4,8 millió forintos kártérítésre ítélték a PestiSrácok.hu-t, mert következtetéseket vontunk le Majtényi állambiztonsági aktáiból
Eddigi történetünket tekintve rekordösszegű kártérítést rótt ki a PestiSrácok.hu-ra a Fővárosi Törvényszék sokat kritizált bírája, Bérczes Renáta a Majtényi László maoista, szélsőbaloldali múltját és állambiztonsági aktáit taglaló cikksorozatunk miatt. A nem jogerős, elképesztő indokolással ellátott döntés szerint 4,8 millió forintot és a perköltséget kell megfizetnünk a baloldal 2017-es államfőjelöltjének, a magyarországi Soros-hálózat egyik vezéralakjának, azaz Majtényi Lászlónak és feleségének, mert Mező Gábor A hálózat című rovatában olyan következtetéseket vont le a kommunista titkosszolgálat irataiból, amiket nem kellett volna. Ugyanez a bíró – számos vitatott ítélete mellett – egy ízben megállapította, hogy Majtényi harcostársának, a „fütyülős” Juhász Péternek joga van Rogán Antalt bűnözőnek nevezni, akkor is, ha ezt semmiféle bizonyíték nem támasztja alá. Nekünk tehát következtetnünk sem szabad, a liberálisok ellenben kedvükre hazudozhatnak is.
A bírónő indokolása szerint a rovat szerzője, Mező Gábor „hozzáköltött” a megismert állambiztonsági és belügyi iratokhoz. A perben Majtényiék mindent bevetettek, ismert történészek írtak számukra kedvező háttéranyagokat – köztük természetesen a jól ismert Ungváry Krisztián –, amelyekben próbálták hitelteleníteni, szétszedni a megjelent cikkeket. A „hozzáköltéses” indokolás önmagában érdekes, hiszen bár a Hálózat rovat cikkei állambiztonsági iratokon és egyéb dokumentumokon, például régi újságcikkeken alapulnak, természetesen nem ettől unikálisak, hanem az összefüggések, az esetleges hálózati kapcsolatok, a kommunista-posztkommunista rendszer sokszor szinte láthatatlan szövedékének bemutatása miatt. Tehát a „hozzáköltés”, helyesen a következtetések levonása a sorozat lényege.
A leginkább kifogásolt cikk sem önmagában volt fontos, hanem a sorozat részeként, amely bemutatta a hetvenes években az ELTE-n tanuló, baloldaliként, szélsőbaloldaliként induló, később zömmel liberálissá vált jogászcsoportot, akik aztán a rendszerváltoztatás meghatározó politikusai és szakemberei lettek. Magára Majtényi Lászlóra is azért „került sor”, mert az állambiztonsági jelentések tágabb értelemben ahhoz a maoista, szélsőbaloldali csoporthoz sorolták, amely leginkább Demszky Gábor révén ismert.
Maoista, lukácsista, újbaloldali?
Majtényi László több pontot kifogásolt, de elsősorban azért perelt, mert szerinte a cikk őt szélsőbaloldaliként tüntette fel.
Mint cikkeinkből emlékezetes, a belügy a hetvenes években azért figyelt fel a maoisták csoportjára, mert egyre agresszívabban, balról támadták a Kádár-rezsimet: Szamuely Tibort éltették és az '56-os szabadságharcosokkal, illetve a polgári ellenzékkel szemben sokkal keményebb megtorlást követeltek. Megjegyzendő: a legtöbben kirúgással, áthelyezéssel megúszták az eljárást, hiszen a kis szélsőbalos lázadók egytől egyig kommunista családból származtak. Eközben a diktatúra valódi, antikommunista ellenfelei lebukásuk esetén súlyos börtönbüntetésre, elmegyógyintézeti kényszerkezelésre és a családjuk teljes ellehetetlenítésére számíthattak a hetvenes–nyolcvanas években.
A bírósági meghallgatáson Majtényi külön leszögezte, hogy nem volt maoista vagy szélsőbaloldali, mert ő „ifjú-marxistákat” olvasott – amit sem ügyvédünk, ifj. Balsai István, sem a tanúként meghallgatott kutató-újságíró sem tudott értelmezni.
Álláspontunk szerint ráadásul senki nem nevezte őt „semminek”, egyszerűen idéztük azt az állambiztonsági jelentést, amely ehhez a csoporthoz sorolta. De magát a védekezést is nehezen tudjuk antikommunista szemmel analizálni: nehéz meglátni a különbséget egy „ifjú-marxista”, egy „lukácsista” vagy éppen egy „maoista” között. A hetvenes években maga a kommunista állambiztonság sem lehetett biztos az apró különbségekben, hiszen a cikkben idézett jelentésben ezt írták Báron György filmesztétáról:
Szélsőséges, anarchista nézeteket hangoztat. Barátai: Kőbányai János és Majtényi László, II. éves hallgatók, vele azonos politikai koncepciót képviselnek. Majtényi a márc. 21-i tüntetésről tudott, azzal egyetértett, Kőbányai Jánost viszont a helyszinen igazoltatta a rendőrség.
Vöröskokárdával a proletárdiktatúrára emlékezve
A maoisták (vagy nevezzük mostantól ifjú marxistáknak őket?) 1972. március 21-i tüntetése volt az a vöröskokárdás megemlékezés, amelyet Demszky Gáborék nem véletlenül időzítettek a proletár-diktatúra megszületésének a napjára (cikkünk itt).
Majtényi Lászlóékat az is zavarta, hogy a cikkben bemutattuk a családi hátterét – ez azért is volt fontos, mert Demszkyék esetében az állambiztonság a saját iratuk szerint óvatosságra intett a befolyásos vagy annak vélt apák és anyák miatt. Azt is megírtuk, hogy Majtényi László édesanyja az állambiztonságnak, illetve az ÁVH-nak dolgozott. Majtényiék ezt is kifogásolták. Ezzel kapcsolatban idéznénk a két ellentétes álláspontot.
„Derzsi Magdolna soha nem volt az államvédelem főhadnagya” – írták Majtényiék. Azt állították a személyiségi jogi perünk során:
Gépíróként, alkalmasint pedig takarítóként dolgozott, később polgári alkalmazottként a Rendőrtiszti Főiskolán taníthatott filozófiát. Nyugdíjazásának napján, mintegy jutalomból, a kedvezőbb nyugdíjszámítás érdekében nevezték ki a főiskolán főhadnaggyá.
Majtényiék szerint édesanyja főhadnagyozásával megsértettük a felperesek kegyeleti jogát, amit a bíróság el is fogadott, ezért is jár a 4,8 millós kártérítés.
Pedig a mama tényleg főhadnagy volt
Szerzőnk a bíróságnak megfogalmazott védekezésében megjegyezte:
Derzsi Magdolna állambiztonsági múltját a hölgy nyilvántartó kartonja <2.8.1. BM. Központi Fogyaték 8550.> alapján írtam meg. Egészen pontosan így fogalmaztam a cikk törzsanyagában: »ebben az irategyüttesben szerepel »Derzsi Magdolna (Uj Gézáné, Majtényi Jánosné)« főhadnagy«. A bevezetőben ez szerepel: »Majtényi László, akinek anyja az ÁVH, majd a BM hadnagya volt, titkos ügykezelő, idősebb korában pedig marxizmus-leninizmust oktatott a BM-ben. Majtényi nevelőapja a Honvédelmi Minisztérium kinevezett polgári alkalmazottja volt, apja pedig rendőrtiszt.«
A Majtényi-házaspár védekezését mindvégig csodálattal vegyes odaadással hallgató bírónőt hiába hagyta hidegen, de attól még tény: Derzsi Magdolna a hivatalos BM-jellemzése szerint is ÁVH-s volt. És önéletrajza szerint is (2.8.1. BM. Központi Fogyaték 8550., 23.):
Először a GRÜa, majd az ÁVH állományába kerültem, ahonnan alkalmazotti származásom miatt 1951. szeptemberében elbocsátottak.
Leszerelték és visszatért
Derzsi egy másik önéletrajzában ezt írta:
1947. szeptembertől a BM-ben teljesitettem szolgálatot, 1951. szeptemberig, amikor elbocsátottak. 1957 februárban jöttem vissza a BM-be. Közben az Országos Széchenyi Könyvtár személyzeti osztályán dolgoztam. Tehát 1947-51, 1957-től folyamatosan teljesitek BM szolgálatot. <2.8.1. BM. Központi Fogyaték 8550., 22. o.>
Személyzeti lapjára ezt írta erről az időszakról (ő töltötte ki):
1948-51 gépíró, Államvédelmi Hatóság helyszinelők, majd vizsgálat
Erre írták Majtényiék, hogy „gépíró”, illetve „takarítónő” volt, illetve később „filozófiát” tanított...
Juhász Péter simán bűnözőzhetett – az belefért
Nem érdektelen, hogy az ügyben egy olyan bíró döntött, akitől – sajnos – nem igazán várhattunk másfajta ítéletet. Az igazság az, hogy ezzel – bár nem ilyen arcpirítóan szélsőséges módon –, de még számolnunk is kellett. Bérczes Renáta ugyanis arról is ismert, hogy a Majtényi Lászlóhoz hasonlóan szintén ismert „ellenzéki” „politikus”, Juhász Péter is igen elégedett lehetett egy ítéletével. Pár éve az akkori Együtt alelnöke, Juhász Péter lebűnözőzte Rogán Antalt. A miniszter ezért személyiségi jog megsértése miatt indított ellene pert, de első fokon el is vesztette a Fővárosi Törvényszéken.
Bérczes Renáta bírónő volt az, aki szerint „Juhász kijelentései nem voltak öncélúak, nem a személyiség lejáratására irányult, hanem a Rogán által vezetett V. kerületi önkormányzat ingatlanértékesítési gyakorlatát bírálta, megengedhető, nem jogsértő módon”. Bérces Renáta azt mondta, a bíróság ítéletének üzenete, hogy „a szabad véleménynyilvánítás érdekében a politikusi személyiségjogokat kell korlátozni”.
Elképesztő: Bérczes bírónő a Majtényihez hasonlóan a Soros-hálózatnak dolgozó Juhász Péternek simán elnézte egy jobboldali miniszter lebűnözőzését és semmiféle bizonyítékot nem követelt az állítás alátámasztására. Eközben a jelek szerint, ha a hálózatot éri sérelem, Bérczes Renátánál nemhogy véleményt, de még következtetéseket sem lehet levonni egy közszereplőről, vagy annak ÁVH-s felmenőiről. (Mint ismert, Juhász Péter a Soros Alapítvány által pénzelt Együtt és Milla szervezetek vezetője volt, míg Majtényi László a Soros-hálózat egyik kulcsintézete, az Eötvös Intézet elnökeként a magyar politika aktív formálója.)
Kiadónk természetesen fellebbez az elsőfokú ítélet ellen.
