Bármennyire is igyekeztek promózni és jobbnál-jobb fényben feltüntetni a már mozikban játszott élő szereplős A kis hableányt, a helyzet az, hogy mind a látványon, mind a film marketingjén, mind pedig az egész filmen érződik az az izzadságszagú törekvés, hogy igazolják: jó döntés volt az egész filmet beáldozni arra, hogy végre egy sötét bőrű lány megkaphassa az eredetileg hófehér, vörös hajú Disney-hercegnő szerepét és bebizonyítsa: a sokszínűség mindent felülírhat. Ezt is a woke-nak köszönhetjük.
Gyalázatos lett az új A kis hableány-film – írja kritikájában az Index. A lap szerint A kis hableányt már előzetesen temették, és a Twitteren trendingelt miatta a #NotMyAriel – legfőképp azért, mert főszereplő sellő eljátszására egy színes bőrű popsztárt kértek fel, Halle Bailey-t.
Látatlanban nem volt túl sok értelme az idehaza május 25-én bemutatott új Disney-filmet ekézni természetesen, és a poén végül a gyűlölködőkön csattant, ugyanis a 2023-as A kis hableánynak egyértelműen a 23 éves énekesnő lett a legnagyobb erőssége, a főgonosz Ursula undok bőrébe bújó Melissa McCarthy mellett
– írják. Nyilván ez egyéni vélemény, nekem egyszerűen nem áll össze a kép, főleg, hogy 5 évesen a világ legszebb teremtésének tartottam Arielt, akire egyúttal féltékeny is voltam a jóképű Eric herceg miatt. Ezt az érzést egyszerűen nem tudom sem átélni sem megérteni, amikor ránézek az egyébként valóban széphangú Halle Bailey színésznőre, miután a dús vörös haj helyett a vízből felcsapva meglobogtatja a raszta haját. Értitek, Ariel és a raszta haj. Botrányos.
Az Index kritikáját aztán így folytatja: Sajnos az új A kis hableány-film a két színésznőn túl sokat nem tud felmutatni, egy gyalázatos élő szereplős remake lett, amelyet a Disney-nek talán sosem lett volna szabad közkinccsé tennie. Mintha az 1989-es klasszikus rajzfilmnek a kibővített változatát akarta volna megcsinálni a rendező, Rob Marshall, csak éppen az extra jeleneteket képtelen volt a készítőbrigád értelmesen beágyazni a sztoriba. Lükén viselkedő sellőlányok helyett kaptunk önmegvalósító hableányokat, víz alatti multikultit egy zagyván rappelős, beszélő állatkák által előadott zenei betéttel megkoronázva – ez utóbbi miatt biztosan hetekig rémálmai lesznek egy jobb zenei ízlésű nézőnek.
Végül a lap így összegzi a látottakat: A kis hableány élő szereplős újragondolása egy lelketlen és borzalmas film, amelyet még csak tisztességes iparosmunkának sem tudunk elkönyvelni. A Disney-nek annyi lehetett a célja vele, mint az összes többi ilyen alkotással: hatni a nosztalgia utáni vágyunkra és kihúzni pár ezer forintot a zsebünkből, miközben mi a horrorfilmbe illő Ficánka, a gülüszemű Sebastien vagy éppen a béna betétdalok miatt feszengünk két órán keresztül. Ha valaki át akarja élni A kis hableány-élményt, ne adj’ isten, a gyerekének megmutatni, akkor tényleg inkább szedje elő a 89-es változatot, ezt meg várja meg a Disney+-on, hogy pár hét múlva bemutassák.
És ez végtelenül elszomorít. Igazából semmi meglepő nincs azon, hogy az élőszereplős kis hableány borzalmas lett, a fő kérdés inkább az, hogy mi szükség van az élőszereplős kis hableányra?
És a válasz sajnos szomorúbb lehet, mint gondolnánk. Ez csak az én teóriám.
Ha bárki megnéz egy klasszikus mesefilmet, akár az 1989-es változatát ennek, vagy a még régebben készült, 1937-es Hófehérkét, akkor a klasszikus Disney-hercegnős történetekkel fog találkozni. A lányt megmenti a herceg, vagy a lány feladja a hableány életét a herceg miatt, vagy a Hamupipőke esetében a herceg jelenti a megváltást a nyomorúságos sorsú szépségnek. Vagyis igazából mindig van egy gyönyörű nő, egy jóképű herceg, egy gonosz mostoha vagy egy rosszakaró boszorkány, de végül a szerelem győz, mindenki szép, mindenki boldog. És mi kell egy kisgyereknek, ha nem ez? Egy kislány azért nézett régen és azért nézi most is a Disney-hercegnőket, mert szépek, csinosak és a boldogságra vágynak. De szó sincs itt feminizmusról vagy LMBTQ-ról vagy túltolt diverzitásról (egyébként van nagyon igényes és menő Disney-mese csupa színes bőrű karakterrel és remek zenékkel, ajánlom mindenkinek). Az üzenet egyszerű, de mégis varázslatos, nincs semmi erőltetve és éppen ezért olyan jók. Éppen ezért olyan alkalmasak arra, hogy egy kislány – egy ifjú hercegnő – ezeket látva egy szépségre és boldogságra törekvő felnőtt nő legyen, aki megküzd az álmaiért. Úgy, ahogyan azt a Disney-hercegnők teszik. Van, aki borsót meg lencsét válogat, van aki szörnyeteget szelídít és van aki napokig elél hét apró, kisebbségi komplexusos férfival, majd megtalálja a boldogságot.
Az a szomorú teóriám, hogy minél több ilyen, a túltolt diverzitásra fókuszáló mesét gyárt nekünk a Disney, annál jobban ki akarja taszítani a köztudatból a klasszikusokat. És, ha a teóriám igaz, az nagyon szomorú lenne. A Disney-hercegnőinket nem adjuk, az élőszereplős Ariel pedig akkor sem lesz az én Arielem. Nincs vita.
triacus
2023-06-01 at 19:23
@na4: Mint minden nagyvállalatnál az Anheuser Buschnál sem egy ember dönt egy ilyen kampányról, főleg nem az marketingalelnök végzi el a piszkos munkát.
És ahogy olvasom a Daily Wire cikkét:
https://tinyurl.com/bp5522y6
itt voltak további problémák is: egy eleve lejtmenetben levő márka, rivalizáló középvezetők és nagyvállalati morál.
na4
2023-06-01 at 18:36
A Budewiser marketing igazgatója Alissa Heinerscheid nevű szörnyella antinő talán két évet töltött a Bud-nál, de sikerült egy több mint 5 milliárd $-os buktába belevinnie a céget a kis buzi kukis nő Dylan Mulvaney szerződtetésével. Most kibaxták mint a taknyot. Ja kérem, kár volt ezt erőltetni. Közben a net tele van gúny videókkal, amikkel kikarikírozzák a Budweisert. Szakadni lehet a röhögéstől ?
triacus
2023-06-01 at 11:30
@Netta:
“Mi lesz Moby Dick-kel, a fehér bálnával?”
Mi lenne? Ő egy bálna, ráadásul nem épp pozitív szerepben – szimbolizálhatja a fehér, rendszerszinten elnyomó, fehér felsőbbrendűséget, aki/ami ellen “harcolni kell”.
“Michel Jacksont is betiltják, aki kifehéríttette a bőrét?”
Michael és vitiligo-ja, pigmenthiánya (illetve szisztémás lupus erythematosus-a, autoimmun betegsége) volt, 1986-ban diagnosztizálták nála.
“Mi lesz Hófehérkéből? Hósötétke?”
1943-ban volt egy Coal Black and de Sebben Dwarfs című Hófehérke-paródia csupa fekete szereplővel. 😉
A Disney 2024-es, élőszereplős Hófehérke feldolgozásában Hófehérke szerepét Rachel Anne Zegler fogja betölteni, aki latinó.
De egyébként a szuahéli folklórban van egy mese (“A legszebb nő a világon”), mely szerint a szultánnak és a nejének van egy gyönyörű szép lánya, Amina. Egy nap a lány anyja megkérdi a Naptól és a Holdtól, hogy ki a legszebb a világon, mire az égitestek azt felelik, hogy Amina az. A lány végül megszökik otthonról, és dzsinnekkel él együtt:
https://www.jstor.org/stable/1256392
Matu
2023-06-01 at 10:37
Egy megoldás van: nem megvenni! Szívesen megnézek egy afrikai történetet fekete szereplőkkel, de nem vágyom arra, hogy a fehér kultúra és történelem szereplőit átszínezzék. Shaka Zulut sem játszhatja fehér nő, ha egyszer fekete férfi volt…vagy igen?
Netta
2023-06-01 at 06:30
Mi lesz Moby Dick-kel, a fehér bálnával?
Michel Jacksont is betiltják, aki kifehéríttette a bőrét?
Mi lesz Hófehérkéből? Hósötétke?
triacus
2023-06-01 at 02:20
@Naprózsa:
“Nem Amerikában, nem Afrikában vannak égigérő mesekastélyok, meg csipkerózsán átvágó lovagok, ezek mind-mind a mi múltunk környezete, vagyis mind a hőseink, mind a környezetük, mind a sztori fehér, európai származású, vagyis senkinek nincs joga meghamisítani.”
Andersen Kis hableánya megtalálható más-más népek kultúráiban is, igaz kissé más “köntösben”.
Például ott van Yemaja és Mami Wata Afrikából, Benzaiten vagy Benten Japánból, Iara vagy Uiara Brazíliából.
De példának okáért 1904-ben Andrew Lang kiadott egy “barna” tündérkönyvet:
https://www.gutenberg.org/files/31201/31201-h/31201-h.htm
amiben amerikai indiánoktól, ausztrál busmanoktól és afrikai szotóktól, valamint Perzsiából, Lappföldről, Brazíliából és Indiából származó mesék voltak – némelyike eléggé hasonló, mint a mi európai történeteink. Szóval lehetne válogatni, ha alternatív, más kultúrájú/”rasszú” meséket szeretnének filmre vinni.
Naprózsa
2023-05-31 at 22:01
Nagyon egyszerű a megoldás: Minden ilyen hamisító céget de nagyos sok manyra be kell perelni hitelrontásért és hamisításért.
A szerző nevében, a megcsalt néző nevében és rasszizmusért vagy akár plágiumért!
Ha néger Hófehérkét, Boleyn Annát, Hableányt akarsz, akkor írj, készíts, te patkánybanda, új mesét! És csak néger írót fogadunk el, mert a mi, fehérek klasszikus alkotásait – mint ahogy a mocskos rasszáruló “liberálisok” hazudják – kulturális rasszizmusnak és kulturális terrornak – akkor ez bizony fordítva is működik.
A mi kultúránk írói akár holtak már régen vagy a népmeséink nem becsteleníthetők meg a műveik meghamisításával. Nem Amerikában, nem Afrikában vannak égigérő mesekastélyok, meg csipkerózsán átvágó lovagok, ezek mind-mind a mi múltunk környezete, vagyis mind a hőseink, mind a környezetük, mind a sztori fehér, európai származású, vagyis senkinek nincs joga meghamisítani.
Ha fekete hableány kell, akkor az éljen Afrikában és a barátai, ellenségei is az ottani állatvilág és épített világ legyen egy a mienktől eltérő új sztorival és nem a mienket idéző megtévesztő címmel.
Mert ha nem állnak le a fehér ember megalázásával, akkor nem engedjük használni, vagy komoly felárat kell fizetni minden más rassznak a mi találmányainkért is, ugyanis ezt eddig ingyen, embertársi mivoltjukból adtuk ingyen.
De ha mi fehérek nem számítunk embertársnak szerzői jogainkkal, akkor aztán a fekete “hableány” a mi találmányaink nélkül mehet vissza nagyjából az őskorba, a hazug és aljas filmgyártók pedig fizessenek plágium kártérítést a sztoriért, és csak a fekete nézők nézhetik e förmedvényeket, és meglátjuk, hogy ilyen áron is megéri-e bennünket frocclizni !
gb
2023-05-31 at 21:17
Amikor azon megy egy vita, hogy egy fiktív karakter lehet-e fekete bőrű a filmben, vagy sem, akkor mindig előveszem az eredeti művet, és összegyűjtöm azokat a hivatkozásokat, amelyek a fiktív karakter bőrszínéről szólhatnak. Lássuk a kis hablányt:
“Arca olyan finom és tiszta, mint a gyönge rózsaszirom, szeme kék, mint a tenger mélye, de lába neki sem volt, akár a többinek: halfarokban végződött a teste.”
-> Az arc leírásából már sejteni lehet, hogy a kis hablány fehér bőrű (legalább is a finom, tiszta arcot ritkán szokták feketékre mondani, de a gyönge rózaszírom – elég meggyőző), no meg a feketék között nem sok kék szemű létezik.
“- Azt se bánom – felelte a kis hableány, s fehér lett az arca, mint a gyolcs.”
-> No Comment.
“A kis hableány beleburkolózott hosszú, selymes hajába, mert nem volt egyebe, amivel elfödje testét.”
-> Bár a feketék között is vannak olyan nők, akiknek hosszú, selymes haja van, de elég ritka az ilyen.
=> Az író leírása alapján – ha csak a meséjében nem inverzen írta meg a színeket –, a kis hablány csakis fehér bőrű lehetett.
……….
Ha már itt tartunk, nézzük meg Hermione-t az eredeti eredeti Harry Potter regényekből:
” Ezúttal egy bozontos, barna hajú, lapátfogú lány is volt vele, aki vadonatúj roxfortos talárt viselt.”
-> A barna haj meglehetősen ritka a feketéknél.
Gondoltam, hogy megnézem a Harry Potter regényeket is Hermione miatt, de mivel ott maga az író mondta, hogy neki mindegy, milyen bőrű Hermione — és emlékeim alapján a regényekben csak annyi állt róla, hogy sűrű, barna haja és lapát fogai voltak –, egy kicsit sem érdekel, hogy fehér vagy fekete.
na4
2023-05-31 at 16:53
Megnyugtatok mindenkit, totál bukás ez a woke bullshit, bárki is csinálja. Budweiser, Netflix, Maybelline, Disney, stb. Milliárd $-os bukások, és közben gurulnak a fejek. Bekaphatják.
Hajdúvitéz
2023-05-31 at 15:50
Már alig várom a fekete, leszbikus, 150 kilós, női 007-es ügynököt.
Nevem Jennifer, Jennifer Bond!
És rázva – nem keverve!!
(A néző meg szájba verve!) :)))))))))))))))))))))))))))))))))))