A családból kiszakított gyermekek többszörösen traumatizáltak, hozzájuk kellene a legtöbb szakértelem

Azok a gyermekek, akiket valamilyen okból kiszakítanak a családból, gyermekotthonba, illetve nevelőszülőkhöz kerülnek többszörösen traumatizáltak, az ő megfelelő kezelésükhöz kell, kellene a legtöbb szakértelem. A gyermekvédelmi rendszer legfőbb hiányossága abból fakad, hogy felhígult a szakma, nincs megfelelő kiválasztódás és perspektíva és nagyon sok a pályaelhagyó. Gyermekfelügyelőnek például a létszámhiány miatt bárkit felvesznek az utcáról. Ugyan vannak belső képzések, de azok nem kellően alaposak – többek közt erről beszélgettünk gyermekvédelmi sorozatunkban Bozsoki Róberttel, aki immár harmincadik éve dolgozik a gyermekvédelemben. Jelenleg az Aranyhíd Gyermekek Átmeneti Otthona szakmai vezetője, korábban pedig évtizedeken át a Hűvösvölgyi Gyermekotthon igazgatója volt. A szakemberrel stúdiónkban beszélgettünk általános szakmai kérdésekről, többek közt arról, milyen okokkal emelnek ki családból egy gyermeket, mi történik egy családból kiemelt gyermekkel, és miért nem igaz, amit sokan gondolnak, hogy őket már örökbe is lehetne fogadni… de szóba kerültek olyan aktuális, égető ügyek is, mint a közelmúltban történt nevelőszülőkre bízott gyermekekkel történt tragédiák. “Én addig senkinek nem adnék ki nevelőszülői engedélyt, amíg nem szerzett szakmai tapasztalatot gyermekotthonban és nem ismerte meg ez a világot” – fogalmazott a műsorban Bozsoki Róbert. 

A PestiSrácok.hu stúdiójába a a kormány által ősszel átalakítani, szigorítani tervezett gyermekvédelem kapcsán olyan szakembereket hívunk meg, akik hosszabb ideje dolgoznak a gyermekvédelemben és értek el eredményeket, amelyek iránymutatók lehetnek. Beszélgettünk már gyermekpszichológus igazságügyi szakértővel abúzusokról és jogásszal, többek közt gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények minősüléséről, jogszabályi keretekről. Ezúttal egy olyan területre merészkedtünk, amivel csak kevesen és keveset mernek foglalkozni.

A családból kiemelt gyermekek sorsa, helyzete mindig nehéz téma, ahogy az ő életük is az.

Egyáltalán miért emelnek ki családból egy gyermekeket, igaz-e , hogy erre csak a legvégső esetben kerül sor, ha a szülők elveszítik a gyermeküket visszakaphatják-e és hogyan, mi az érdeke a gyermeknek?  Mindezen kérdéseket átbeszéltük Bozsoki Róberttel, hogy általános képet adjunk arról, egyáltalán hogyan és mennyi időre kerülnek otthonokba gyermekek.

Mert mindez rámutat arra, sok esetben miért problémásak ők, miért is nehezebben kezelhetők mint más gyermekek. Sokan elképzelni sem tudják, mennyi mindent él meg egy gyermek attól a pillanattól fogva, hogy rosszul működő családba születik, addig, amíg arra a helyre kerül, ahol talán végre biztonságban felnőhet.

Ha nem ámítani akarjuk magunkat, látni kell, hogy bőven van mit javítani a rendszeren. Erősebb, alaposabb képzés, több szakember, minél kisebb, családra leginkább hasonlító nevelési egységek és egy valódibb esély a nagybetűs életbe való kilépéshez a tizennyolcadik életév betöltését követően, mentorokkal, munka-és lakhatási lehetőséggel. Így tudnánk a normális élet esélyét biztosítani a szerető szülők nélkül felnövő gyermekeknek – ez a konklúziója a beszélgetésnek. 

Politraumatizált gyermekek – így kellene hozzájuk viszonyulni 

Mire a gyermek eljut egy családból oda, ahol azt mondhatjuk, “te most itt biztonságban vagy”, addigra már traumák sorát élte meg: ilyen az alapból, hogy a családjukban valami rosszul működött, nem kapta meg azt a szeretetteljes környezetet, amit a gyermekek egy normális családban. Aztán trauma a családból való kiemelés, bekerül egy átmeneti befogadó otthonba, ahol új környezet, idegen felnőttek, idegen gyermekek veszik körül, talán elveszíti a korábbi iskoláját is. Aztán az átmeneti otthonból is sok esetben újabb otthonba kerülnek. Mind ez idő alatt egy biztos háttér, a biztos pont hiányzik az életükből

-magyarázta Bozsoki Róbert.

A szeretetre éhes kiszolgáltatott gyermekek potenciális áldozatok, a bizalmatlan, elzárkózó kamaszokat megbélyegzik

A kisebbek óriási szeretetéhségüket úgy mutatják ki, hogy azonnal nyitnak mindenki felé, kapcsolatot keresnek. Ennek az ellenkezője igaz a nagyobbakra. Mire megérkeznek arra a helyre, ahol foglalkozni kellene velük, “építkezni” kellene, már sok esetben bezártak, bizalmatlanok. 

Mindkét helyzet nehézségeket illetve komoly veszélyeket rejt.

A szeretetre vágyó és azt kimutató gyermekek nyitottságát használják ki a pedofil bűnözők, szexuális ragadozók. Szeretetüket, ragaszkodásukat kihasználják és kiforgatják. Ezek a gyermekek azok, akiket “el lehet adni a húspiacon”. Ők gyakorlatilag potenciális áldozatok, ha rossz kezekbe kerülnek.

A bezárkózó, elutasítást mutató problémás fiatalok pedig azok, akiket  csípőből megbélyegez a társadalom.  Ők a problémás, nehezen kezelhető kamaszok, akikkel szemben a társadalom is gyakran nagyon elutasító.

Ha egy gyereket kiemelnek a családból, ott már komoly baj van

Bár a családból való kiemelés valóban rejt negatív lehetőségeket,  vannak olyan veszélyeztető körülmények családokban, hogy muszáj lépni. Bozsoki Róbert szerint azonban, éppen a traumák elkerülése miatt, gyermeket csak akkor vesznek el vér szerinti szülőktől, ha az nagyon indokolt. Bár nyilván vannak egyedi, extrém esetek, de tapasztalata szerint általában az a jellemző, hogy ahol kiemelés történt, ott igen súlyos probléma van.

Amiért ezelőtt harminc évvel még kiemelték a gyermekeket, azért ma nem. 

Első körben még átmeneti otthonba kerülnek a kiemelést követően a gyermekek, ahol a szülők jogai nem szünetelnek. Vihetik óvodába, iskolába a gyermeket, tarthatják a kapcsolatot. mert az a cél, hogy rendeződjenek a körülmények, megszűnjenek azok az okok, amik a kiemeléshez vezettek. A szülők ilyen esetben segítséget is kapnak ahhoz, hogy változtassanak. Mindehhez egy plusz fél év áll rendelkezésükre.

Ahol a családba való visszakerülés lehetősége kizárt, ott a szakember szerint még akkor is ez a gyermek érdeke, ha ez nehéz, bonyolult utat jelent számára. Átmeneti otthonból más típusú intézménybe kerülnek a családból kiemelt gyermekek – gyermekotthonba, lakóotthonba, ha a gyámhatóság úgy látja, nincs esély arra, hogy a szülőknél a gyermek biztonságban nevelkedjen. Ezekben az esetekben a szülői jogok már felfüggesztésre kerülnek. De még ez sem jelenti azt, hogy az adott gyermek örökbe fogadhatóvá válik. Az örökbe fogadhatóvá nyilvánítás éppen ezért nem is túl gyakori.

Aki nem is született szerető családba, annak az életét nagyon nehéz egyenesbe hozni

Azok a gyermekek, akik egy szerető családban, várt gyermekként születtek, jól indult az életük, ha körülmények alakulása miatt kisgyermekként elszakadnak is a szüleiktől, jó kezekbe kerülve könnyebben helyrehozhatók, idővel képesek lesznek arra, hogy normális életet éljenek, normális felnőtt legyen belőlük. De nagyon sok esetben azok, akik nem várt gyermekek voltak, nem úgy fogadták, elhanyagolták őket, már kisbabaként sem kapták meg azt, amit egy gyermek a szerető szülőktől, hiába veszik el őket nagyon korán, az ő életük nem igazán tud egyenesbe jönni.

Volt egy cél, a minél kisebb, családmodellhez hasonló nevelési egységek, ami aztán visszafordult… 

Bozsoki Róbert emlékeztetett, milyen óriási előrelépés volt a 97-es gyermekvédelmi törvény, ami felismerte, hogy az emberi élet normális környezete a család, ezért az arra minél inkább hasonlító, minél kisebb nevelő egységek tudják leginkább megadni mindazt, ami esélyt jelent a normális személyiségfejlődésre. 

Budapesten annak idején volt tizenhat gyermekotthon, azoknak lakásotthonaik, volt amelyiknek volt saját nevelőszülő hálózata.  Ezeket aztán hat nagyobb központba vonták össze.

Elindultunk visszafelé…  Kevés az igazán jó, képzett gyermekvédelmi szakember. Harminc évvel ezelőtt ha valaki bekerült egy gyermekotthonba dolgozni, végigjárta a ranglétrát, gyermekfelügyelőből lett nevelő, ha elvégezte a főiskolát, abból lehetett csoportvezető, csak onnan igazgató. Ma gyermekfelügyelőnek bárkit felvesznek az utcáról, mert olyan szintű létszámhiány van. Megszűnt a kiválasztódás, amikor bele lehetett nőni egy-egy feladatba

-vélekedett a szakember.

Hozzátette, hogy nagyon hasonló a helyzet a nevelőszülői hálózatban. Több kellene belőlük és sokkal alaposabb képzés. Az ugyan nem igaz, hogy bárki csak úgy nevelőszülő lehet. Engedéllyel kell rendelkezni, ennek vannak feltételei, van képzés és ellenőrzik is folyamatosan a nevelőszülőket, de mégis felhígult a rendszer és bőven van min javítani.

Én addig nem adnék senkinek nevelőszülői engedélyt, amíg gyermekotthonban nem szerez gyakorlatot és nem ismeri meg ezt a világot

-fogalmazott Bozsoki Róbert.

Példaként említette, hogy amikor a gyermek bármilyen okból elküldi a fenébe (finoman fogalmazva), neki másnap épp úgy be kell mennie dolgozni, ahhoz a gyermekhez épp olyan szeretettel kell viszonyulni és ugyanúgy kell vele foglalkozni mint előtte. Ez egy nevelőszülőre hatványozottan igaz. Egy szakember, aki ismeri a családból kiemelt gyermekek lelkivilágát, sérüléseit, traumáit, pontosan tudja miért mondanak, tesznek valamit úgy ahogy, hogy azt valójában nem is úgy gondolják. Szakmai háttér nélkül az ilyen jelenségek nem értelmezhetők és ezért nem is kezelik őket sok esetben jól.

Végezetül az is szóba került a stúdióbeszélgetésben, hogy mi történik a gyermekotthonokban felnevelt gyermekekkel miután betöltik tizennyolcadik életévüket. A gyermekotthon vezető hangsúlyozta, hogy tovább is bent lehet maradni, utánkövetés is van, de ki kellene dolgozni egy olyan mentorrendszert, ahol ezeknek a gyermekeknek adunk valakit, aki kíséri az életüket.

Nagy szükség lenne olyan lakásokra is, amit akár addig használhatnának megfizethető bérleti díjért, amíg megalapozzák a saját életüket, amíg lesz esélyük valahol lakni. Ezek a lakások aztán a következő otthonból kikerülőket tudnák segíteni. És nagyon hasznos lenne egy életpálya modell, akár hiányszakmák felé terelni ezeket a fiatalokat, akik a valódi támogatásért hihetetlenül hálásak tudnak lenni.