Az MSZMP – és „utódpártja”, az MSZP – úgy szalámizta le a rendszerváltáskor az útjában álló szociáldemokrata pártot, mint Rákosiék 1945 és ’48 között az FKGP-t és a többi politikai ellenfelüket. A manőver azonban csak ideig-óráig járhatott sikerrel: árulásuk a vesztüket okozta. Hiába próbálják ugyanis a rendszerváltás óta bizonygatni, hogy ők egy, a kisemberek problémáira érzékeny, szociáldemokrata párt, mára többszörösen lelepleződtek. Amikor Gyurcsány, Bajnai, Kapolyi és a többiek kimutatták a foguk fehérjét és előjött valódi énjük, akkor mindenki számára világossá vált az, amit a rendszerváltás utáni években csak kevesen tudtak: a magyar baloldal valójában a gátlástalan neoliberalizmust képviseli. A probléma csak az, hogy a történelem süllyesztőjében lassan elmerülő MSZP-nek sikerült megakadályoznia, hogy egy valódi, nemzeti szociáldemokrata párt jöhessen létre Magyarországon.
Tegnap kommunista, ma neoliberális
A magyarországi rendszerváltás egyik, máig bicskanyitogató mozzanata volt, hogy a tegnap kommunista káderei az első szabad választások után már nyíltan hangoztatták, hogy ők bizony neoliberálisok, és Magyarországnak is erre az útra kell lépnie, ha a Nyugat teljes jogú tagja szeretne lenni. Azóta sem értem, hogy Kovács László elvtársat miért nem törölte képen valaki, amikor felállt az egyik első parlamenti ülésen és szemrebbenés nélkül azt hányta Antall József szemére, hogy szerinte az MDF-nek határozott lépéseket kell tennie Magyarország NATO-csatlakozása felé. Micsoda farizeuskodás, micsoda képmutatás! Sajnos következmények nélkül megtehették, mert a győztes MDF az eufóriában nem tartotta fontosnak, hogy lépten-nyomon lerántsa a leplet ezekről a hazudozásokról, az ország népének zöme pedig mit sem sejtve lépett át a demokráciába.
Petrasovits Anna, aki a romjaiból megpróbálta újjáépíteni a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot, így emlékszik vissza az MSZMP éppen köpönyeget váltó fiatal üdvöskéire:
Ezek nagyon jól pallérozott, okos gyerekek voltak, kaptak sokféle ösztöndíjat ide, oda, amoda, befolyásos családok befolyásos gyerekeként elmentek szépen, és nosza, az addig kommunista anyatejjel felhizlalt gyerekek lám-lám, egy-két év leforgása alatt a neoliberalizmus zászlóvívőivé váltak.
Amennyiben az első szabad választásokon a Petrasovits-féle MSZDP jól szerepelt volna és bekerül a parlamentbe, akkor Horn Gyuláék amolyan Cippola módjára végrehajtott mutatványa nehezebben sikerült volna. Nem biztos, hogy elhitték volna a magyarok, hogy az MSZP az egyetlen baloldali megoldás. Elválhatott volna a konkoly a búzától. Ezért kellett az MSZDP-t kivégezni, még mielőtt galibát okoztak volna az elvtársaknak.
Egy megosztott párt, avagy kísértett a múlt…
Az MSZDP, mint történelmi párt 1989-ben alakult újra. Az MSZP rögtön támadásba lendült, hogy ellehetetlenítse Petrasovitsékat, akik egy modern, nemzeti színezetű szocdem pártot akartak létrehozni. A külső támadások nemcsak az MSZP részéről érkeztek; volt egy olyan szimpatizánsi kör is, amelybe az idősebb, kommunista érzelmű emigránsok tartoztak. Ők szorgalmazták az MSZP-vel való fúziót. Ismert figurája ennek a körnek az a Paul Lendvai író, aki ma is mindent elkövet annak érdekében, hogy lejárassa Magyarországot és kormányát. A „derék” Lendvai minden lehetséges fórumon hangoztatja, hogy milyen kibírhatatlan fasizmus tombol Magyarországon. Az MSZDP-t belső erők is bomlasztották. Helyet követeltek maguknak a pártban ugyanis azok, akik 1948-ben egyetértettek azzal, hogy a szociáldemokratáknak Szakasits Árpád vezetésével be kell olvadnia a Rákosi-féle kommunista pártba. Nyilván ők is a nagy átváltozást végrehajtó szocialistákkal tartottak volna. Ugyanígy képzelték el a jövőt az ifjú szakszervezetisek is, akiket az MSZP ejtőernyőzött be az MSZDP-be, hogy bomlasszanak.
Végül pedig ott voltak azok, jó sokan, akik megjárták Rákosi és Kádár börtöneit. Az volt a bűnük, hogy 1948-ban elutasították a kommunistákkal való egyesülést. Ők és leszármazottaik kommunistaellenes vonalat vittek, a komcsi aknamunka ellenére az ő támogatásukkal választották Petrasovits Annát az MSZDP elnökévé 1989 novemberében. A fiatal, politikában tapasztalatlan elnök asszony egy, a dolgozók és a magyar vállalkozók érdekeit egyszerre képviselő, a transznacionális tőke túlhatalma ellen fellépő európai szocdem pártot szeretett volna létrehozni. Kétségtelen tény, hogy az MSZDP bukásában az is szerepet játszott, hogy a magyar társadalom 1989-90-ben politikailag még nem volt eléggé érett arra, hogy megértse, mit is képvisel egy modern szociáldemokrata párt. Akkortájt még az antikommunista kontra kommunista, illetve jobb-bal felosztás működött. Tény az is, hogy a Petrasovits-féle kör sem volt eléggé professzionális ahhoz, hogy üzenetét képes legyen eljuttatni a választókhoz. Ennek ellenére félelmetes az az agresszivitás, ahogyan a magát épp átcímkéző MSZP leszámolt a rendszerváltás utáni pozícióját veszélyeztető politikai vetélytársával.
AZ MSZP torokra ment…
A ’80-as években az egyetemen közgazdaságtant tanító, párttagsággal soha nem rendelkező Petrasovits Anna közvetlen közelről élte végig az MSZMP-MSZP irányába megnyilvánuló zsigeri gyűlöletét és pártja szétverését. Az MSZDP történetét feldolgozó Orosz Tímea politológusnak adott interjújában a szociáldemokraták egykori elnöke lerántja a leplet a szocik módszereiről:
Volt olyan szakasza az életünknek, amikor Gaskó István naponta bejött az irodámba és azt mondta, ha ezt és ezt nem teszed meg, megüzente a Horn Gyula, hogy minden nap a bíróságra fogsz járni. És valóban ezt követően előfordult, hogy hetente háromszor voltam a Magyar Köztársaság valamelyik bíróságán és néztem az új magyar címert a falon, hogy uramisten, ez egyszerűen nem lehet igaz, hogy éppen én állok itt ez előtt a címer előtt. Mi ez, mi zajlik itt? Mi folyik ebben az országban?
Petrasovits Anna nem képviselhette pártját a békés átmenetet biztosító Nemzeti Kerekasztal (NEK) tárgyalásokon; az ülésekre másokat hívtak meg a szociáldemokratáktól. Petrasovits szerint ezek a delegáltak minősíthetetlen módon viselkedtek, destruktív hozzáállásuk miatt a szociáldemokrata pártot végül kizárták a kerekasztal-tárgyalásokról. Emiatt is csökkentek az MSZDP esélyei az 1990 tavaszán esedékes választásokon.
Többek között ez a Gaskó István vett részt a tárgyalásokon szociáldemokrata színekben. Baranyai és Gaskó voltak tehát elsősorban ott, ők veszekedtek, ők csináltak olyan méltatlan cirkuszokat, amelyek végül a párt kizárásához vezettek. A kérdés tehát az marad, hogy miért és milyen háttérrel csinálták? Hiszen tudták, hogy a Nemzeti Kerekasztalból való kizárásnak lavinaszerű hatása lesz a szociáldemokrata pártra nézve.
Az MSZDP szisztematikus kicsinálása 1990 januárjától pörgött föl igazán.
Hornék mindenáron el akarták érni, hogy a szocdemeket kizárják a Szocialista Internacionáléból és helyette az MSZP kerüljön be a nemzetközi szervezetbe. Amikor ezt a Petrasovits-féle szárnynak első körben sikerült megakadályoznia, Hornék „őrjöngtek”. Orosz Tímea, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet szakértője szerint titkosszolgálati módszereket vetettek be a párt szétveréséhez:
A szociáldemokraták közé ügynökök épültek be, akik a párt ülésein balhéztak, obstruáltak, egyszóval lehetetlenné tették, hogy a legálisan megválasztott elnök vezetésével a párt normálisan végezhesse a tevékenységét, felkészülhessen a választásokra. Többször előfordult, hogy a párt MSZP-hez húzó szárnya kivonult az ülésekről, megakadályozva ezzel a határozathozatalt. Megtörtént az is, hogy feltörték az egyik pártvezető autóját és ellopták a pártdokumentumokat. A tettesek kiléte azóta is ismeretlen. Az MSZP-ben később nagy karriert befutó, milliárdos vállalkozó, Kapolyi László egy alkalommal fizikai erőszakot alkalmazva tört be a párt ülésére.
A módszer nem változik…
A szocialisták nem tudtak belenyugodni, hogy nyugati kapcsolataikat latba vetve sem sikerült ekkor még kigolyózniuk az MSZDP-t a Szocialista Internacionáléból, ahol ebben az időben egy bolsevik gyökerű pártot még nem szívesen fogadtak. Az MSZP azonban elérte, hogy egy „független” bizottság, amelyet a bolgár szociáldemokrata párt prominensei vezettek, vizsgálatot tartson az MSZDP Dohány utcai székházában. Az eredmény egy aljas, hazug lejárató kampány lett. A „vizsgálat” kimutatta, hogy a Petrasovits Anna vezette MSZDP egy idegengyűlölő, rasszista, antiszemita párt. Természetesen a magyar sajtó MSZMP-s emlőkön felnőtt munkatársai gombnyomásra kürtölték világgá a hírt. A pártba beépült MSZP-sek ekkor kitalálták, hogy a vádak ellensúlyozására létre kell hozni egy cigány szociáldemokrata pártot.
Petrasovits Anna ezt a leszámolás utolsó, egyben legalantasabb lépéseként élte meg:
Elképesztő dolog volt, amit ellenünk elkövettek! És ezt bizony nem a cigányok találták ki, ebben teljesen biztos vagyok, mint ahogy azt sem, hogy – akkor régen nem voltam már a pártban – megfelelő beépített elvtársak átjátszották a székházat és politikai megalázásképpen egy cigány szociáldemokrata párt székelt ott, most pedig a cigányönkormányzaté.
Az MSZMP – és „utódpártja”, az MSZP – úgy szalámizta le a rendszerváltáskor az útjában álló szociáldemokrata pártot, mint Rákosiék 1945 és ’48 között az FKGP-t és a többi politikai ellenfelüket. A manőver azonban csak ideig-óráig járhatott sikerrel: árulásuk a vesztüket okozta. Hiába próbálják ugyanis a rendszerváltás óta bizonygatni, hogy ők egy, a kisemberek problémáira érzékeny, szociáldemokrata párt, mára többszörösen lelepleződtek. Amikor Gyurcsány, Bajnai, Kapolyi és a többiek kimutatták a foguk fehérjét, előjött valódi énjük, akkor mindenki számára világossá vált az, amit az 1990 utáni években csak kevesen tudtak: a magyar baloldal valójában a gátlástalan neoliberalizmust képviseli. A probléma csak az, hogy a történelem süllyesztőjében lassan elmerülő MSZP-nek sikerült megakadályoznia, hogy egy valódi szociáldemokrata párt létrejöhessen Magyarországon.
Vezető kép: MTI/Kovács Attila
Szedlacsek
2019-10-09 at 07:05
A szocdemek is komcsik voltak. Mit csodálkozunk. Petrasovics is ugyanannak az alomnak volt a kölyke, akik miután mindenkit kinyírtak, egymás torkának estek.
Magyarországnak soha nem kellett a bal.
Még ha a pártvezérelt sajtó mindig is ezt hazudta.
Hesslerezredes
2019-09-09 at 10:11
Én ott voltam. Képviseltem az MSZDP-t az ellenzéki kerekasztal tárgyalások gazdasági szekciójában. Minden rendben ment, majd egy napon a semmiből megjelent pár figura és közölték, hogy ők a képviselők MSZDP-színekben. Üvöltött-ordított róluk, hogy MSZP-s provokátorok, de a többi ellenzéki párt a ‘splendid isolation’ politikáját választotta: döntsék el a szocdemek, hogy kik jogosultak a képviseletükre (nem mintha az ő képviseletük oly nagyon legitim lett volna…). Nyilván közrejátszott ebben az is, hogy egyik ellenzéki társaságnak – ide értve a Fideszt is!, sajnos – nem hiányzott egy olyan húzónevű párt, amellyel a várhatóan megszerezhető, megszerzésre kerülő hatalmon osztozkodni kell majd. Én ekkor otthagytam az egészet. Amikor az utolsó – mármint nekem utolsó – ülésről egy, akkor az szdsz-t képviselő, közgazdász sráccal villamosoztunk hazafelé, és beszélgettünk, ő azt mondta, hogy semmi értelme a részvételünknek: itt már minden le van osztva 20 évre előre, mindenki meg-, és kiegyezett egymással, ebbe nekünk semmi szerepünk és beleszólásunk sem lehet, később megtudtam, hogy ő is kiszállt.
Hesslerezredes
2019-09-09 at 10:20
Egyébként a cikkben írtak igazak, Ruttner György kimaradt a történésekből, habár már én sem emlékszem, hogy ő a 90-es választások előtt, vagy után került-e az MSZDP élére? Ruttner sem volt ügynök, az ő orvos édesapját is meghurcolta a kommunizmus. Kapolyi pedig később szó szerint kilóra megvette az MSZDP-t: az ott még meglévő igazi, régi, a szocializmus alatt megnyomorított, partvonalra szorított szocdem nyugdíjasoknak járadékot biztosítva gondoskodott arról, hogy soha, egy pillanatra se tudjon többé feltámadni ez a párt, amíg az MSZP hatalmon volt. Én ezután jutottam el oda, hogy csakis a nemzet, egyedül a nemzet és mindenekelőtt a nemzet a fontos, semmi más nem számít és semmi más nem igaz!
L
2019-09-09 at 09:05
Emlékszem azokra az évekre. Anyukám nagy szimpátiával viseltetett irántuk, hiszen évtizedeken keresztül azt hallottuk, hogy milyen jó dolog a baloldaliság. Brutális módon járatták le őket a büdös kommunisták.
Azonban azóta sokat olvastam a történelemről, és tudom,hogy a szocdemek 1919-ben a komcsik ügynökei voltak, vezetőik 2/3-a zsidó volt 1919 előtt is. Ők majdnem ugyanolyan kommunisták voltak, mint az igazi komcsik, még azokban az időkben, mikor a komcsik nem befolyásolták őket titkosszolgálati eszközökkel. A bal oldal ezt jelenti, hogy másoktól szeretne elvenni, és odaadni azt a “szegényebbeknek”. Most már tudom, hogy már maga az ötlet is baromság. Kell a francnak “igazi” baloldaliság.
Szedlacsek
2019-10-09 at 07:08
Igen! Igaz.
Theo
2019-09-08 at 00:10
Az altalanos es kozepiskolai tankonyvekbe kell ezeket beleirni.
Kulonben csak mi tudjuk meg, hogy mi hogyan tortent valojaban.
Nonvideor
2019-09-08 at 04:27
Vagy mi se.
Ma sem kapsz meg minden információt a 45 utáni, sőt a 90 utáni időszakból (sem). A történeti hivataltól sem.
odu
2019-09-07 at 19:37
Sok ilyen cikk kéne, elmondani az ifjaknak a komszoclib valódi mivoltát nehogy a vörös villamos ismét berobogjon.
Benedek Károly
2019-09-07 at 19:47
Olvassák? Ha igen, hányan?
Gondolod?
Itt nem elég. mi mindent tudunk, mindenre emlékszünk.
A fiatalok közé ki kell menni és minden lehetőséget megragadni,
hogy felvilágosítsuk őket.
Benedek Károly
2019-09-07 at 19:55
1967-ben voltam általános iskolás, felső tagozatos.
Akkor ünnepelték a NOSZF (a nagy októberi a szocialista forradalom)
50. évfordulóját. A fenefenét sem érdekelte, de az iskolai ünnepségen való részvétel kötelező volt. Auróra, meg mifene, versek meg kórus.
…
Ugye van fogalmad arról, hogy az körülbelül olyan időtávolságnak tűnt, mintha
akár 100 évvel azelőtt történt volna?
…
Így van ez 1989 után született gyerekeknél is. Ha otthon nem kapta meg a megfelelő impulzusokat, akkor aligha találkozik a valós történtekkel, s ha igen, hiszi-e, érdekli-e.
…
De 1956 más volt. Azok is, akik akkor, vagy néhány évvel előtte születtek,
akár ha a szüleik párttagok voltak, akkor is nagy esély volt arra, hogy úgy 15-16 éves korára megvilágosodott.
Ennek komoly társadalmi oka volt. De hosszú. Majd máskor.
Hesslerezredes
2019-09-09 at 16:11
Igen tanítani kellene a történéseket, mert aki nem tudja a történelmet, az arra van ítélve, hogy vele/rajta megismétlődjenek azok, amik a felmenőivel történtek (a rossz dolgok is – főleg azok! – természetesen). A Momentum létrejötte is erre a példa: a fiatalok egy része nem tudja, hogy a mai kormányzás annak az egyenes következménye, hogy volt egy baloldali-liberális kormányzás, ami 1789-ből, 1919-ből és 1949-ből ered és hazavágta az országot totálisan. Akció-reakció a történelem menete. Ha van valami, amiért a Fidesz-kormányt kritizálni lehet, akkor az az, hogy sok kérdésben túlságosan puha, túl megalkuvó, de semmiképpen sem az országvédelmi kérdésekben, mint alapkérdésben.
Nézzük_magát_a_dolgot
2019-09-07 at 18:57
Emlékszem, a szocdemek főalakja Petrasovits Anna volt, egy rendkívül előnyös megjelenésű, dekoratív hölgy, igazi magyar szépség volt akkoriban. Persze ezt nem mindig előny a politikában, lásd rondánál rondább nők futnak be karriert, talán mert rájuk nem irigykedik az átlag hölgykoszorú.
Nézzük_magát_a_dolgot
2019-09-07 at 19:07
Bocsánatot kérek az általánosításért, természetesen kis hazánkban szép számmal vannak a kormányoldalon nagyon előnyös megjelenésű hölgyek, akik kiváló politikusok!
gyomor kell ezekhez!
2019-09-07 at 18:43
Komcsik: csak BŰNÜK volt.
KI tudja, melyik ezek közül a fő gaztett?
Gyomorforgató kapolyi, pufajkás, nyers.
Ne hozzák le a pofájukat képen, mert HÁNYINGEREM van!
Sajnos dobrev, donátha stb. folytatják a gyalázatot…
alhonvéd
2019-09-07 at 16:11
módszer nem változik…
A szocialisták nem tudtak belenyugodni, hogy nyugati kapcsolataikat latba vetve sem sikerült ekkor még kigolyózniuk az MSZDP-t a Szocialista Internacionáléból, ahol ebben az időben egy bolsevik gyökerű pártot még nem szívesen fogadtak. Az MSZP azonban elérte, hogy egy „független” bizottság, amelyet a bolgár szociáldemokrata párt prominensei vezettek, vizsgálatot tartson az MSZDP Dohány utcai székházában. Az eredmény egy aljas, hazug lejárató kampány lett. A „vizsgálat” kimutatta, hogy a Petrasovits Anna vezette MSZDP egy idegengyűlölő, rasszista, antiszemita párt. Természetesen a magyar sajtó MSZMP-s emlőkön felnőtt munkatársai gombnyomásra kürtölték világgá a hírt. A pártba beépült MSZP-sek ekkor kitalálták, hogy a vádak ellensúlyozására létre kell hozni egy cigány szociáldemokrata pártot.
Benedek Károly
2019-09-07 at 15:12
Az utolsó pillanatban alakult meg.
VAM
2019-09-07 at 14:19
Tényleg nem riasztotta el őket semmi, hogy szétverjék a Petrasovits féle pártot. Az akkori kapus két gyönyörű dobermannal védte éjszaka a székházat, ennek ellenére volt ott szilveszterkor kézigránátos támadás, a fiókokba Szálasi-féle szórólap becsempészése és hasonlók.
Egy jó nevű, itt született, de román származású újságíró, aki nagyon dörgölőzött, egy-egy megbeszélés után a Keleti pályaudvaron adta le a hallottakat román kollégájának… Azért nem írom le a nevét, mert már nem él, de halottról ugyebár az igazat illik írni.
Nonvideor
2019-09-08 at 04:23
Akkor nevezd meg!
Mit takargatod?!
Hesslerezredes
2019-09-09 at 15:03
Fentebb a f.a.s.z.bukkos Dézsy Zoltánnak: tévedsz – az MSZP jogutódja az MSZMP-nek. Mert az MSZP vitte az egész mszmp-pártvagyont. A tőkét (mármint a marxi tőkét) meg meghagyták a szerencsétlen Thürmeréknek. Örökölni nem lehet kimazsolázva: vagyon és terhek egységet képeznek.
nilson
2019-09-07 at 12:43
Igen a kommunistak Rakosi es Apro – az akkori szocdem partiakat ejszaka folyaman
otthonaikbol elvittek.
Emlekszem ra több ismeröseinket, osztalytarsaim apjat deportaltal, akik nem tertek
vissza. Valoszinülek megöltek öket.
Es ezek utodi akarnak most is uralkodni, visszahozni azokat a borzalmas idöket.