A butaság és az önzés fertőzőbb, mint a vírus

Akik most, a vírusháború kellős közepén a védettségi igazolvány ellen hergelnek, badarságokat és féligazságokat összehordva lázítanak másokat, azok elképesztően önzők és buták. Azt hiszik, mindentudók, valójában az orruknál sem látnak tovább.

Most épp a védettségi igazolvány ügyében csapkodják az asztalt egyesek. S nem csupán vérbő szélliberálisok, hanem magukat nemzetinek, konzervatívnak hirdetők is. Olvasom a hozzászólásaikat az interneten, és fogom a fejemet. Mert hogy képzeli a kormány, hogy a be nem oltottak nem mehetnek élményfürdőbe? Miféle kirekesztés ez, kérem szépen? – hőbörögnek –, és a TASZ legfrissebb „elemzését” lobogtatják. Naná: kinek a véleményére is figyelmezzünk ilyenkor, ha nem Bajkeverő Gyuri bácsi magyarországi gerilláiéra, néhány, sztaniolba csomagolt felforgatóéra?

Azt mondja a TASZ, hogy alaptörvényellenes a védettségi igazolvány. (Nocsak, 2011-ben még kézzel-lábbal tiltakoztak Magyarország Alaptörvénye ellen, és azt magyarázták, hogy az csak a kormányé, nem az országé. Most meg már hivatkozási alap. Remek: ezek szerint megszerették.) A nemcsak a joghoz, de a virológiához is mindenkinél jobban értő diverzáns alakulat szerint diszkriminatív, hogy akinek védettségi kártyája lesz, az mehet strandra és meccsre, míg akinek nem lesz, nem mehet. Éspedig azért diszkriminatív, mert még a kártyások is fertőzhetnek – szavalja a sok kis Karikó Katalin-epigon. „A legrosszabb forgatókönyv valósul meg (…) Már most látszik, hogy ez micsoda feszültségeket gerjeszt” – emelik föl mutatóujjukat.

• És tényleg, milyen érdekes megfigyelni, hogyan gerjed a feszültség, amikor egyesek (például a TASZ) gerjesztik azt. Egyik kezükkel öntik az olajat a tűzre, a másikkal mutogatnak: „Jé, milyen magasra csapnak a lángok!” 

Nem kizárt, az ilyen TASZ-félék nélkül az emberek is nyugodtabban elfogadnák a szabályokat, a szükséges korlátozásokat, enyhítéseket. Ám egyelőre nincs olyan szerencsénk, hogy átélhessük a TASZ meg a Helsinki Bizottság nélküli lét örömeit.

Persze, akadt, aki pompásan szétzilálta a TASZ „érveit” (Forrás: Facebook)

ÉN és ÉN meg még ÉN is!

A liberális felforgatás az emberek teljes elhülyítése nem most kezdődött, hanem legkésőbb 1990 táján, de az alapjait már a „nagy francia forradalomnak” nevezett népirtás alkalmával lerakták, a guillotine-ok árnyékában. „Szabadság, egyenlőség, testvériség!” – hirdették. A szabadságból azóta szabadosság, mindenkin átgázoló gátlástalanság lett, az egyenlőségből a dologtalan, lusta disznók ajnározása, mércévé tétele, a testvériségből pedig annyi, hogy mindenki értékesebb, mint a saját fajtánk, mindenkit csodálni kell, kivéve a saját nemzetünket, vallásunkat, bőrszínünket.

A több évtizedes-évszázados mételyezés után csöppet sem meglepő, amit a védettségi igazolvány ügyében láthatunk. Hogy sok honfitársunk nem képes fölfogni: rajta kívül mások is élnek ebben az országban. Az, hogy ő végre szeretne pezsgőfürdőzni egyet, méltányolható, ám előtte legyen kedves beoltatni magát. Ha pedig erre nem hajlandó (mert szerinte az oltással chip-et ültetnek belé az UFO-k), akkor várja ki a járvány végét.

• Valahol iszonyat, hogy a liberálisok (és egyes műkonzervatívok is) mindent csak a másokon átgázoló önzés, az ÉN-ENYÉM-NEKEM nézőpontból hajlandók vizsgálni. Aki nemzeti-konzervatív, az a közösség szempontjait, érdekeit sosem rendelheti alá az egoizmusának, a „Nekem minden és azonnal jár” gátlástalanságának!

Remélem, hogy többségben vannak (és maradnak) azok, akik egy összetartó, egymásra tekintettel lévő, az ÉN önzését a közösség érdekei mögé helyező társadalmat szeretnének. Amelyben Isten, család és haza van, azok a legfontosabbak – és csak ezeket követi a gátlástalan önzés, az ÉN.

A nyugati fertályt uraló szélsőliberalizmus teljesen tudatosan atomizált társadalmakká rohasztotta a korábban összetartó keresztény, nemzeti, falusi közösségekre épülő államokat. Szétverték a kultúrát, a vallást, épp most bontják le a nemzeteket, a családokat, a férfit és a nőt. A végtelen önzésre, telhetetlen bírvágyra, primitív individualizmusra nevelt embermasszát már csak az evés-ivás-ürítés „szentháromsága” mozgatja, s külső machinációk, primitív ingerek által könnyen irányíthatók. Az Egyesült Államokban és tőlünk Nyugatabbra ezt a vegetatív létformát mára a teljes őrületig fokozták.

Ám nálunk sem sokkal rózsásabb a helyzet. Volt itt például egy 2004. december 5-e. Meg volt itt internetadós tüntetés, amikor a sok kis ÉN magasba emelte világító okostelefonját (darabja 200 ezer forint), megmutatva, hogy ők már tényleg nem bírják tovább a nélkülözést. (Így megmentve az internetszolgáltatókat egy kis szolidaritási adótól…) A hülyeség errefelé is határtalan.

Az égig érő hülyeséget és önzést szemléltette az a minapi eset is, amikor egy ránézésre embernek tűnő honfitársunk az utcán lefotózott egy gödörbe zuhant, lábaival még kétségbeesetten kalimpáló szerencsétlent – majd tovább sétált. A gödörbe esett férfi rövidesen meghalt.

Akik most, a vírusháború kellős közepén a védettségi igazolvány ellen hergelnek, badarságokat és féligazságokat összehordva lázítanak másokat, azok a maguk szintjén ugyanilyen önzők és buták. Azt hiszik, mindentudók, valójában az orruknál sem látnak tovább. Fotel-virológusként az igazi virológusok ellen hergelnek. Azt kívánom nekik: térjenek észhez, oltassák be magukat, hogy végre közösen legyűrjük ezt a nyomorult ragályt! Másképp nem fog sikerülni.