A balos foglalkozás elérte célját – Hollandiában tombol az antiszemita erőszak
Párizs, London, Nizza, Berlin, Bécs. Ez nem egy utazási iroda last minute csillagtúra-ajánlata, hanem azok a városok, ahol az elmúlt években bevándorló hátterű személyek terrorcselekményt hajtottak végre. 2015 óta már több száz ember halt meg az illegális migrációval (és a probléma kezeletlenségével) összefüggésbe hozható késeléses, gázolásos, robbantásos merényletekben. A milliószámra érkező muszlimok importálták az antiszemitizmust és a homofóbiát is a kontinensre, olyan szinten, hogy annak mértékén még a 2012-es Jobbik is elpirulna.
Hoppál Hunor cikke
2023. október 7-e Európa szempontjából is fordulópontot jelentett. A Hamász Izrael elleni brutális támadássorozata kontinensünkön felkorbácsolta az „új európai” iszlamisták kedélyeit. Ezekben a hetekben zajlottak azok a palesztinpárti zavargások, amelyek tombolása során Franciaországban a zsidó gyerekeket – antiszemita fenyegetések kereszttüzében, tettleges gyűlölet-bűncselekményektől tartva – nem engedték iskolába, a zsinagógák biztonsági protokolljait megszilárdították, és a körülöttük lévő rendőri jelenlétet megerősítették.
Ennek a szélsőséges atmoszférának a hatásai odáig gyűrűztek, hogy a nemrégiben megrendezett Ajax-Maccabi Tel-Aviv futballmeccs után pogrom vette kezdetét. A többnyire marokkói származású férfiakból álló spontán erőszakcsoport agyba-főbe verte az izraeli szurkolókat az amszterdami éjszakában. Az ott készült felvételek sokkal inkább hasonlítanak egy (polgár)háborús övezetre, mint egy élhető európai uniós fővárosra. A hivatalos rendőri jelentések alapján öten súlyosan megsérültek, hárman pedig eltűntek. A támadásokat követően hatvankét embert tartóztattak le. Ide vezetett az utóbbi évtizedben regnáló liberális holland kormányok országlása, és a korlátlan befogadásra építő, felelőtlen politizálás.
Persze mind tudjuk az egyértelmű tényt, miszerint a bevándorlás álprobléma. Kunhalmi Ágnes szállóigévé nemesedett valóságérzékelési sziporkája ma is fülünkbe cseng, hiszen közéleti koporsót ácsolni aligha lehet kreatívabb módon, mint ahogyan azt a szocialisták prominens képviselőnője tette a 2015-ös migrációs válság kellős közepén.
Az idő a biztonságpolitikai kürtök megfújását és a védelmi cselekvés foganatosítását igazolta: Európának meg kell óvnia a külső határait a tömeges illegális bevándorlással szemben. Világosan látható, hogy az ügyben csak az orbáni álláspont jelent megalapozott, érdemi és fenntartható megoldást. Mostanra már Olaf Scholz és Emmanuel Macron is a migrációs szabályok szigorításáról beszél, pedig a nyugati fősodor 2015-ben még a náci Németországot szimbolizáló, vagy épp a berlini falra emlékeztető, embertelen építménynek nevezte a magyar-szerb zöldhatáron emelt kerítést.
A személyes- és közbiztonság felértékelődő vívmánnyá váltak a mai Európában. Az egyes nemzetállamok polgárainak dolga, hogy ennek érvényt is szerezzenek. Az olaszok, a szlovákok és a hollandok is ekképpen választották meg országuk vezetését az utóbbi két évben. És bár a demokrácia „nagyobb dicsőségére” a kormányalakítás jogát kicsavarták a kezükből, az elmúlt időszakban rendezett osztrák és lengyel általános voksolásokon is a szuverenista, jobboldali erők győzedelmeskedtek. Vigyázó szemünket Berlinre vessük.
Vezető kép: Antiszemita zavargások Hollandiában (képernyőkép)
