje is elkísérte.
Egyszerre egyensúlyozni az amerikai–európai háborús és világpolitikai narratíva, az autoriter államokkal szemben súlyosan kritikus hangnem és aközött, hogy egyidejűleg szoros gazdasági együttműködés létezik, igencsak kötéltánc. Márpedig a politikai vezetőkkel egyidejűleg Kínába tóduló gazdasági, üzleti vezetők együttese pontosan ezt a kötéltáncot mutatja, ahol épp a kínai függés a kötél egyik függesztéke, míg a másik az anti-autoriter, nagyban Kína-ellenes politikai–ideológiai kiállás
– véli a szakértő.
Tóth Máté szerint a német diplomáciától egyébként nem idegen ez a magatartás, ahol a politikai vezetéssel egyből a cégek, a gazdaság vezetői is érkeznek. Németország már nem lánctalpakkal alakítja a politikai kapcsolatait, hanem hátsó kapuk üzleti tárgyalásain, ahogy nem is feltétlen Németország mint olyan érdekében, hanem a német, európai és amerikai cégek, vagyis a nemzetközi magántőke profitja érdekében. Aki járatos a gazdasági diplomácia és az EU-s döntéshozatal szövevényes világában, az nem lepődik meg azon sem, hogy Németország az EU-n belül a saját politikai befolyását felhasználva is ezeknek a cégeknek, a nemzetközi pénzmagántőkének a hídfőállásait építette és építi a különböző intézményekben, bizottságokban. Ez a magyar vagy más közép-kelet-európai államok esetében például elképzelhetetlen lenne! A németek mindenhol a cégeket tolják előre és ez igaz az EU-n kívül is. A Scholz társaságában érkező cégek listája pontosan azokat a területeket mutatja meg, amelyeket a németországi kormány a saját befolyásával előre kíván tolni. Nem Németországért, hanem értük, a pénzmagántőkéért.
Németország erősen függ a kínai gazdaságtól és technológiától
A PestiSrácok.hu-nak nyilatkozva Tóth Máté elmondta: Németországnak az orosz energiafüggése mellett legalább ugyanilyen erős lett a Kínával szemben kialakuló gazdasági és technológiai függése. Szavai szerint „ezt az üzleti világban mind régóta tudjuk, és legalább annyira nem meglepő és nem is új kijelentés, ahogy az orosz energiafüggőség. A Németországba érkező kínai befektetések olyan gazdasági viszonyt hoznak létre, illetve erősítenek meg, melyek politikai következményekkel is járnak.” Hozzátette: a német ipar számára fontos nyersanyagok, egyes ritkaföldfémek vagy bizonyos új technológiák esetében a kapcsolat már most is igen erős.
Ez a nagyon jelentős gazdasági függés, különösen együtt ezzel a komplex politikai–gazdasági csapdahelyzettel nagyon ellentmondásos lépéseket is szül. Szemléletes, hogy mialatt ugyanis a német politika és az általa promotált nemzetközi gazdasági elit Kínában hízelgett, a német kormány megvétózta egy kínai chipgyár, a Silex németországi terjeszkedését, az Elmos dortmundi üzemének a megvásárlását, ugyanígy azt is, hogy kínaiak vásárolják meg a bajorországi ERS Electronic vállalatot
– mondta a szakértő, aki szerint azok a Németországból jövő belső, kritikus hangok, amelyek szabadulnának ettől a kínai befolyástól és függéstől, nyilván teljesen jogosak. Véleménye szerint azonban ettől szabadulni a kötél lazításával jár, és ha ezt túlzóan teszik, „akkor a táncos lezuhan”.
Méghozzá a legrosszabbkor: az orosz energiafüggőségtől való erőltetett szabadulás így is jelentős versenyképességi hátrányt eredményez az iparnak, akár ellátási problémákat is. Nem hiányzik még a kínai függőség erőltetett leépítésének ugyanilyen hatása is a gazdaságnak. Scholzék ezt tudják, ezért a jogos belső kritikus hangok ellenére tovább folytatják a veszélyes kötéltáncot
– magyarázta.
Német munkavállalók millióinak állása múlik a kínai segítségen
Az elemző lapunknak kiemelte: az amerikai, illetve EU-s mantrát betűre felmondó globalista, baloldali sajtó tagadja a szankcióknak, illetve az EU-s politikai döntéseknek a gazdasági jelentőségét. Ez egyrészt az általuk szolgált érdekek szempontjából dicséretes, hiszen szépen visszamondják a kötelezőket, mint egy vidéki szavalóversenyen, másrészt viszont egyszerűen nem igaz.
Valahol mindig csodálatra méltó az állhatatosság, mint amilyen a laposföld-hívőké vagy a Balaton-tagadóké, azonban míg ez utóbbiak nagyban veszélytelenek, a szankciók súlyos gazdasági hatását tagadók már veszélyes vizeken járnak. Az ipar és a gazdaság versenyképessége már most, az ellátás biztonsága pedig hónapokon belül érintetté válik, azt pedig ma felelősen leírni, hogy az EU energetikai szankciói nem rontanak az egyébként sem rózsás helyzeten, konkrétan dilettantizmus
– mondta Tóth.
Németország jelenleg nagyon súlyos saját forrásokat csoportosít át annak a válságnak a leküzdéséhez, amelyen az árakat felfele hajtó és hamarosan energiaforrásoktól is elvágó szankciók biztosan nem segítenek. A rendkívüli válságkezelő lépések – amire a globalista sajtó szerint persze semmi szükség – ráadásul komoly EU-s versenyjogi, piactorzító és állami támogatási kérdéseket is felvetnek, de ezek a jogi aggályok valahogy mintha elsikkadnának. A várható recessziót, akár stagflációt Németország saját forrásokból igyekszik majd orvosolni, viszont az új ellátási lehetőségek mind az energiaforrások, mind az egyéb javak tekintetében a külső kapcsolatokat is felértékelik és újragondolásra indítják. Ez már most is történik, Kínával is, viszont ez utóbbival éppen ebben a sajátos „húzd meg–ereszd meg” csapdahelyzetben kell eredményeket elérni.
Kína nem fog segítséget nyújtani, a kőkemény gazdasági és főként politikai érdekei mentén fog bármit tenni. Kőkemény ára van mindennek
– nyilatkozta az energiajogász.
Kína egyre inkább megkerülhetetlen szereplője az európai gazdaságnak
Kína a gazdaságszervezésben egészen más úton jár, mint Európa. Kína tervgazdaság, ahol nem a fiktív jogi személyek és a nemzetközi pénzmagántőke szélhámosainak üzleti érdekei lökdösik ide-oda a gazdaságot, hanem központilag tervezett célok. Célokat központilag, államilag lehet jól és rosszul is meghatározni. Amíg a Varsói Szerződés kommunista országai inkább rosszul tervezték a sajátjukat, addig ma Kína – úgy tűnik – nagyon is jól tervez. Ezt mutatja a produktivitás maga is.
Míg Kína a Nyugat számára csupán egyszerűbb eszközöket, félkész termékeket szállító, majd összeszerelő üzem volt, a kínai gazdaság is csak alárendelt szerepet játszhatott. Azonban a kínai állam egyrészt becsalogatta az országba a nyugati cégeket, ahol a saját olcsó munkaerejét, állami forrásait, tudatosan teremtett infrastruktúráját kapcsolta a nyugati termelésre. Másrészt a kínaiak tudatosan, szervezetten mindent lemásoltak a nyugatiakról, terméket, módszert egyaránt. Szervezetten, pénzt, állami befektetést nem kímélve. A nyugati cégek hamarosan a kutatás-fejlesztésüket is odavitték Kínába, miközben a kínai cégek is nagyra nőttek, saját kutatás-fejlesztéssel. Könnyű belátni a jelentőségét annak, hogy a betelepülőknek oda is kellett vinniük Kínába a technológiájukat, ez az elvárás pedig csak fokozódott
– mondta el lapunknak Tóth Máté. A szakértő úgy véli:
Ezzel a két forrással Kína így nem csupán a világ termelésének vált kulcsszereplőjévé, de a kutatás-fejlesztés révén az innovációnak is úgy, hogy közben semmit nem veszített a saját szervezett produktivitásából. Mire az USA kapcsolt (2019), Kína többé már nem volt egyszerű alárendelt összeszerelő üzem. Hszi Csin-ping meghirdette a „Made in China 2025” programot, mely merkantilista gazdaságfejlesztő stratégia mentén a technológiailag fejlett iparágakban is kínai dominanciát céloz.
Arról is beszélt: míg a Nyugat gondosan őrködik az állam és gazdaság szétválasztásán, Kína tudatos gazdaságpolitikai és világstratégiai megfontolások mentén önti számolatlanul a pénzt bizonyos stratégiai ágazatokba, termékek gyártásába, szolgáltatásokba, és főként kutatás-fejlesztésbe. Mint mondta, ez azonban egy nagyon egyenlőtlen versenyhelyzet; szemben a Nyugattal, a kínaiaknál nincsenek az állam gazdasági szerepvállalását kizáró korlátozások, ami óriási versenyelőny.
Jogászi életem jelentős százalékát töltöttem olyan jogvitákkal, melyek az Európai Bizottság egy adott, egyetlen konkrét állami támogatási döntéséből eredtek – azon fontoskodott az Európai Unió, hogy hogy számoljon fel egy versenyelőnyt. Ezzel szemben Kína azon dolgozik, hogyan hozzon létre ilyen versenyelőnyt!
– mondta Tóth, hozzátéve, hogy ezzel a témával részletesen foglalkozott könyvében is, Kína ugyanis a jövőre vonatkozó várakozások fontos tényezője lesz, ennek a vizsgálati horizontját pedig érdemes kiszélesíteni a szűk gazdasági kérdéseken is túlra, és főként kontrasztban a komoly identitásválságban feloldódó Nyugattal. Úgy fogalmazott: Kína órája egyszerűen máshogy jár, és bár őket is érinti sok minden, mégis kivonta magát a Nyugatot jelenleg fojtogató archeofuturikus harapófogó szorításából.
Kína egy önálló úton, egy saját úton jár, mely a jövő történelmének egyik legfontosabb alakítója lesz, akihez a súlyponteltolódás eredményeképpen a dominancia vándorol. A súlyponteltolódások pedig – a természet szerint – soha nem súrlódásmentesek vagy következmény nélküliek
– tette hozzá az energiajogász.
Scholz és a keleti nyitás politikája
A németek keleti nyitásával kapcsolatban Tóth Máté a PestiSrácok.hu-nak elmondta: a német és az EU-s politika eléggé álságos. Magyarországot egy évtizedig olyan döntések és lépések miatt marasztalták el az energiaszektorban, amelyeket viszont most ők is csinálnak.
Elég a nemzeti tulajdon erősítésére, a hatósági árakra vagy a hatalmas multicégek bevételeibe történő állami beavatkozásra gondolni; ez tökéletesen mutatja, hogy az EU és Németország képes bármikor, mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül teljes hátraarcra és koncepcióváltásra, ha úgy diktálja az érdeke. Ez nem mellesleg jogi szempontból, illetve a gazdasági bizalom és kiszámíthatóság szempontjából is sokat ront Európa külső megítélésén
– vélekedik.
Jelenleg viszont szerintem, nagyban ismerve azokat a cégeket és gazdasági folyamatokat is, melyek most a politika, a jog és a szabályozás szintjei felé is eszközöket keresnek, egészen másról van szó. A németek részéről nem valami látványos keleti nyitás történik, hanem éppen ennek az ellentmondásos kötéltáncnak a kényszeres továbbvitele
– mondta portálunk kérdésére válaszolva a jogász, aki szerint a németek „ráadásul tényleg úgy pakolják a lábaikat egymás után, hogy épp le ne zuhanjanak: legmagasabb szintű látogatás Kínában, aztán a kínai chipgyár megvétózása Németországban. Bal-jobb. Veszélyes játék, és a tapasztalat, hogy eddig még senki sem maradt fent örökre a kötélen.”
Vezető kép: MTI/AP/DPA/Kay Nietfeld
