Egy nemzet halála – 1. rész
A multikulturalizmus „előnyei” iránti szolgai rajongás több százezer fiatal lány megerőszakolásához vezetett Nagy-Britanniában. Ugyanez a multikulturalizmus iránti szolgai rajongás pedig azt jelenti, hogy a pakisztáni erőszaktevőket nem lehet hazaküldeni.
Elon Musk a közelmúltban európai ügyek kapcsán is elkezdte kifejteni véleményét közösségi médiaplatformján. Musknak a német AfD-vel kapcsolatos posztjai felháborították a német politikai elitet, de a techmilliárdos néhány nagy-britanniai eseményt is kommentált. Egész konkrétan Musk tudomást szerzett egy több évtizedes nagy-britanniai problémáról, és hangot adott felháborodásának azzal kapcsolatosan, hogy a brit kormány nem hajlandó foglalkozni ezzel a problémával.
Musk a fiatalkorú, sebezhető, munkásosztálybeli fehér gyereklányokat célba vevő pakisztáni nemi erőszak-bandák problémájára hívta fel a világ figyelmét. Az X tulajdonosa helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az egymást követő brit kormányoknak az ezeknek a bűncselekményeknek az elfedésére tett erőfeszítései legalább annyira botrányosak, mint maguk a bűncselekmények.
Több egymást követő brit kormány – minden erejével megpróbálva meggyőzni a nemzetet arról, hogy a multikulturalizmusnak csak előnyei vannak – szándékosan figyelmen kívül hagyta ezeket a szörnyű bűncselekményeket, és a rendőrséget, illetve a helyi hatóságokat is erre utasította.
Az esetek kivizsgálása és az elkövetők esetleges megbüntetése ugyanis rávilágított volna: a kormánynak az az állítása, mely szerint a migráció csak előnyökkel jár Nagy-Britannia számára, hazugság.
Fiatal lányok ezreit (bizonyos becslések szerint akár 500.000 fiatalkorú lány eshetett áldozatul 40 év alatt) drogozták be, bántalmazták, erőszakolták meg, illetve adták-vették egymás között a főként pakisztáni nemi-erőszak-bandák, és erről a brit társadalom egy ideje tud már. Azonban sajnálatosan ez a tudás nem öltött testet semmilyen érdemi tettben. A gyermekek szexuális bántalmazásával kapcsolatosan hét éven át lefolytatott vizsgálat eredményeként húsz ajánlás született 2022-ben; ebből eddig mindössze ötöt hajtottak végre.
Fontos kihangsúlyozni annak az ideológiának a relevanciáját, mely gyakorlatilag lehetővé tette ezeknek a bűncselekményeknek az elkövetését. A rendőrség és a helyi hatóságok tudtak a bűncselekményekről, de attól tartottak, hogy rájuk nyomják a rasszista bélyeget a nem fehér elkövetők kivizsgálása miatt. Arra a következtetésre jutottak, hogy bármiféle kritika a multikulturális Nagy-Britanniával kapcsolatosan csak fokozná a fehér britek és a nem fehér migráns közösségek közötti feszültséget. Ennek elkerülése érdekében szemet hunytak a legsebezhetőbbek ellen elkövetett szörnyű bűncselekmények felett. Az csak tovább fokozza a helyzet súlyosságát, hogy a gyermekáldozatok közül sokan állami gondozásban voltak, amikor elszenvedték az ellenük elkövetett bűncselekményeket.
A multikulturalizmus imázsának – mint sikeres társadalmi modell – védelme olyan mértékben volt fontosabb minden más szempontnál, hogy amikor a rendőrség vonakodva hajlandó is volt valamit lépni az ügyben, gyakran az áldozatokat illetve azok szüleit tartóztatták le és büntették meg, mivel nem akartak kiprovokálni semmilyen faji alapú feszültséget a „multikulturális” környékeken.
Nem egészen világos, hogy Elon Musk hirtelen miért kezdett el érdeklődni az Amerikán kívüli politika iránt, de mindenesetre legyünk hálásak érte. Musk felháborodása a pakisztáni nemi erőszak-bandák „zavartalan” működése miatt újra a figyelem középpontjába állította a multikulturalizmus ki nem beszélt problémáit, az egymást követő brit kormányok pipogya magatartását és a brit igazságszolgáltatás gyengeségeit.
Tetézve az áldozatok fájdalmát, a hatalmon levő munkáspárti kormány a közelmúltban úgy döntött, hogy nincs szükség országos kivizsgálásra. Ennek a kormánynak a feje, Sir Keir Starmer, az ügyészség vezetője volt a botrány csúcspontján, és tevékenységét a teljes passzivitás jellemezte. Tekintettel arra, hogy becslések szerint akár félmillió fiatal lányt bántalmazhattak szexuálisan illetve erőszakolhattak meg az évtizedek során, az országos kivizsgálást elvető döntés teljes mértékben érthetetlen.
A problémák ezzel azonban nem érnek véget. A pakisztáni nemi-erőszak-bandák által elkövetett bűncselekményektől függetlenül az ügyekben született minimális számú ítélet további gondokra hívja fel a figyelmet a brit igazságszolgáltatás hatékonyságát illetően. Néhány elkövető ellen megtörtént a vádemelés, és el is ítélték őket a gyermekek szexuális bántalmazásának megszervezésében vagy elősegítésében játszott szerepük, illetve az abban való részvételük miatt. De az ítéletek megszületése közel sem szolgáltatott igazságot. Az egyik elítélt szinte hihetetlen esete különösen rámutat arra, hogy miért van szükség a brit igazságszolgáltatási rendszer sürgős reformjára.
A cikkem második részében részletesen feltárom Abdul Rauf esetét; ő egyike azon kevés ázsiai férfiaknak, akiket elítéltek fiatal lányok megerőszakolása miatt. Rauf esete rávilágít a brit igazságszolgáltatási rendszer törésvonalainak drámai mélységére. Habár az elkövetőt jogerősen elítélték, a brit állam mindeddig nem tudott érvényt szerezni saját ítéletének: az elkövetőnek az országból való kiutasításának. A liberális ideákért való rajongás a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy külföldi bűnözőt nem lehet kiutasítani az országból. A nyugaton tapasztalható szolgai liberalizmus olyan horderejű következményeket idézett elő, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.
