Íme a válasz az uszításra: Kárpátalja akkor is lesz, amikor Ukrajna már nem
Egy kivételesen engedélyezett, közelmúltbeli tüntetés a Zelenszkij-kormány ellen Kijevben.
Fotó: Mikola Tisz
Megint beindult az ukrán történelem- és hírhamisítás, kaptunk egy pár fenyegetést is, ahogy azt is megint hangsúlyozták, hogy mennyire ragaszkodnak a lopott vagyonhoz. Nevezetesen Kárpátaljához. Az ukrán agytrösztök csak azt felejtik el, hogy mi több mint ezer éve tekintjük a sajátunknak Kárpátalját, ők meg alig harminc éve léteznek, mint nemzet, és ahogy most a front áll, sokáig már nem is fognak. Szóval ha valaha elfelejtik, hogy volt itt egy Ukrajna nevű ország, mi még akkor is emlékezni fogunk a munkácsi turulra.
Nem állok ki Ukrajna területi integritsa mellett. Nem támogatom a '901-es határok visszaállítását. Nem tartom Ukrajnát jogállamnak, sem demokráciának, európai országnak pedig semmiképpen, hiszen Európa kulturális határai a Kárpátokig érnek, Ukrajna pedig, ha nevezhető is országnak, azon túl, Kárpátalján túl kezdődik. Irredenta vagyok? Igen. Oroszbarát vagyok? Nem, nem szeretem az oroszokat, az ukrán nyelvjárást beszélő oroszokat pedig még kevésbé kedvelem. Igazán megtanulhatták volna a saját anyanyelvük irodalmi dialektusát, ahelyett, hogy kitalálják, hogy ők igazából mindig is külön nemzet voltak. Nem voltak. Most sem azok.
És hiába hadovál az ukrán sajtó arról, hogy "ők igazából mindig minket védtek az oroszoktól", (mert szerintük egyébként a magyarok azonosak az oroszokkal, nem pedig ők, Kárpátaljáról meg húzzunk el, mert ahhoz semmi közünk...), mert az ég világon senki nem fogja komolyan venni őket. Különösen úgy nem fogjuk komolyan venni őket, hogy most egy orosz-zsidó származású elnök vezetésével futtatnak neonáci fegyveres bandákat. Az egész ország egy vicc.
És akkor is vicc, ha a CIA vagyis inkább a mélyállam vezeti őket. Hiába mondja ugyanis el az SZBU volt vezetője, hogy neki vannak barátai, akik majd Budapesten is szerveznek egy Majdant, mi akkor se fogjuk komolyan venni őket. Azon egyszerű oknál fogva nem vesszük komolyan őket, hogy lassan már emlékezni se fognak rájuk. Az amerikai és az orosz elnök két nap múlva egyezik meg az orosz határvidék felosztásáról és Kijev véleményét ki sem kérik. Ellenben a magyar kormányfőt megkérdezte Trump elnök arról, hogy ő mit gondol. Ebből az következik, hogy minket magyarokat komolyan vesznek. Mi ugyanis egy létező nemzet vagyunk nem pedig egy lázadó orosz megyeegyüttes, akik most próbálnak saját nyelvet kitalálni maguknak. Nekünk van saját nyelvünk, nekünk van saját történelmünk, nekünk vannak nemzeti érdekeink. Nekik nincsenek.
Éppe ezért mi csak mosolygunk azon, amikor a jövőről beszélnek. A nemzetek korában ugyanis ez a harminc év még nem jelet kort, nem hogy totyogó nem lett ennyi idő alatt az ország, de jelenleg még ülni sem tud. Ahogy pedig a front áll, nagy valószínűséggel nem is igazán lesz idejük felnőni. Hogy aztán mi történik? Nos, a nyugati széplelkek nagyon ügyesek abban, hogy elfeledkezzenek azokról a dolgokról, amik kellemetlenné válnak. Nem adnánk nagy esélyt annak, hogy száz év múlva egyáltalán emlékszik még valaki Ukrajnára, vagy arra, hogy az orosz határvidéken valakik megpróbáltak teremteni egy nemzetet.
