Hiába az egyik legerősebb párt az AfD, továbbra sem mer közeledni hozzá a baloldalhoz húzó CDU/CSU
Jövő hét vasárnap, február 23-án tartják Németországban az előrehozott szövetségi parlamenti választásokat, amelyre régen nem látott társadalmi feszültségek és gazdasági stagnálás közepette kerül sor. Az Olaf Scholz által vezetett SPD-Zöldek-FDP koalíciós kormányának házassága már a kezdetektől fog nehezen indult, és később sem tudta elviselni a rá nehezedő nyomást, amely végül az koalíció szétesésével végződött. Néhány országgal ellentétben, Németországban kivételes esetnek számít, ha a Bundestag nem tölti ki a mandátumát és idő előtt feloszlik. A Scholz által kezdeményezett bizalmi szavazás is csak a negyedik volt 1949 óta. De, ami késik, nem múlik – mondhatnánk.
A koalíción belüli nézeteltérésekre megoldást nem találó Scholz-kormány bukása viszont segített újra rendezni a palettát a német belpolitika terén. A CDU/CSU nehézségeit egyelőre legyőzve, új vezetőjével, Friedrich Merzcel már egy jó ideje 30 százalékos támogatottsággal vezeti a közvélemény-kutatásokat. Mögötte, a második helyen pedig az Altenatíva Németországért (AfD) párt áll, méghozzá 20-22 százalékkal, amellyel a párt a második legerősebb és legmeghatározóbb erővé vált Németországban. A kutatások szerint a többiek nem állnak ilyen jól: a Szociáldemokraták (SPD) 16 százalékon, korábbi koalíciós partnereik, a Zöldek és az FDP 12 és 4 százalékon áll, a Sahra Wagenknecht vezette BWS 6 százalékot, a Baloldali Párt (Die Linke) pedig 5 százalékot szerezne a választásokon.
A számok az mutatják, hogy az AfD-nek sikerült leküzdeni azt össztüzet, amelyet nemcsak a többi párt – emlékezzünk az idén benyújtott AfD megszüntetését célzó indítványra –, hanem a német hatóságok, így a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal is bevetett ellenük. A tartományi választásokon a párt Szászországban és Brandenburgban mindössze 1 százalékkal maradtak le az első helyről, Türingiában pedig a legtöbb szavazatot szerezték meg. Ezzel a demokratikus elveket és azok érvényesítését hirdető pártoknak és a német kormánynak nem sikerült elkaszálni a szerintük ízig-vérig szélsőjobboldali, káros elemet a német politikából, akik, ahogy láthatjuk a német társadalom jelentős részét képviselik.
A számokból azonban az is kitűnik, hogy bármelyik párt is nyeri meg a választást egyedül nem lesz képes kormányozni. Az AfD pedig hiába szerzi meg majd az előkelő második helyett a választásokon, a pártok nem kérnek az AfD-vel való együttműködésből, még a CDU/CSU pártszövetség sem. Noha utóbbi vezetője 2025. január 29-én egy, a bevándorlási szabályokat szigorító határozati javaslatot nyújtott be, amely a meg is kapta a parlamenti többséget a CDU/CSU, valamint az AfD és az FDP szavazataival. A szavazást követően a keserű szájíz és a sajtó visszhang nemcsak a bevándorlási szabályok szigorítása miatt volt olyan intenzív, hanem azért, mert ez volt az első, történelminek is nevezhető pillanat, amikor egy javaslathoz szükséges többséghez az AfD támogatására is szükség volt. A felháborodás megmaradt, annak ellenére is, hogy a javaslat második olvasatban, néhány szavazat híján már nem kapta meg a többséget, és ezzel elbukott. Ugyanakkor az AfD ezzel megmutatta, hogy képes ekkora ellenszélben is tényező lenni, és már nemcsak tartományi, hanem országos szinten is.
Ha már ellenszél…
Orbán Viktort és a magyar kormányt nemcsak számos, hanem folyamatos támadás éri az illegális migrációban és az ukrán-orosz háborúban képviselt álláspontja miatt. Azonban az AfD pártelnöke, Alice Weidel már régóta támogatja a magyar kormány törekvéseit, így a migráció feltartóztatását, az energetika-politikát vagy az ukrajnai háborúban a béke pártolását. A Scholz-kormánnyal ellentétben sürgeti a háború befejezését, és az ezzel szorosan összefüggő Oroszország elleni szankciós politika megszüntetését hangsúlyozza azzal, hogy az pusztító hatással van Európa versenyképességére.
A magyar kormánnyal közös nézőpont pedig az AfD választási programjában is megjelenik: a jelenlegi menekültügyi rendszer elutasítása és a kibocsátó államokkal való együttműködés fontossága, valamint az erős határvédelem, beleértve a fizikai akadályt is. Ezentúl a párt is azt vallja, hogy az Európai Egyesült Államok helyett egy szuverén nemzetállamokon alapuló Európát kell támogatni.
Noha a CDU/CSU választásokon aratott győzelme és az AfD második helye szinte biztosra a vehető, az továbbra is lényeges kérdés, hogy a szavazatok hány százalékát fogják végül megszerezni. Mindenesetre Friedrich Merz már nyomatékosította, hogy nem fog koalíciós kezet nyújtani a "szélsőjobboldali" pártnak. Inkább partnerséget vállalnak olyan pártokkal, akikkel az ideológiai különbségek miatt egy kormányzás még nehezebbé vagy teljesen lehetetlenné válik. Az AfD-nek pedig maradni fog egy esetleges blokkoló kisebbség a BSW-vel együtt, de csak akkor, ha a Linke és az FDP kiesik a Bundestagból.
Vezető kép: MTI/EPA/Martin Divisek
