Több mint egy éve hangos a belső, háborúba forduló vitáktól, betegektől megtagadott ellátás okozta botrányoktól a sümegi orvosi rendelő. Az intézmény egyik neurológus pszichiáter szakorvosa 2016 augusztusában visszautasított egy szűnni nem akaró hátfájással, sürgősségi beutalóval érkező beteget, mondván éppen nem neurológiai szakrendelést tart, és már nem tud annyi beteget ellátni, amennyit korábban, mert csökkentették a rendelési óraszámát. Majd a fájdalomtól járni alig tudó nőt panaszra a rendelő igazgatójához, illetve a város polgármesteréhez küldte. Nemsokára kiderült, nem ez volt az első eset, szó sincs óraszám csökkenésről, a konfliktus eredete értelmezhetetlen. Ami tény, hogy a fájdalmaktól szenvedő beteget csak 6 nap elteltével volt hajlandó megvizsgálni, az igazgató parancsára. A gyógyításra felesküdött doktor páciensét személyes konfliktusa eszközeként használta fel.
Az eset bármennyire is Fülemile pernek tűnik – az ügy kimenetele tökéletesen bemutatja, milyen fogyatékkal működik az Orvosi Kamara Etikai Bizottsága, amely létének értelmét az utóbbi időben nem egyszer kérdőjelezte meg a szakma.
A sümegi neurológus pszichiáter ügyében meg kell ismételnie eljárását az Orvosi Kamara Etikai Bizottsága Veszprém megyei testületének, miután első körben orvosolhatatlan eljárási hibákat követett el. Az ebben az évben nem ez az első eset, hogy a másodfokon eljáró országos kamarai bizottságnak kell tisztes eljárás lefolytatására köteleznie a Várkonyi Zoltán doktor vezette grémiumot.
A sümegi ügyben több mint egy év alatt nem sikerült megállapítani, sőt mi több érdemben még csak ki sem vizsgálni, vétett-e etikai szabályt a szakorvos.
Az orvos ahelyett, hogy megvizsgálta volna, a polgármesterhez küldte a beteget
A beteg asszony – nevezzük Erzsébetnek – iszonyú hátfájással jelentkezett a háziorvosi ügyeleten. Az ott rendelő orvos azonnal röntgenre, majd annak eredménye láttán, sürgősséggel neurológiai szakrendelésre küldte. Augusztus 2-a volt. Az iratokból kiolvasható, Erzsébet a fájdalomtól könnyezve lépett be a neurológus pszichiáter szakorvos rendelőjébe, szinte könyörögve, hogy vizsgálja meg, vagy utalja további vizsgálatra a megyei kórházba. A főorvos asszony a dokumentumok tanúsága szerint közölte vele, hogy most éppen nem neurológiai, hanem pszichiátriai szakrendelést tart, mivel a beutalóján az szerepel „sürgős”, és a jogszabály szerint 14 napon belül kell ellátni, jöjjön vissza akkor, azaz két hét múlva, ha pedig ez nem tetszik, menjen be panaszával a rendelő igazgatójához.
Ami minimum elvárható lett volna, hogy a következő neurológiai szakrendelésre, augusztus 8.-ra visszarendelje a beteget – de erre is csak később, az igazgató utasítására volt hajlandó.
A nő nem értette az ukázt, de elballagott az igazgatói irodáig, majd amikor a rendelő vezetőjét nem találta ott, visszament a doktornőhöz. Megdöbbenésére az tovább ecsetelne személyes sérelmeit rendelési óráinak csökkentéséről, majd egyenesen a polgármesterhez irányította.
Azonnali belső vizsgálatot és etikai eljárást kezdeményez a városvezető
Sümeg város vezetője azonnal kezébe vette az ügyet, ahogy a nem mindennapi panasszal kopogtak irodája ajtaján. Felhívta az egészségügyi szolgáltató igazgatóját, aki arról tájékoztatta, nem ez volt az eső eset, rendszeresen küldi hozzá panaszra a doktornő a pácienseket, ahelyett, hogy ellátná őket – és arra hivatkozik, hogy nem tud ellátni annyi beteget amennyit kellene, mert a fenntartó csökkentette a rendelésének óraszámát. Kiderült, hogy ez nem igaz, ugyanis a MEP által támogatott neurológiai és pszichiátriai szakrendelés óraszáma évek óta változatlan, a pszichiátriai gondozás óraszámát pedig kihasználatlanság miatt éppen a doktornő kérte. Ráadásl egy nappal a panaszos esett előtt aláírtak egy szerződést arról, hogy amennyiben a kevesebb gondozási idő mellett többletmunkája lenne, azt a szolgáltató megtéríti, azaz kifizeti.
A probléma tehát mondvacsinált, de még ha nem is volna az, felmerül a kérdés, mi köze a betegnek ahhoz, hogy milyen szolgáltatói szerződés áll fenn az orvos és a rendelő üzemeltetője között és pláne milyen vitás kérdések vannak közöttük. A beteg azért megy a rendelőbe, mert panasza van és szeretne mielőbb szabadulnia tünetektől, a fájdalomtól. Az orvos pedig arra esküdött fel, hogy megváltva a betegeket a szenvedéstől és gyógyít.
Holló a hollónak nem vájja ki a szemét
Pontosan erre hivatkozott Végh László polgármester is, amikor az ügyben a Magyar Orvosi Kamara Etikai Bizottságához fordult. Panaszában jelezte, hogy meglátása szerint a szóban forgó doktornő több pontban is megszegte is az orvosi etikáról szó jogszabályt. Visszaélt a beteg kiszolgáltatott helyzetével és megsértette annak emberi méltóságát.
Az Orovsi Kamara Etikai Bizottságának első fokon eljáró Veszprém megyei szervezete gyakorlatilag érdemi vizsgálat nélkül utasította el a panaszt. Eljárásában még csak meg sem vizsgálta, valóban megtörtént-e a leírt eset, és ha igen az szemben áll-e az orvosi etikával, hanem határozatában egyszerűen leírta, hogy nincs hatásköre a gazdasági társaságok, vállalkozások közötti vitában. A határozatban foglaltak, a bizonyítékok értékelésének hiánya, valamint tényállás megállapításának hiánya az eljárás, egyben a rendszer tökéletes fogyatékossága – mutatott rá fellebbezésében Sümeg polgármestere, amelynek helyt is adott a MOK, hiszen új elsőfokú eljárás lefolytatására kötelezte a Veszprém megyei etikai bizottságot.
Az ügy pikantériája, hogy a polgármesteri hivatalban a panasz napján készült jegyzőkönyvet hamisítványnak, a beteg a polgármester és az orvosi rendelő igazgatója által elmondottakat hazugságnak nevezte a sürgősségi ellátást megtagadó doktornő – amiért jelenleg rágalmazási per is zajlik ellene a Tapolcai Járásbíróságon.
A rákos nők megsarcolóját is mentegették, amíg csak lehetett
Nem ez az első eset, hogy felsül a Magyar Orvosi Kamara Etikai Bizottsága – azaz annak Veszprém megyei szervezete. A hazai médiát éveken át lázban tartó onkológus nőgyógyász ügyében is mindent megtettek, hogy elsikálják az ügyet, holott egy normális rendszerben az az orvos, akiről bebizonyosodik, hogy életveszélyes betegségben szenvedő betegtől követelt pénzt, és páciensei közül anyagi alapon válogatott, ki kap esélyt, hogy meggyógyuljon – soha az életben nem vehetne többé orvosi köpenyt és szikét a kezébe. A róla szólócikkekben csak „rákos nők henteseként” emlegetett doktort jogerősen elítélték tíz rendbeli vesztegetés elfogadása miatt, és az ítélet indoklásában azt is kimondták, hogy folytatólagos tettével a legsúlyosabbat követte el, amit csak elkövethet orvos, és ezért több évnyi letöltendő börtönbüntetést érdemelne. Csak azért úszta meg mégis felfüggesztett börtönbüntetéssel, mert néhány kollégája – önszántából, meggyőződésből, vagy talán más okból – a bíróságon is „demonstratív megjelenve” nyomást gyakorolt az ítéletet hozó bíróra, aki azt mondta, hát ha ennyire nélkülözhetetlen a speciális tudása, hát gyógyítson.
A szakma több fronton is etikai eljárást kezdeményezett és követelte a doktor kizárását az orvosi kamarából – de a média nyomása nélkül a MOK gyakorlatilag mindent megtett, hogy ne kelljen kivonni a forgalomból az orvost. Húzta, halasztotta az időt, majd nem volt hajlandó nem csak nyilvánosságra hozni a döntést, de még arra sem, hogy az eljárás valamely kezdeményezőjét tájékoztassák. Akkor korábban nem látott összefogás jött létre orvosok között, a Reszasz (Rezidensek és Szakorvosok Szövetsége), majd a közösségi portálon szerveződött csoport (1001 orvos a hálapénz ellen) követelt tisztességes etikai bizottsági eljárást és a rákos nőket megsarcoló orvos kizárását. Végül az első fokon meghozott megrovást jogerősen fél év kamarából való kizárásra súlyosbították.
„Kedves MOK – Mégis mi szükség van önökre?”
Akkor – a „150 ezres nőgyógyász” ügyében folyó sokszor szélmalomharcnak tűnő harcban többször tették fel a kérdést szakmai szervezetek, többek közt a Reszasz, amire most újra ráirányul a reflektorfény: ha mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ne kelljen ellátniuk a feladatot, ami létjogosultságukat adja, akkor kedves Orvosi Etikai Bizottság, mégis mi szükség van önökre?!
Facebook
Twitter
YouTube
RSS