Pesti Srácok

Az Intel-kálváriája hozhatja el Amerika és Tajvan nagy chip-csatáját – Ki menti meg a kaliforniai céget a biztos csődtől?

Az Intel-kálváriája hozhatja el Amerika és Tajvan nagy chip-csatáját – Ki menti meg a kaliforniai céget a biztos csődtől?

Egészen furcsa törésvonal repedezik az Egyesült Államok és (eddigi) szövetségese, Tajvan között a chipgyártásban. A csődközeli állapotban lévő Intelt ugyanis a világ legnagyobb chipgyártójának kikiáltott TMSC venné meg, tovább terjeszkedve ezzel a tengerentúlon. Ám Trump megálljt parancsol, és száz százalékos vámmal fenyeget. De az amerikai elnök is tudja, a kaliforniai székhelyű, részben magyar alapítású céget így is meg kell menteni. A kérdés csupán az: hogyan és kivel?

Eddig teljesen elképzelhetetlen front nyílhat meg a chipgyártás konfliktusában, miután a jelek szerint Washington is bekapcsolódna a csődközeli helyzetben lévő Intel megmentésébe. Ez a benyomás akkor kezdődött el igazán erősödni – noha hivatalos jelentés erről még nem érkezett –, amikor a tajvani chipgyártó cég, a Taiwan Semiconductor Manufacturing Co. (TMSC) bejelentkezett az Intel tulajdonrészének nagy hányadáért.

A Bloomberg egyenesen azt kezdte hangoztatni, hogy a világ legnagyobb chipgyártójának számontartott cég felbukkanása a kaliforniai konkurense mögött kifejezetten Trump tisztviselőinek a kérésére történt.

Ennek nagyjából annyi valóságtartalma van, mint a német faj felsőbbrendűségének. Trump ugyanis eleve többször kritizálta Tajvant a chipgyártás kapcsán.

PestiSracok facebook image

„Tajvan ellopta Amerika chipüzletágát, és ma már a chip-üzletág körülbelül 98 százalékát adja”

 

– mondta nemrég Trump.

Éppen ezért az amerikai elnök megígérte, „100 százalékos adót” vet ki azokra a számítógépes chipek és félvezetők külföldi gyártóira, amelyek bármilyen formában az Egyesült Államokban üzemeltetik egységeiket, továbbá azokra az amerikai gyártókra is, amelyek külföldre is termelnek.

Az amerikai elnök egyébként nem sokat tévedett az adatokban: a tajvani chipgyártó cégek állítják elő a világ chipjeinek körülbelül 60 százalékát, de a felsőpolcos chipek esetében ez az arány 90 százalék fölé nő, ideértve az Nvidia adatközponti grafikus feldolgozóegységeinek (GPU) gyártását is.

Sőt, a Tajvanból származó amerikai félvezetőimport tavaly elérte a 16 milliárd dollárt, ami nagy pofon az amerikai chipgyártásnak.

(Joe Biden persze ahelyett, hogy fejlesztésekbe fogott volna, szigorította az amerikai chipembargót, amely a kínai mesterséges intelligencia előretöréséhez vezetett. Erről ITT írtunk részletesen.)

Csődbe talán nem megy az Intel, de hosszú évek, mire újra felkapaszkodhat a kaliforniai cég. Fotó: Intel

„Rosszul használt” állami támogatások

Visszatérve a Bloomberg cikkére, abban igaza van a lapnak, hogy Trumpék meg akarják menteni a kaliforniai chipóriást. Igaz, vélhetően a felvásárlás másik érdeklődőjét, az amerikai Broadcomot támogatnák a tajvani vállalat helyett.

Annak ellenére is, hogy abszurd módon a kaliforniai Intel csak úgy biztosíthatja az amerikai piachoz való hozzáférést, ha a tajvani cég veszi meg. Az amerikai chipgyártó ugyanis elvesztette a saját piacát is, miután legújabb fejlesztése, a Core Ultra processzor is hatalmasat bukott, és veszteséget termelt a cég számára.

A TMSC viszont növelni szeretné a termelést az Egyesült Államokban, ahol ügyfelei, az Apple és a Qualcomm az eladások hetven százalékát adják. Ráadásul a világ legnagyobb chipgyártója három korszerű arizonai gyár fejlesztésébe fektet be, amelynek értéke meghaladja a 65 milliárd dollárt.

Trump száz százalékos vám ígéretével azonban a fenti projektek megvalósíthatósága is kérdésessé vált.

Szent István helyett most Gelsingernek vannak (Intel)mei

Ennek ellenére így sincs akkora gond a TMSC-nél, mint az Intel háza táján. Ahogyan a PestiSrácok.hu megírta, a vállalat óriási pénzügyi gondokkal küzd.

Ennek jele többek között, hogy váratlanul kivonult egy 4,6 milliárd dollár értékű, korszerű lengyelországi félvezetőgyár építéséből is, ami óriási üzlet lett volna nemcsak Lengyelországnak, de az Intelnek is. Ehelyett a cég nagy leépítésekkel menti magát.

A tőzsdei zuhanás végül megbuktatta a hosszú ideje regnáló vezérigazgatót, Pat Gelsingert is, helyükre pedig – mondjuk ki – fogalmatlan cégvezetők irányítják a jéghegy felé a nagy múltú vállalatot. Pedig több milliárd dolláros állami támogatás és a befektetett pénzeszközök is álltak a házhoz.

Most ott járunk, hogy a PC World cikke szerint az Intel 8., 9. és 10. generációs processzorai kikerültek a Windows 11 támogatási listájáról.

Közel volt a bizniszhez Elon Musk?

A csődközeli helyzet miatt az is felmerült, hogy a techguru, Elon Musk veszi meg a többek közt Gróf András és Vadász László alapította céget.

Az üzlet megvalósulása olyannyira közel járhatott, hogy január közepén a floridai Mar-a-Lago-ban, Donald Trump fényűző rezidenciájában találkozót tartottak az Intel, a Qualcomm és a Global Foundries (nemzetközi chiptervezés) képviselői Elon Muskkal.

Aztán ez az üzlet végül kudarcba fulladhatott, hiszen az Intel körül már sem Elon Musk, sem a Qualcomm neve nem merült ezután fel a sajtóban.

Elon Musk és Donald Trump is igyekezett felvásárolni az Intelt – egyelőre hiába. Fotó: MTI/AP/Getty Images pool/Brandon Bell

Hogy végül a Broadcom lesz a befutó az Intel-kálváriában, vagy valaki más, az jó kérdés. Ám az biztos, hogy a kaliforniai cégnek nem kell lehúznia a rolót, ugyanis a BigTech cégek esetében különösen érvényes az amerikai szabály, miszerint az államnak kötelessége megmentenie a tengerentúli globális cégeit.

Kérdés csak az lesz, hogy ez mennyibe fog fájni majd Washingtonnak. Illetve Tajvan elviseli-e, hogy nagy szövetségese akadályozza a piaci terjeszkedését a chipgyártásban? Attól tartok, hamarosan kiderül.

Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.