Ursula megint megússza - Ha eddig örültünk, hogy létrehozták az NGO-kat átvilágító uniós bizottságot...
Davos, 2017. január 17.
Ursula von der Leyen német védelmi miniszter a 47. Világgazdasági Fórum egyik panelbeszélgetésén Davosban 2017. január 17-én. A tanácskozást idén január 17. és 20. között rendezik a svájci városban. (MTI/EPA/Laurent Gillerion)
Akár sikerként is elkönyvelhetjük, hogy széleskörű jobboldali támogatással megszületett a döntés: felállítanak Brüsszelben egy bizottságot, amely majd átvilágítja az NGO-kat. A balliberális oldal sikoltozik, óriási a dráma. Ursula von der Leyen meg megint és ezt is megússza. Lássuk pontosan hogyan, és mit…
"Bizottságot hoztak létre az Európai Parlament jobboldali erői az NGO-k burkolt finanszírozásának felderítésére - A baloldali, liberális és zöld pártok egymást túllicitálva sivalkodnak" - ennyiből bőven meg lehetne írni egy cikket, például a szélsőliberális Der Spiegel-t felhasználva, hiszen sejthető, hogy tele lesz szaftos nyivákolásokkal, különösen a magukat zöldnek nevezők részéről. Pedig nem érdemes ezt ennyivel elütni, és ez később ki fog derülni, de nézzük először az alaphírt, aztán azt, hogyan tálalja mindezt a Spiegel.
Két elsőre örvendetes hír: jobboldali összefogással megszorongatták az NGO-kat
Az elsőre örvendetes alaphír, hogy az Európai Parlament parlamenti csoportjainak vezetői csütörtöki ülésükön arról döntöttek, munkacsoportot hoznak létre a Költségvetési Bizottságon belül. Ennek az lesz a feladata, hogy ellenőrizze az Európai Bizottság és a nem kormányzati szervezetek (NGO-k) közötti összes pénzügyi mozgásokat és szerződéseket.
A szintén elsőre örvendetesnek tűnő másik körülmény, hogy a döntés mögött felzárkózni látszik az Európai Néppárt mellett a Meloni-féle Konzervatívok és Reformisták (ECR) frakció, valamint a Patrióták Európáért is. Az egységes jobboldali táborral szemben pedig a tiltakozó, a Spiegel szerint megdöbbent baloldali és zöld pártok állnak.
Amit a Spiegel a konfliktusról hazudik
Itt érdemes röviden kitérni, honnan is eredezteti az NGO-kkal kapcsolatos problémákat a szélsőliberális portál. A Spiegel szerint a konfliktus gyökere, hogy a nem kormányzati szervezetek kaphassanak-e uniós forrásokat, és ha igen, milyen célból. A Spiegel szerint a hangsúly elsősorban a környezetvédelmi és emberi jogokért küzdő nem kormányzati szervezeteken van, mivel
a jobboldali pártok azzal vádolják a Bizottságot, hogy azért finanszírozza ezeket a szervezeteket, hogy a Bizottság nevében lobbizhassanak és perelhessenek vállalatokat. A progresszív pártok ezzel szemben azzal érvelnek, hogy a Bizottság a vállalatok és az ipar lobbierejének ellensúlyozására támogatja a környezetvédelmi vagy társadalmi szervezeteket.
Van egy kis olyan felütése ennek az összefoglalónak, hogy a jobboldali pártokat mintha az zavarná, ha perlik a vállalatokat (tehát a jobbolldal valójában az ipari érdekek mentén vegzálná a civileket). Ezzel szemben a balosok a jófiúk, akik az ipar hatalmának ellensúlyozására használják az NGO-kat. A lényeg viszont valahol ott lapul, hogy a Bizottság a saját programjával lobbizott és fejtett ki nyomásgyakorlást, csak éppen az NGO-kon keresztül. Azaz az NGO-k az európai unió adófizetőinek pénzéből az Európai Bizottság politikáját képviselték. Lobbitevékenységükkel döntéshozókat befolyásoltak.
Orbán, Trump és a szélsőjobb támadt a civilekre
Akkor most dagonyázzunk kicsit a liberális-kamuzöld mocsárban, kezdve például Terry Reintke, a német Zöldek párt vezetőjével, aki úgy nyilatkozott,
a szélsőjobb szavazataival az Európai Néppárt ma támadást indított a civil társadalom ellen, a demokratikus közép ellen.
Szerinte mindez “Orbán Viktor és Donald Trump forgatókönyvén” alapul. Mint kiemelte, a Zöldek évek óta szorgalmazzák az uniós források felhasználásának átláthatóságát, de az átláthatóságnak az uniós források minden kedvezményezettjére vonatkoznia kell, beleértve a vállalatokat is. Nem csak azokra a nem kormányzati szervezetekre, amelyek politikailag kellemetlenek az Európai Néppárt, vagy a szélsőjobboldal számára. Martin Schirdewan, a német Baloldal (Die Linke) párt EP-képviselője pedig úgy kommentálta a történéseket, hogy számára hihetetlen, milyen sebességgel evez Manfred Weber “Trump vagy Orbán zavaros vizeire”
és az Európai Konzervatívok hogyan vesznek részt a demokrácia és a jogállamiság elleni támadásokban.
Iratxe García Pérez, a szocialista EP-frakció vezetője azt javasolta, hogy ne csak a nem kormányzati szervezetek, hanem más magánszereplők finanszírozását is vizsgálják meg. Az Európai Néppárt azonban elutasította ezt a javaslatot.
Elítéljük a Parlament jobboldalának ezt az indokolatlan támadását a nem kormányzati szervezetek ellen
– mondta García Pérez.
Szóval a zöldek és liberálisok jöttek, szélsőségeseztek, jogállamiságoztak, mindenért megtették Orbánt és Trumpot felelősnek. Megvolt a dráma. A zöldek és belliberálisok megtették a kötelességüket, mint a mórok. Valójában a nevető harmadiknak.
Egy súlytalan vizsgálóbizottság
Mert, hogy van egy nevető harmadik fél is, amit valahol a nácizmust fröcsögő liberálisok is éreznek, de a gyűlölet elvette az eszüket. A nevető harmadik az Európai Bizottság. Az aktuális. Inkább fogalmazzunk úgy, hogy a nevető harmadik Ursula von der Leyen és az Európai Néppárt. Érdemes ugyanis odafigyelniaz ilyen apró elszólásokra, mint például Nicola Procacciniére, az ECR társelnökére, aki azt hangsúlyozza,
a mi kezdeményezésünk nélkül ez soha nem történt volna meg.
Azaz nem az Európai Néppárt akarta az NGO-k átvilágítását. Sokkal inkább akkor már „magára vállalta” a feladatot. Azt meg még a Spiegel is kiszúrta, hogy kompromisszumos megoldás született. Az Európai Néppárt ugyanis nem akart felállítani vizsgálóbizottságot sem, azt az ECR erőltette át. És a Spiegel cikke egy pillanatra kicsillan a szélsőliberális elvakultság mocsarából, amikor beidézi azt a baloldali kritikát – ami különben teljesen jogos – hogy
a vizsgálóbizottság valójában súlytalan.
Érvelésük szerint,
a hangsúly már nem a Bizottság átláthatóságán van, hanem a politikailag nemkívánatos szereplők gyengítésén.
És ebben az egy kritikában tökéletesen igaza van a baloldalnak.
Közben semmi nem változott Brüsszelben
A Spiegel nem nyúl le a probléma gyökeréig ugyan, de mi felidézhetjük, hogy az említett probléma, miszerint Brüsszel politikai célokra használta az NGO-kat, az az előző kormányzati ciklusra tehető. Az előző Európai Bizottság felelőssége. Node ki volt akkor az Európai Bizottságvezetője, és melyik volt a domináns párt? Az Európai Néppárt és annak csúcsvezetője, Ursula von der Leyen. Azaz, Ursula von der Leyen és az Európai Néppárt, illetve ez a kör használta politikai célokra az NGO-kat. És ki vezeti jelenleg az Európai Bizottságot, amely majd felügyeli az NGO-k ellenőrzését végző szervet? Ursula von der Leyen. És melyik párt vezeti a Költségvetési Bizottságot, amelyen belül az ellenőrzőszervet felállították? Az Európai Néppárt.
Tehát, Ursula von der Leyen és az általa vezetett Európai Bizottság az előző ciklusban politikai programjuk megvalósítása érdekében lefizették az NGO-s lobbistákat. Így érték el politikai céljaikat. A mostani ciklusban pedig von der Leyen és az Európai Néppárt felügyeletével elsikálják az egészet. Nem csoda, hogy az EPP még bizottságot sem akart felállítani.
Most aztán lapulhatnak a lefizetett NGO-k
Ráadásul Ursula von der Leyen és az Európai Néppárt az új bizottság felállításával sakkban tudja tartani a baloldalt, baloldali szervezeteket, amelyek félve a lebukástól, az átvilágítástól most meg sem mernek mukkanni. Kettős nyereség. Ebben a helyzetben közel sem olyan tetszetős ez a nagy jobboldali összefogás. Az ECR-nek és a Patriótáknak nagyon észnél kell lenniük, hogy az Európai Néppárt ne sajátítsa ki teljesen ezt a kezdeményezést. És legfőképp, hogy pont ők ne ússzák meg. És ne úszhassa meg Ursula von der Leyen sem. Mert lényegében ez az egyik legnagyobb kérdés.
Ami pedig a zöldeket, a baloldaliakat és az ő NGO-ikat illeti, ők most úgy tiltakoznak, náciznak, jogállamiságoznak, civileznek, mintha nem történt volna semmi. Mintha nem ők lettek volna azok, akik pénzért eladták magukat. Ezt hívják magyarul úgy, hogy az NGO-k elkurvultak. És még egy bocsánatkérést sem hallottunk emiatt. Egy beismerő vallomást, őszinte szembenézést sem. Orbánt meg Trumpot, azt hallottuk. Ursula köszöni.
