"Ilyenkor tényleg rajtad áll vagy bukik az egész" – Interjú Mészáros Bélával

Mától vetítik a mozik Orosz Dénes új vígjátékát, a Seveledet. A film férfi főszereplője a Mintaapák című sorozatból is ismert Mészáros Béla, akivel többek között arról beszélgettünk, elégedett-e magával élete első filmes főszerepében, de a Katona József Színház társulatának tagja azt is elmondta, milyen kihívások elé állítja egy napi sorozat.

MÉNES MÁRTA - 061.hu

Ez az első nagy filmes főszereped. Mennyire volt nehéz felvenni a ritmust, ami egy ilyen forgatással jár?
A BÚÉK című filmnél már volt részem hasonlóban, de tény, hogy itt végig forgattam a 39 napot, igaz, volt két nap, amikor csak egy-két órát. Volt egy pont, a huszonvalahanyadik nap környékén, amikor azt éreztem, kész vagyok, elfáradtam. Ilyenkor azért újra kell indítani a programot magamban. De közben annyi jó dolog történt, rengeteget nevettünk a forgatás alatt. Az pedig, hogy főszerepet játszhattam, külön nagy öröm volt számomra. Ez azért nagyobb felelősség, ilyenkor tényleg rajtad áll vagy bukik az egész. Persze, ez egy sok összetevős folyamat, sok múlik a rendezésen, a vágáson, akár a zenén is, de azért volt egy para bennem... Pedig nem vagyok parázós típus. Úgy voltam vele, biztos nem leszek annyira rossz, aztán majd meglátjuk. Fel vagyok rá készülve, hogy sok embernek nem tetszik majd.

Megnézted már?
Láttam egy hete Rékával (Tenki Réka – a szerk.) és Julival (Básti Juli – a szerk.), és megnéztem tegnap a stábvetítésen is. Az első alkalommal nem nagyon tudtam másra figyelni, csak magamra, másodjára már sikerült egészben látni az egészet. Tök jó volt, élveztem.

Megnyugodtál?
Maximalista vagyok, egy-két helyen azért változtatnék a játékomon. Jó pár helyen...(nevet). De azért volt, hogy meg voltam elégedve magammal.

Filmkritikust alakítasz a filmben, kihagyhatatlan kérdés, hogy mit üzensz a szőrszálhasogató filmkritikusoknak?
Azt, hogy csak így tovább. Nem gondolom egyébként, hogy szőrszálhasogatók lennének. Sok kritikusnak adok a véleményére, de annyira nem olvasok kritikákat, előbb-utóbb úgyis eljutnak hozzám. A színikritika megint más műfaj is, de azokat is jól viselem. Hogy mit üzenek nekik? Azt, hogy építő jellegű kritikákkal bombázzanak. Sokszor azt érzem, a kritika nem is a kritizálandóról, hanem a kritikusról szól... Hogy annyira kiteljesedik benne a szerző, hogy róla szól az egész...

A színház mennyire rugalmas, amikor ilyen munkákat vállalsz? Pláne most, hogy egy napi sorozatban, a Mintaapákban is szerepelsz.
A Katona ebből a szempontból nagyon rugalmas, hál' Isten. Tényleg nagyon odafigyelnek, bármilyen forgatás van, „kiengednek”.

Olyan volt, hogy reggel forgattál, és este játszottál?
Igen, az durva volt... Főleg a BÚÉK alatt volt ilyen, és nemrég forgattuk le a Pesti balhét Lóth Balázzsal, ami azt hiszem, jövőre kerül a mozikba. Ott voltak olyan napok, amikor egész nap forgattam, este meg játszani kellett.

Ez nem csak fizikailag lehet megterhelő... Könnyen átkattintod magad a filmes üzemmódból a színháziba?
Előfordult, hogy este a színházban olyan szöveget mondtam, ami a filmben volt. Tudtam, hogy valamilyen vacsoráról van szó, elkezdtem mondani, és akkor esett le, hogy az nem is itt van. A többiek csak néztek, aztán egyszer csak kapcsolt az agyam, és beugrott a jó szöveg. De azt, hogy egy ilyen erőltetett menethez hogyan lehet jól alkalmazkodni, már a főiskolán megtanították.

A Mintaapákkal egy új műfajba kóstoltál bele. Hogy megy a napi sorozatozás?
Ennél a műfajnál a szövegtanulás jelenti az igazi kihívást. Nagy szerencse, hogy változtathatok, alakíthatok én is a szövegen, de általában hétről hétre 40-50 oldalt meg kell tanulni. Valamikor tényleg az van, hogy ott állok a forgatáson, hang forog, kamera forog, rápillantok a szövegre, és már indul is a felvétel.

Az elmúlt években több magyar, jobbára történelmi ihletésű film ért el nemzetközi sikereket. Szerinted a könnyedebb műfajokban mennyire vagyunk erősek?
Nemzetközi szinten ez a műfaj sosem volt versenyben... Mondhatnám, hogy az ilyen filmek műfajuknál fogva nem tudnak olyan mélyre menni, mint mondjuk egy történelmi témát feldolgozó film. De ez nem igaz ebben a formában – gondoljunk csak az Igazából szerelem egyik jelenetére, ahol Emma Thompson rájön, hogy a férje a megcsalja. Kibontja a karácsonyi ajándékot, de nem az van benne, amire számít, és elvonul egy másik szobába. Az egy olyan kép, hogy belefájdul a szívem, miközben alapvetően egy vígjátékról van szó. Visszatérve a kérdésedre, most láttam a Drakulics elvtársat, ami nagyon tetszett, Nagy Ervin nagyon jó benne, de imádtam a Brazilokat, és szerintem a Kojot is elképesztő jó film. Szerintem vígjáték és dráma műfajban is készültek nagyon erős magyar filmek a közelmúltban.

A mérleg nyelve most egyértelműen a film felé billent. Úgy érezted, sok a színház, váltanod kell?
Amikor fölhívtak a Mintaapákkal kapcsolatban, nagyon elgondolkodtam, hogy elvállaljam-e. A nővérem véleményét is kikértem, aki megerősített engem: tizenhat éve vagyok a színházban, minden évben próbáltam két-három darabot, jó lesz kicsit fellélegezni. Tök jó és más érzés most bemenni a színházba. Imádok próbálni, a színházat soha nem hagynám ott, de azért jó ez a kis kitérő.

Milyen munkákra készülsz?
Színházi most nem lesz, Máté Gábor (a Katona József Színház igazgatója – a szerk.) nagyon jófej volt, megengedte, hogy egy évre eljöjjek. A darabokat, amikben benne vagyok, természetesen játszom, de újat már nem próbálok. Ami várható, a már említett Pesti balhé, és nyáron befejezzük Máté Gáborral az AlkalMáté Trupp-ot (Máté Gábor egykori színészosztályának tagjai minden évben színpadra állítanak egy előadást egymásról – a szerk.), már csak Jordán Adél van hátra. Aztán jön a pihenés. De ez nehéz, mert ha elhívnak forgatni, akkor nem biztos, hogy nemet mondok. Meglátjuk.

Fotók: Horváth Péter Gyula