Pesti Srácok

A 14 millió forintos kritikus – Íme, a jobboldali „diktatúra” baloldali nyertese

A 14 millió forintos kritikus – Íme, a jobboldali „diktatúra” baloldali nyertese

„Most lett elég” – dörögte december eleji írásában Csáki Judit, a Magyar Narancstól is kikopott, jelenleg a Revizor című kritikai blogot főszerkesztő színikritikus. Hogy széles nyilvánosságot is kapjon az iromány, Csáki kebelbarátja, Alföldi Róbert osztotta meg a Facebookon. Maga a szöveg pedig a tőle megszokott, vérbő politikai dühöngés és gyalázkodás, továbbá mindenféle ellenzéki fájdalmak zavaros összehordása. Ami pedig igazán érdekessé teszi mindezt, hogy a balliberális színházi világot állítólag ellehetetlenítő magyar kormányzat jóval több pénzzel támogatta ezt az epeömlést (is), mint Soros György, pedig a spekuláns sem volt szűkmarkú.

– így kezdte Csáki a színházakért aggódó írását. Megbízható aktivistaként hozta a baloldali toposzokat a jobboldal lejáratására: macsózott, férfihólyagozott, letagadta, hogy kizárták a Fideszből a vak komondoros képviselőt, és követelte a férfiakat büntetőjogi szempontból alsóbbrendűvé nyilvánító isztambuli egyezmény elfogadását. A fideszezés és a férfigyűlölet láthatóan előbbre való számára, mint maga a színház. Csáki Judit úgy vélekedett, hogy az is #metoo, amikor a kormánypárti képviselők a parlamentben lekezelően beszélnek a magukat sípolással, ordítozással, konfettiszórással, táblalengetéssel komolytalanná tevő képviselőkkel. Itt aztán rendesen önmaga hatása alá került a kritikusasszony:

PestiSracok facebook image

Érthetetlen, hogy a „szétcigizett” jelzőt miért hagyta ki a felsorolásból a búgó hangú Csáki Judit. Sajnos az sem derül ki, hogy az is zaklatás-e, amikor Karácsony Gergely kerüli ki flegmáskodva a válaszadást azoknak az újságíróknak, akik nem rajongják körül őt Index-módra. Mire az olvasó odaér Csáki bejegyzésében a színházi részhez, már pontosan látszik, hogy csak egy szokásos, gyalázkodó, dühöngő, Orbán- és férfigyűlölő ellenzéki pamfletet olvasunk.

Pódiumbeszélgetés a 2014-es bécsi Magyar Fesztiválon, ahol Csáki Judit (jobbra) Máté Gáborral, a Katona József Színház ügyvezető igazgatójával és Rubina Möhring osztrák újságírónővel tárgyalta ki, mennyire elnyomja a magyar kormány a független és az állami színházakat meg úgy általában a kultúrát. Fotó: MTI/Filep István

Az ő bőre tényleg ezen múlik, csak az ő bőre nélkül is van színház

Az egész epeömlés apropója pedig az volt, hogy szakmai berkekben felmerült nemrégiben akár az NKA teljes átalakításának, illetve megszüntetésének lehetősége. Ettől Csáki Judit is nyilvánvalóan összerezzent, hiszen óriási elánnal küldözgette az embereket a papírból felolvasó színészek egy héttel ezelőtti modorestjére. A Revizor Facebook-oldalán is napokon át minden harmadik bejegyzés a petíció aláírására, illetve a tüntetésen való részvételre buzdított.

– írták az egyikben (ha Vágási Ferinek lenne 10000 forintja, venne a Revizornak magyar „ő” betűt), és mennyire igazuk volt! A Revizor, ez a maroknyi szerkesztő által maroknyi olvasónak írt blog ugyanis kész vagyonokat kap állami támogatásként. Sőt, a támogatás mértékét elnézve még a kifizetőhely minősítés sem tűnik túlzónak. Csak az a szokatlan ebben a felállásban, hogy a jobboldali kormányzat kulturális szervezete számít a balliberális szellemi holdudvar és aktivistaréteg kifizetőhelyének.

A kormányzat és Soros is jól tartja Csáki Juditot

Diktatúra ide, a sajtószabadság korlátozása oda, Csáki Juditnak lenni bizony annyit jelent, hogy elég egy kutya által nem olvasott blogot írni, és az állam eltartja cserébe. Ez talán még annál is jobb, mint amikor az állam finanszírozta Lukács György tanítványainak és tisztelőinek kommunista magánklubját a filozófus egykori lakásában, csak mert archívumnak és könyvtárnak nevezték azt. Az NKA-támogatásokból kitűnik, hogy ha törik, ha szakad, Csáki Juditnak évente meg kell kapnia 13-14 millió forint állami támogatást ebben a szörnyű fasiszta diktatúrában, és ezt kollégiumokon átívelő egyetértés övezi (az NKA támogatásait különböző szakterületi kollégiumok ítélik oda – a szerk.). Idén a Zeneművészet Kollégium 9,5 millióval támogatta a kritikus Revizoronline portálját, míg a Színházművészet Kollégium 4 milliót tett hozzá, így összesen 13,5 milliót fizetett az állam napi egy-két kulturális cikk megjelenéséért.

Majdnem ugyanezt a pénzt bocsátotta a Revizoronline rendelkezésére 2018-ban az Összművészeti Programok Kollégiuma: 13 millió 75 ezer forinthoz jutottak egy gyengébb évben. Eggyel korábban, 2017-ben viszont a Színházművészet Kollégium adta mind a 14 milliót. Így válik érthetővé Csáki Judit elemi felzúdulása, amikor felmerült, hogy esetleg átalakul vagy megszűnik az NKA. Ezért írhatta le ekkora hévvel a megveszekedett Orbán-gyűlölő kritikus, hogy „a bőrünkre megy a játék”, hiszen neki valóban a megélhetését biztosítja a blogjára rendszeresen felszippantott közpénz.

Csáki Judit szinte bármilyen témában szakértő jollyjoker az ATV-n. Itt éppen Nyáry Krisztiánnal szörnyülködtek azon, hogy sokan a keresztény Horvátországnak drukkoltak a szinte kizárólag bevándorló gyökerű játékosokat felvonultató Franciaország helyett a tavalyi foci-világbajnokság döntőjében. (Kép forrása: ATV)

A jobboldali „diktatúra” baloldali nyertese

írta Csáki egy saját bejegyzésében, ugyancsak a mostani színházhisztériához kapcsolódóan. Tehát követeli a jogot. Tartsa el az állam a színházakat, főleg, ha a kormányellenes agitációt pörgetik, és persze tartsa el őt is, mert hát az mégiscsak tarthatatlan lenne, ha a balliberális értelmiségi nem tudna megélni a hobbijából! És újabban Soros sem szűkmarkú hozzá: a pénzügyi spekuláns Nyílt Társadalom Alapítványa (OSF) idén osztott először rendszeresnek ígért, nagyívű kulturális támogatásokat a magyarországi szövetségeseinek, és 6 millió forintot csurrantott Csáki Judit kis blogprojektjének.

jelentette ki Csáki egy februári írásában, de arra nem tért ki, mi a teendő, ha az ő neve szerepel azon a bizonyos papírfecnin, akár az NKA, akár az OSF illetékesének íróasztalán. Talán azt érzi ennyire méltatlannak, hogy a kormányzati szférától csak bő kétszeresét kapta idén, mint Gyuri bácsitól. A kettőtől viszont csaknem 20 millió forintot zsebelt be az alig olvasott blogjára, tehát elég jó megélhetést jelent ebben az állítólagos szélsőjobboldali diktatúrában baloldali színikritikus-megmondóembernek lenni.

Ajánljuk még

Milliárdos ingatlanvagyonnal gyarapodik tovább tatabányai családok nyomorán a „Szeviép-család” – Csinos céghálót találtunk az egykori vezér fia körül

Exkluzív 2022 május 25.
A Pesti TV Az Ügy című riportműsorában mutattuk be a tatabányai szellemtársasházat, amely tizenöt éve áll befejezetlenül. A huszonegy lakásos, a földszinten nagy irodaépületet is magába foglaló ingatlant sajátos konstrukcióban kezdték építeni 2004 után. A telektulajdonos, első számú építtető, a Környe és Vidéke Takarékszövetkezet ingatlanhasznosító cége, a Tak-Ing végelszámolás alatt áll; az építő Pólus Kft. 2007 óta felszámolás alatt; a lakásaikat előre kifizető tatabányai családok, összesen tizenöt károsult család a mai napig nem kapott vissza egy fillért sem. Közben tavaly év végén a félkész épület az egyik szeviépes érdekeltség kezébe került. A Szeviép-üggyel a PestiSrácok.hu az elmúlt években kiemelten foglalkozott; követjük a több száz kisvállalkozó csődjéért felelős, csődbűncselekménnyel vádolt milliárdosok ma is tartó büntetőperét. Megmutattuk, hogy a mai napig milyen luxusban élnek, és egy tényfeltáró cikksorozatban azt is, hogy a Szeviép csődeljárása előtt milyen elképesztő céghálót építettek fel a Szeviép-vezérek, amely cégekben immár egy-egy családtagjuk a tulajdonos. Ebben a tényfeltáró riportban azt mutatjuk meg, hogyan kerül a Szeviép-vezér B. Sándor fia Tatabányára, miként jutottak hozzá a tizenöt család anyagi megnyomorítását jelentő, milliárdos értékű ingatlanvagyonhoz, és azt is, hogy a tatabányai botrányban szereplő cég csak egy az újabb céghálóban. Körülbelül tíz milliárdos vagyont találtunk éppen csak, hogy „muzsikáló” cégekben, és mindez az egyik B.-fiú kezében fut össze.

Vérrel írt üzenet, fegyverarzenál, eltévedt lövedék – Fokozódik a feszültség a déli határnál

Exkluzív 2023 szeptember 5.
Tovább súlyosbodott a helyzet a déli határunk szerb oldalán azóta, hogy Az Akta bemutatta a terrorista embercsempész bandák táborait, akiknek az egymással folytatott háborúja a helyi magyarok életét veszélyezteti. Ahogy riportunkban bemutattuk, afgán és észak- afrikai terrorista csoportok tanyáznak a Szabadka környéki erdőkben, sorozatlövő, gránátvető fegyverekkel és gránátokkal ellátva, és most már naponta vannak tűzharcok, lőnek és robbantanak, gyakran a lakóházak közelében. Ezek a bandák szervezik a napi több száz, Zágrábból a Délvidékre érkező illegális migráns továbbjuttatását. Az elmúlt napokban fokozódott az amúgy is tarthatatlan helyzet. A lövöldözések maradványait, lőszerhüvelyeket néhány tíz méterre a határtól százával találni – már a határon lőnek, miközben 300–400 fős csoportok invázióját irányítják neki a kerítésnek. És már nem létráznak: végigvágják a kerítést, azon tuszkolják át az embereket az akciót fegyveresekkel fedező embercsempészek. A PestiSrácok.hu számos exkluzív felvételt kapott a terroristákról és a felkutatásukra irányuló akciókról. Megtaláltuk a TikTokon az embercsempész bandák egymásnak szóló hadüzeneteit, különböző üzenetekkel ellátott videóit. Ezek a felvételek is jól mutatják, hogy elit terrorista csoportok háborúja dúl az embercsempész piacért, illetve területekért. A BIRN balkáni oknyomozó portálnak pedig a csoportok vezetőit is sikerült beazonosítania, és belső informátoraik által a területfelosztási harcok eseményeit is feltérképezték. Hat hónapon át tartó kutató-elemző munkájukból az is kiderül, hogy a marokkói és afgán bandák háborújához főleg Koszovóból albán bűnözői körök biztosítják a fegyvereket, méghozzá igencsak borsos áron.

„Valahol fenn úgy döntöttek rólam, hogy a Ferencváros legyen az életem!” – Nyolcvan éves lenne, de már tíz éve nincs közöttünk a Császár (2. rész)

Exkluzív 2021 október 17.
Az egyetlen magyar aranylabdás labdarúgó, Albert Flórián pályafutását bemutató írásunk első részében egészen 1967 végéig jutottunk el. Innen folytatjuk most a zseniális játékos életútjának felelevenítését, feltárva a korszak sajátosságait, szót ejtve a kiváló labdarúgó emberi kapcsolatairól és megidézve gondolatait ferencvárosi kötődéséről, valamint arról, hogy ő maga mire volt a legbüszkébb a saját karrierjét tekintve.