Mathieu Bock-Côté világhírű kanadai esszéíró, szociológus a Le Figaro napilapban írta meg véleményét a folyamatosan súlyosbodó szélsőbaloldali veszélyről, amelynek az ad különleges aktualitást, hogy ez az egyre erőszakosabb, „antifának” nevezett mozgalom meg akarja zavarni a francia elnökválasztást. Elsődleges céljuk az, hogy a legsikeresebb jobboldali jelölt, Éric Zemmour kampányát a fizikai agressziótól sem visszariadva megzavarják, megakadályozzák és lehetetlenné tegyék gyűléseinek megtartását, vagy megakadályozzák azt, hogy saját aktivistái és leendő szavazói eljussanak oda. A kanadai esszéíró szerint nem is kérdés, hogy ezek az „antifák” a terror eszközéhez nyúlnak ellenfeleikkel szemben, és a sajtó néma asszisztálása mellett ezt megengedhetik maguknak, anélkül, hogy bármilyen veszély fenyegetné őket – írja az Origo.
Mint portálunk is megírta, pár napja csak azért vertek szét baloldali vandálok egy éttermet, mert Éric Zemmour jobboldali elnökjelölt ott ebédelt. Most vasárnap, a párizsi régióban tartandó nagygyűlésén is el akarták hallgattatni Zemmourt: balhéval, verekedéssel fenyegettek, ha Zemmour megjelenik. Sőt, volt, aki a tömegközlekedés megbénítását javasolta, csak azért, hogy Zemmour támogatói ne juthassanak el a helyszínre. Bock-Côté a Le Figaronak felrótta, hogy az „antifák” támadásairól, fosztogatásairól, gyűlöletkeltéséről általános közönnyel, alig leplezett elégedettséggel tudósít, mintha áldozataik megérdemelnék azt, amit a szélsőbalos anarchistáktól kaptak – írja az Origo. Sokan vannak ugyanis a médiában, de még a politikai osztályon belül is, akik azt mondják, hogy bármennyire sajnálatos is az erőszak, ez csak azoknak az „elfogadhatatlan” beszédeknek a következménye, amelyeket mindenféle indoklás nlkül egyszerűen, mindenkit egy kalap alá véve szélsőjobboldalinak titulálnak.
Sőt, egyesek még azt is hangoztatják, hogy minden eszköz legitim és megengedett egy olyan jelölt ellen, aki szembe mert nézni a tényekkel és erre alapozva indított programot. Véletlenül sem a támadókat tekintik agresszornak, hanem magát az áldozatot. Képzeljük csak el azt a helyzetet, ha a radikális jobboldalhoz kötődő aktivisták tennék ugyanezt, azaz elmagyaráznák a televízióban, hogy a baloldaliak vagy woke mozgalmárok ellen a fizikai erőszak is legitim lehet, mert azok veszélyeztetik a nyugati civilizációt. Mindenki azonnal elítélné őket, és jogosan
– mondja Bock-Côté. A kanadai író kiemeli, hogy ma már a radikális jobboldal képviselőivel valójában nem is lehet találkozni a nagy nyilvánosságban, csak elzárt közösségekben. Arra is felhívja a figyelmet, hogy most is súlyosan érvényesül a kettős mérce logikája, amely mostanra már bohózattá alakította a demokráciát. A jobboldal, ha nem azt teszi és mondja, amit a baloldal akar, akkor azonnal szélsőjobboldallá válik, eközben a baloldal a radikális külvárosokban gyakorlatilag bármit megtehet, sőt, még azt is elmagyarázhatja, hogy miért legitim az általa alkalmazott erőszak.
Önelégültek
– mondja Mathieu Bock-Côté, aki szerint ez az önelégültség abban is megmutatkozik, ahogyan ez az erőszakos szélsőbaloldal kitűzte az antifasizmus zászlaját. Az „antifák” számára ugyanis bármely konzervatív eszme képviselete vagy a nemzethez történő valódi ragaszkodás a fasizmus egyik megnyilvánulása, ami ellen bármely eszközzel fel lehet lépni. A modernkori történelemben az „antifák” megkérdőjelezik azt az államelméleti alaptézist, hogy a legitim erőszak letéteményese az államapparátus. Újra divatba hozták és rehabilitálták a katonai, félmilitáris vagy épp paramilitáris szabadcsapatokat, bizonyos szempontból pedig a sokszínű társadalmat hirdető rezsimek manipulálják őket és erőszakot alkalmaznak azokkal szemben, akiket a rezsim démonizál vagy démonizálni akar.
Nézzük a dolgokat tisztán: egy olyan rendszer, amely az ellenfeleit ellenségként démonizálja, lefasisztázza, leszélsőjobboldalizza, érzékelhetően attól sem riad vissza, hogy ellenfeleiket jogi vagy adminisztratív úton üldözze, hallgatólagosan erőszakra szólítson fel ellenük vagy nyilvános megbüntetésüket követelje, gazembernek degradálva őket
– írja Bock-Côté.
Ebben a konstrukcióban az „antifák” az uralkodó ideológia és rezsim csatlósaivá válnak és parancsvégrehajtók lesznek, egészen odáig, hogy valakit társadalmilag halálra ítéljenek azaz teljesen ellehetetlenítsenek. Ők a sokszínű társadalmat képviselő rezsimek gerillacsapatai, a piszkos munka elvégzői
– fogalmaz a kanadai esszéíró.
A nyugati világ nem tanulta meg a XX. század totalitárius rendszereiből fakadó leckét. Ha még mindig és mindenhol a már régen eltemetett fasizmus nyomait keresi, akkor még mindig nem értette meg a totalitarizmus másik oldalát
– mondja Bock-Côté.
A szélsőbaloldali szabadcsapatok arra emlékeztetnek bennünket, hogy a totalitarizmus vörös zászlót is visel, de sajnos még mindig azt hisszük, hogy ezt a baloldalt a legnemesebb indítékok, a legnemesebb szándékok vezérlik. Pedig dehogy. A katasztrófa nem a baloldal természetéből fakad, hanem a radikális baloldal elveinek gyakorlati alkalmazásából, abból, hogy az „antifák” bármikor lecsaphatnak öntörvényűen anélkül, hogy bármit kockáztatnának vagy botrányt okoznának
– zárja Bock-Côté elemzését.
Forrás: Origo; Fotó: Facebook
Facebook
Twitter
YouTube
RSS