Az orosz-ukrán háború lezárásának lehetséges forgatókönyveiről készített elemzést a Faktum
A Faktum tényellenőrző portál elemzése végigveszi az orosz-ukrán háború lehetséges befejezéseit. A béke és a fegyvernyugvás sok különböző megközelítésen és kiinduló állapoton alapulhat. Ha alaposabban végiggondoljuk a dolgot, teljesen nyilvánvaló, hogy ezekhez sem az ukránoknak, sem az EU-nak nem sok köze lesz és sajnos Európának sem, ha teljesen fogalmatlanul megy szembe a nagyok és sajnos a saját elemi érdekeivel is. Nem tűnt úgy Zelenszkij tegnapi fehér házi viselkedéséből, hogy tisztában lenne a lehetőségek sokféleségével és azzal, hogy milyen diplomáciai eszközökkel kerülhet a tárgyalóasztalhoz és maradhat ott.
A szövegből azt a részt emeltük ki, amely megmutatja, hogy a politikusoknak milyen lehetőségeket kell egy kicsit mélyebb megközelítés esetén figyelembe venniük. A felsorolás felütése a következő:
"...ha a következő fél évben nem születik érdemi politikai döntés vagy diplomáciai megállapodás, a fronton akkor is jelentős változások következnének be."
1. Biztos béke NATO-védőernyővel és befagyasztott fronttal
Az első forgatókönyv a csatatér befagyasztásával és egy biztonságos Ukrajna kialakításával számol. Ez Ukrajna számára a legkedvezőbb lehet, ugyanakkor feltételezi, hogy Kijev hajlandó legyen kompromisszumot kötni bizonyos területi veszteségek terén. Ennek az elgondolásnak bizonyos elemei szerepelnek az ukrán elnök 2024 októberében bemutatott „győzelmi tervében” is. A forgatókönyv középpontjában olyan sziklaszilárd biztonsági garanciák állnának, amelyek megakadályoznák, hogy Oroszország a jövőben újból katonai akciót indítson Ukrajna ellen. Ennek része volna az ukrán NATO-csatlakozás és a nagy hatótávolságú fegyverek ukrajnai állomásoztatása, amely által az ország a nyugati védelmi rendszer szerves részévé válna. Mindezek révén csökkenne egy újabb orosz agresszió kockázata. A forgatókönyv az európai országok – főként Franciaország, Németország és a kelet-közép-európai államok – szerepvállalására is épít, ugyanakkor kérdéses, hogy mennyire lenne megvalósítható ez a gyakorlatban, illetve az is kétséges, Oroszország mennyiben érdekelődne egy ilyen megegyezés iránt, hiszen Moszkva következetesen ragaszkodik a harctéri eredmények elismeréséhez. Donald Trump beiktatásával ráadásul bizonytalanná vált az Egyesült Államok további támogatásának formája és mértéke.
2. Ingatag fegyverszünet, hosszú távú garanciák nélkül
A második forgatókönyv szerint a felek tűzszünetet kötnének, amely a csatatér befagyasztásával párosulna, ám nem születne olyan hosszú távú biztonsági garancia, amely megakadályozná az orosz felet abban, hogy később újabb támadást indítson. Ezt a variánst valamelyest a korábbi minszki folyamatok ihletik: a csapatokat a frontvonalak mentén helyeznék el, nemzetközi megfigyelőkkel ellenőriztetnék a fegyverszünetet. Az ukrán félnek azonban nagy valószínűséggel le kellene mondania a NATO-csatlakozási tervekről, vagy legalábbis jelentősen korlátoznia kéne azt, ami azt üzenhetné, hogy Kijev nem képes kiharcolni magának a vágyott biztonsági garanciákat. A másik oldalon ugyanakkor Moszkva sem örülne egy olyan tűzszünetnek, ami azt jelezné, hogy nem tudta rákényszeríteni Ukrajnát a teljes megadásra. Ebben a helyzetben a háború valós oka megmaradna, és előfordulhat, hogy a felek később ismét fegyveres konfliktusba sodródnak.
3. Kétségbeesett egyezség Moszkva feltételei szerint
A harmadik forgatókönyv egy „kétségbeesésben köttetett alku” lehetősége, amely szerint a fentebb jelzett romló ukrán katonai helyzet miatt Kijev belátja, hogy nagyobb területi és politikai engedményeket kénytelen tenni, csak hogy elkerülje a teljes katonai összeomlást. A The Kyiv Independent úgy látja, ha a nyugati támogatás tovább gyengül, és Oroszország még nagyobb területeket foglal el, Moszkva akár drasztikus feltételeket is szabhat. Elképzelhető például az ukrán fegyveres erők totális leépítése és az alkotmányos rend átalakítása, ami hosszú távon is súlyosan veszélyeztetné az ukrán államiságot. Ez lenne a „legrosszabb béke” Ukrajna számára, mert ugyan megállítaná a további orosz terjeszkedést, de hosszú távon rendkívül súlyos áldozatot követelne az országtól.
4. Megállapodás hiánya: Oroszország folytatja a terjeszkedést
A negyedik forgatókönyv értelmében nincs is valódi békekötés, és Oroszország tovább folytatja a harcokat. Ebben a változatban az orosz fél úgy ítéli meg, hogy sem az Egyesült Államok – különösen a Trump-adminisztráció –, sem Európa nem jelent igazi katonai visszatartó erőt, ezért az orosz csapatok további előrenyomulása ellen senki sem lépne fel hatékonyan. Ez súlyos menekültválságot és belső instabilitást okozhatna Ukrajnában, ami még tovább rontaná a kijevi kormány pozícióját, ráadásul a totális orosz győzelem lehetőségét vetné fel. Ebben az esetben a „határok”meghúzása ezek után kizárólag Moszkva döntésén múlna.
5. Nemzetközi garanciarendszer – részleges demilitarizálás és hosszú távú politikai felügyelet
Ez a forgatókönyv valahol az első és második között helyezkedik el. Lényege egy olyan nemzetközi jogi megállapodás kialakítása, amelynek keretében részleges demilitarizált övezetek jönnének létre a frontvonalakon vagy akár az egész orosz–ukrán határ mentén. Ezeket nemzetközi – ENSZ-, EBESZ- vagy EU– békefenntartók (vagy katonai megfigyelők) – ellenőriznék, ami egyfajta átmeneti megoldást biztosítana a háború rövid távú lezárására. Ennek részeként Ukrajna nem csatlakozna a NATO-hoz, viszont fokozatosan részesülne olyan politikai és gazdasági integrációs lehetőségekben, amelyek közelebb vinnék az EU-hoz vagy más európai együttműködésekhez (például közös hadfelszerelés-fejlesztés, kiképzési programok).
A koncepció szerint Oroszország kvázi elfogadná, hogy Ukrajna lassan egy tágabb európai biztonsági övezet részévé válhat, cserébe bizonyos, a háborúban már elfoglalt területeket (legalábbis de facto) megőrizhetne az ellenőrzése alatt. A nemzetközi közösség pedig azért támogatná mindezt, hogy relatíve „gyors békét” érjen el. Ebben az esetben a fegyveres konfliktus azonnal véget érne, míg a végleges határkérdéseket hosszabb távú diplomáciai folyamatban rendeznék.
Hasonló példát láthatunk Bosznia-Hercegovinában, ahol az 1995-ös daytoni békemegállapodás részleges demilitarizálást és erőteljes nemzetközi (kezdetben NATO-, később EU vezette) katonai, illetve politikai jelenlétet írt elő, létrehozva a Nemzetközi Közösség Főmegbízottjának (High Representative) intézményét. Ez a testület folyamatos politikai felügyeletet biztosít a daytoni rendszer keretei között. Bár Bosznia-Hercegovina később kifejezte NATO-csatlakozási szándékát, a háborút lezáró megállapodás után éveken át a biztonsági garanciákat főként a nemzetközi erők jelenléte és a főmegbízott intézménye szavatolta. Ugyan az ukrán–orosz konfliktus ettől jelentősen különbözik, mégis tanulságul szolgál, hogy a nemzetközi közösség képes lehet átmenetileg fenntartani a békét, ha megfelelő politikai és katonai megfigyelői, illetve felügyeleti rendszert alakít ki.
Ez a forgatókönyv azonban számos korláttal jár. Az ukrán társadalom vélhetően nehezen viselné el a területi veszteségeket és a NATO-csatlakozás halasztását, miközben az orosz vezetés számára is aggodalomra adna okot, hogy a kompromisszum hosszabb távon Ukrajna nyugati integrációját segítheti elő. Ráadásul, a befagyott konfliktusok példáját követve – ahogyan azt a Nyugat-Balkán esetében is láthattuk – fennáll a veszélye annak, hogy a megoldatlan területi és politikai feszültségek évtizedeken át húzódhatnak.
6. Új Európai Biztonsági Architektúra
Az „Új Európai Biztonsági Architektúra” nevű forgatókönyve szerint az Európai Unió – német, francia, olasz, illetve kelet-közép-európai NATO-tagállami támogatással – maga vállalna nagyobb felelősséget és vezető szerepet a békefolyamatban. Ez azt jelentené, hogy az EU megerősítené katonai és diplomáciai jelenlétét Ukrajna védelmében, például az Állandó Strukturált Együttműködés (PESCO) keretében. Esetleg átvenné az amerikai garanciák egy részét, és Oroszországot is bevonná egy új európai biztonsági szerződésbe. Ezzel azonban együtt járna a NATO–EU szerepmegosztás jelentős átrendeződése és a szükséges források előteremtése. Ez a forgatókönyv bizonyos szempontból rímelhet Donald Trump azon elképzelésével, miszerint az EU-nak nagyobb, az Egyesült Államoknak pedig a jelenleginél kisebb szerepet kellene betöltenie a NATO-ban. Azonban kérdéses, hogy Moszkva elfogadná-e ezt a megoldást, amennyiben úgy véli, hogy katonai pozíciója kellően erős.
A végső döntés Moszkván múlik, mivel Putyin többször is kijelentette, hogy a békének tükröznie kell a harctéri realitásokat. Donald Trump és az új amerikai vezetés szerepe is meghatározó lehet a háború végkimenetele szempontjából, ám Kijev jelenlegi álláspontja szerint egy megfelelő biztonsági garanciák nélküli megállapodás elfogadhatatlan lenne számukra. A fenti forgatókönyvek konklúziója szerint a legkisebb valószínűsége annak van, hogy minden az ukrán fél elképzelései szerint alakul majd, és már rövid távon sikerülne garantálni a NATO-csatlakozást és megőrizni az ország területi integritását. Sokkal inkább elképzelhető, hogy egy kompromisszumos vagy kényszerű megegyezés (a második vagy harmadik forgatókönyv) alakítja majd a konfliktus lezárását, miközben az orosz nyomás továbbra is fennmarad majd. Nem lehet kizárni azt sem, hogy végül semmiféle békeszerződés nem köttetik, és Oroszország folytatja terjeszkedését, ha nem akad erő, amely ezt megállíthatná. Ebben a kérdésben Vlagyimir Putyin döntése, illetve az Egyesült Államok és az európai hatalmak tényleges fellépése lesz majd a meghatározó. Donald Trump elnökségének kül- és biztonságpolitikai irányvonala tovább növeli a bizonytalanságot, mivel kérdéses, hogy milyen – és mekkora – áldozatot vállalna az Egyesült Államok, illetve Európa az Ukrajnában zajló háború végleges megfékezéséért.
A teljes szöveg itt olvasható.
Vezető kép: Donald Trump amerikai elnök (j) ukrán partnerét, Volodimir Zelenszkijt fogadja a washingtoni Fehér Ház Ovális Irodájában 20025. február 28-án. MTI/EPA pool/Jim Lo Scalzo
