Fegyverszünet vagy fegyverkezés?

A francia elnök idén februárban, a Trumppal folytatott megbeszélést követően azt mondta, hogy heteken belül létrejöhet a fegyverszünet, és elindulhatnak a tárgyalások egy hosszú távon fenntartható "igazságos" békéről. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a béke nem jelentheti Ukrajna teljes feladását, hanem biztonsági garanciákat kell nyújtania az ukrán államnak. A londoni találkozón a tagállami vezetők többsége megállapodott abban, hogy a garancia részeként, békefenntartás céljából nyugati csapatokat küldenének az országba, természetesen az USA támogatásával. A probléma ezzel csak az, hogy Moszkva már kijelentette: nem hajlandó elfogadni, hogy NATO-katonák állomásozzanak Ukrajnában. Amit nyilván még az a tény sem enyhít, hogy a katonák a tagállamokat, így például Franciaországot vagy Nagy-Britanniát képviselve lennének jelen a kelet-európai országban. Mivel ezek az országok akkor is NATO-tagok, így ha a gyakorlatban nem is, de elvi szinten mégis a nyugati katonai szervezetet képviselve lennének jelen. Ehhez pedig Moszkva nem fog hozzájárulni. De egyébként is, vajon ki garantálná azt, hogy az egy hónapos fegyverszünetet nem szegnék meg? Erre legfeljebb csak Oroszország és az Egyesült Államok lenne képes.

Akkor most fegyverszünet vagy tűzszünet?

Ráadásul nem elhanyagolható kérdés, hogy a tagállamok tűzszünetben vagy fegyverszünetben akarnak megállapodni, mivel a két fogalmat szívesen cserélik fel mind az újságírók, mind a vezető politikusok, aminek az lehet az oka, hogy valójában még európai vezetőink sem tudják pontosan, hogy melyiket válasszák. Itt érdemes összevetni az angolban használt "truce" vagy a "cease-fire" fogalmat: a "truce", magyarul fegyverszünet (de nem "armitice"), amely nem kötelező érvényű, csak a harcok leállítását jelzi, és nem feltétlenül jelentenek a nagyobb konfliktus rendezésére irányuló hajlandóságot. A konfliktusban álló felek megállapodásai pedig a konfliktussal érintett terület meghatározó részére is irányulhatnak. A "cease-fire" ezzel szemben egy tárgyalásos megállapodás az ellenségeskedés beszüntetésére és egyéb lépések megtételére. Például a nehézfegyverek visszavonására vagy egy demilitarizált zóna kijelölésére az ellenséges erők elkülönítése céljából. Bár a tűzszünetek általában kötelező érvényűek, önmagukban nem zárják le, hanem csak szüneteltetik a konfliktust. Viszont lehetővé teszik, hogy a felek kommunikáljanak a tartós rendezésről. Macron ugyanakkor egy hónapos "fegyverszünetről" (truce-ról) beszélt, ami a szárazföldi harcokra nem terjedne ki. Ebből az tűnik ki, hogy inkább csak belebegtetik a békét, minthogy valóban megállapodásra törekedjenek, a cél ehelyett az időnyerés és még jobb pozíció kiharcolása számukra.

Béke? Inkább nem...

Az Európai Unió stratégiája semmit sem változott, ahogy azt a tegnapi csúcson - Magyarország vétójával - elfogadott megállapodás is mutatja, amely továbbra is kimondja Ukrajna feltétel nélküli támogatását. A kérdés az, hogy ezzel az immár három éve tartó háború meddig fog folytatódni? Mert noha az európai politikusok egy leendő béketervről beszélnek, vajon ez számukra mit jelent? Macron számára elfogadhatatlan Ukrajna kapitulációja, vagyis annak teljes feladása. Ha ez az ukrán területek teljes vagy akár részleges felszabadítását jelenti, hogy jobb pozíciót harcoljanak ki az ukrán államnak a tárgyalóasztalnál, akkor a háború - a fegyverszünet látótérbe helyezésével is - hosszú ideig tartó elhúzódására számíthatunk. Az EU költségvetési kiadásait az Ukrajnának szánt anyagi és fegyveres támogatások mellett pedig jelentősen növelni fogja a közös európai védelem kialakításának költségei, ha egyáltalán eljutunk valamikor annak tényleges megvalósításáig. Ez pedig szükségképpen más területek támogatásának megvonását vagy csökkentését vonhatja maga után, vagy akár tagállami szinten az adók megemelését is.

A kiadásokkal kapcsolatos problémát Macron bejelentése is tükrözi, aki szerint új költségvetés kialakítása kell annak érdekében, hogy minél nagyobb katonai beruházásokat képesek legyenek finanszírozni. Ehhez pedig szükség van a francia nép és a szakszervezetek támogatására, hogy el tudják kerülni az adó emelését. A francia elnök kijelentette, hogy erre nem fog sor kerülni, de tudjuk, hogy a hadszíntéren milyen gyorsan változnak a dolgok, amelyek hatással vannak a gazdaságára és a költségvetésre is. Macron a fegyverszünet kilátásba helyezése mellett kijelentette, hogy az orosz hadsereg létszámának és fegyverkezésének növelésében az orosz birodalmi terjeszkedés rémét látja. De vajon eszébe jutott-e a francia államfőnek, hogy Moszkva számol azzal a lehetőséggel, hogy - hiába az új amerikai vezetés - nem sikerül majd békét kötni, ezért hosszú távú háborúra rendezkedik be, ahogy eddig is tette. Mert Putyin kivárásra játszott. Hiába tüntetik fel az európai társadalom előtt minél színesebben az ukrán fronton zajló harcokat. Beszélhettek ukrán ellentámadásról, láttuk, hogy mi lett belőle.

Macron mellett Sébastien Lecornu francia védelmi miniszter is megszólalt, aki többek között azt is bejelentette, hogy Franciaország megosztja hírszerzési információit Kijevvel, a tárcavezető azt is nyomatékosította: feltétlenül szükséges, hogy ténylegesen megkezdődjenek az ukrajnai fegyverszünetről szóló tárgyalások az oroszok és az amerikaiak között.

Egy esetleges fegyverszüneti megállapodás pedig utat nyithatna a békemegállapodás felé, amely elé természetesen még számos akadály fog gördülni. Mert az európai vezetőknek, Ukrajnának és az USA-nak teljesen más elképzelései vannak az igazságos békéről, amely csak olyan lehetne, amely mindkét fél érdekét szolgálja, ez pedig orosz szempontból Kijev számára az oroszok által elfoglalt keleti ipari területek és Krím egyértelmű elvesztését jelentené. A békemegállapodással az alapvető probléma az, ahogy azt Londonban is nyilvánvaló tették, megint csak Oroszország elrettentését célozná. Az európai vezetők még mindig ebben a szellemben gondolkoznak, holott egy világos, Oroszország geopolitikai helyzetét is figyelembe vevő megállapodás tudna csak igazán hosszú távú békét hozni a kontinensre, de ahhoz szükség lenne a politikusok gondolkodásmódjának megváltoztatására, és sajnos, ha az az utóbbi harminc év alatt nem változott sokat, akkor most sem fog.

Vezető kép: Facebook