Az 1944-1945-ben ártatlanul kivégzett magyar áldozatokra emlékeztek Csúrogon. A megemlékezésen Hajnal Jenő, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke úgy fogalmazott: a megbocsátás elsősorban mély emberi, lelkületi érzés, amely kerüli a külsőségeket, de néha szavak nélkül is hat, és a gyermekeinkre, unokáinkra a megbékélés feladatát, terhét és emberi méltóságát kell örökül hagyni.
Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete beszédében kiemelte, olyan áldozatokra emlékeztek Csúrogon, akiket egy eszmerendszer nevében gyilkoltak meg brutális kegyetlenséggel azért, mert magyarok voltak. Mára viszont valósággá vált, ami néhány éve még elképzelhetetlen volt, és a magyar-szerb kapcsolatok hihetetlen mértékben fejlődtek, és a két ország két hónappal ezelőtt stratégiai partnerségről állapodott meg. Teleki Júlia túlélő arról beszélt, sokáig emlékezni sem volt szabad arra, ami Csúrogon történt. Hozzátette: azt szeretné, ha a fiatalok is megismernék az itt történteket, és együtt emlékeznének azokkal, akik évtizedek óta őrzik az áldozatok emlékét. Az áldozatok emlékművét Csúrogon 2013-ban állították, akkor Áder János magyar és Tomislav Nikolic akkori szerb államfő is fejet hajtott a második világháborúban és azt követően ártatlanul kivégzettek előtt.
A második világháborúban Jugoszlávia német lerohanása után, 1941 áprilisában a Délvidék magyar fennhatóság alá került. Újvidéken és környékén a magyar honvéd- és csendőralakulatok által 1942 elején végrehajtott partizánvadász rajtaütésekben mintegy 3-4 ezer ember vesztette életét, főként szerbek és zsidók. Az 1942-es „hideg napok” után két és fél évvel, az 1944. október 17-től 1945. február 1-ig tartó jugoszláv katonai közigazgatás idején Tito partizánjainak megtorlásában a becslések szerint legalább 20 ezer délvidéki magyar halt meg. A legvéresebb események színhelye Csúrog, Mozsor és Zsablya volt, ahol szinte a teljes magyar lakosságot kiirtották. A túlélőket gyalogmenetben a járeki gyűjtőtáborba vitték, ahol hat-nyolc hónapot kellett eltölteniük. A nélkülözésekbe több ezren belehaltak, a túlélők soha nem térhettek vissza otthonaikba. A történtekről 1990-ig beszélni sem lehetett. A szerb kormány 2014-ben, hét évtized után helyezte hatályon kívül a három vajdasági település (Csúrog, Mozsor és Zsablya) magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó határozatot.
Forrás: MTI; Fotó: MTI/Molnár Edvárd
benzoli
2021-11-02 at 09:47
Az elkovetok, kiemelt nyugdijal tengetik napjaikat. A vagyon vissza szarmaztatas elakadt. A Rehabilitacio is csak mutatoban van.
ViAM
2021-11-01 at 07:18
“Nemcsak” kivégezték a délvidéki magyarokat, de elképesztő kegyetlenségnek vetették őket alá, korra, nemre való tekintet nélkül.
(Bár egymással is ilyenek voltak. Az usztasák ügyvéd végzettségű vezetőjének, Pavelićnek az íróasztalán kivájt emberi szemekkel teli nagy kosár állt, s vigyorogva mutatta az egykori szerb maradványokat.)
Logikus
2021-11-01 at 07:00
Ez a magyar holokauszt! több mint 40.000 magyart legyilkoltak! Erről miért nem beszél soha senki? miért van olyan csend a téma körül?
Örnagyörnagy
2021-10-31 at 22:36
Egyébként nagyon érdekes,még a szakemberek előtt sem ismert
a titóista partizánok ugyanehhezhasonló vérengzése 1944-45-ben az általukmegszállt Kágenfurtban!
Erről kb.1-2 éve,a 168.órában a Heltai András írt,ez fellel-hető a honlapukon!ajánlom elolvasásra,mert elképesztő!
Valaki
2021-10-31 at 22:32
Apámnak-aki akkor az újvidéki bánipalotábanszolgált-egészen
másmilyen emlékei vannak az ezenidőkről,amiket személyesen átélt,megélt és másképen,mint az a Hidegnapokban,ill.a Cse-resTibor-féle,erről szóló könyvben levoltírva….
Királytigris
2021-10-31 at 21:28
Tito terrorista fővezér elvtárs meg a brigantinjai… Gyáva gyilkosok!
Nürnbergben fel kellett volna akasztani az összeset, háborús bűntettek elkövetése miatt.